VR-szemüveg a gyógyításban – Fóbiák, szorongás esetén is segíthet

Megújult Kölcsey Ferenc síremléke Szatmárcsekén
2020-09-22
Mezopotámiai dámszarvas született a Szegedi Vadasparkban
2020-09-23

A rovat támogatója:

VR-szemüveg a gyógyításban – Fóbiák, szorongás esetén is segíthet

Dr. Kollár János, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem  Magatartástudományi Intézetének docense, elképesztő tájakon biciklizik, persze nem a valóságban, – főleg nem a koronavírus idején – hanem a virtuális valóságban (VR): otthonában egy VR-szemüvegben szobabiciklizik, de a szemüveget pszichológusként terápiában is használja. Azt mondja, a virtuális valóság alkalmazása fóbiák, szorongás, depresszió, evészavar és más problémák esetén is gyorsítja és célirányosabbá teszi a gyógyulást.

dr. Kollár János

Nézzen körül, és képzelje el, hogy amit lát, az tulajdonképpen nincs ott

mondja dr. Kollár János arról, hogy hogyan is képzelje el a virtuális valóságot az, aki még nem találkozott vele. A virtuális valóság megjelenít egy olyan környezetet, amely a fizikai valóságban nem létezik, vagy nem ott létezik – magyarázza Kollár doktor. Oktatóként az egyetemen és pszichológusként terápiában is használja a virtuális valóságot, amelyet úgy jellemez:

ajtót nyit egy másik világba: egy olyan világba, ami egyébként lehet a miénk is.

Itt van egy pók, kezdjünk vele valamit

Pszichoterápiában többek között különböző fóbiák esetében – legyen szó pókfóbiáról, klausztrofóbiáról, agorafóbiáról, szociofóbiáról, vagy épp repüléstől való félelemről – használják sikeresen a virtuális valóság terápiát, amelynek hatékonyságát számos tudományos kutatás bizonyította.

A fóbiás betegek virtuális valóság terápiájának lényege, hogy a beteget biztonságos körülmények között viszik el egy olyan világba, ahová egyébként – pontosan a félelmei miatt – nem tudna eljutni. A terápia során Kollár doktor legtöbbször az úgynevezett fokozatos megközelítéses technikát alkalmazza: ez pókfóbia esetén például azt jelenti, hogy először csak egy pók képét látja a páciens, tisztes távolságból. A mozgó pókok, esetleg a több pók virtuális megjelenítése csak később kerül sorra, és kizárólag akkor, ha a páciens is szeretné.

Kollár János hangsúlyozza, hogy egy ilyen terápia is mindig beszélgetéssel kezdődik, a virtuális valóságot csak akkor kezdik alkalmazni, ha a kliens felkészültnek érzi magát. A félelem tárgyával való ilyesfajta szembenézés gyorsabb eredményt, az okok gyorsabb felderítését teszi lehetővé, mintha „csak” beszélgetne a pszichológus a pácienssel, vagy elképzeltetné vele a pókot. Az irányítás, a kontroll a páciens kezében van, a pszichológus pedig a terápia során átvitt értelemben végig „fogja a kezét”, így a beteg védett környezetben tud szembenézni félelmeivel, és sokszor az okokra is gyorsabban fény derül, mint egy hagyományos terápiában.

Olyan forradalmat hozhat, mint a televízió

Bár a fóbiák mellett poszttraumás stressz szindróma, depresszió, valamint evés- és testképzavarok esetén is jól alkalmazható a VR-terápia, Kollár János úgy látja, Magyarországon még nem általános a virtuális valóság pszichoterápiában történő alkalmazása, de véleménye szerint egyre ismertebbé válik:

olyan, mint amikor a televízió elkezdett terjedni: először csak kevés embernek volt, most azonban gyakorlatilag már mindenkinek van.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a VR a rehabilitációban is hasznos, többek között stroke-on átesett betegeknél. Korábban ilyen pácienseknél a Nintendo Wii-t használhatták, most a virtuális valóságot: ha például a páciensnek agyvérzés után lebénult a bal oldala, az ő segítségével és engedélyével a rehabilitációs szakember bele tudja vinni egy olyan környezetbe, ahol mondjuk bal kézzel kell célba dobni. A beteg a valóságként megélt játékos helyzet révén motiváltabb lesz saját gyógyulásában. Meglepő lehet, hogy fogyatékossággal élők életminőségének javításában is segíteni tud a VR – mondja, kifejtve, hogy a virtuális valóság segítségével át tudnak élni olyan dolgokat, amelyeket a valóságban nem, illetve el tudnak látogatni olyan világokba, ahová egyébként fizikailag nem, vagy nagy nehézségek árán tudnának eljutni.

Koronavírus idején a bezártságon is enyhít

Kollár doktor nemcsak pszichológusként, hanem egyetemi oktatóként is használja a virtuális valóságot, többek között az idős, demens betegekkel kapcsolatos attitűdök javítására, de kidolgozott egy komplex, Kollár-módszerként ismert tanulás- és tanítássegítő programot, amelyben a lecketanulás keretében szintén helyet kaphat a virtuális valóság.

A virtuális valóság a bezártságban is sokat tud segíteni, hogy az ember legalább virtuálisan kimozduljon otthonról – mondja. A koronavírus idején ennek különösen nagy jelentősége van. Sportcélra ő maga is használja: otthonában esténként virtuális valóság szemüveggel szobabiciklizik; „tegnap Kenyában voltam, ma gyorsan átugrottam Kolumbiába” – mondja nevetve.

A zeneterápiában, és véleményformálásban sem elhanyagolható a VR szerepe, utóbbiról azt mondja: „megjelenítek egy környezetet, és megélem azt, hogy milyen benne lenni, például egy iraki háborús helyzetben, egy lerombolt házban”. A VR-felhasználási lehetőségeinek tárháza szinte végtelen: formálhatunk szobrokat, festhetünk képeket, vagy épp „be is mehetünk” egy van Gogh képbe, sőt – emeli ki Kollár János – relaxációban is használható a virtuális valóság. A szemüveget felvéve a kliens, egy számára pihentető környezetbe kerül, legyen az tengerpart, vagy épp hegyvidék, így könnyebben sikerül ellazulni, hiszen készen kapja meg az őt feltöltő környezetet. Egy-egy ilyen relaxáció után, a szubjektív, pihentető időnek köszönhetően úgy is érezheti az ember, mintha pár perc alatt több órát pihent volna. A relaxációt bárki meg tudja tanulni – hangsúlyozza a doktor.

Névjegy – Dr. Kollár János Debrecenben született 1962-ben. Első, agrármérnöki egyetemi végzettségét 1986-ban Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerezte, majd 1996-ban vette át pszichológus diplomáját, szintén Debrecenben.  Ezután szakpszichológusi és pszichológus tréneri képesítést is szerzett. 2003-ban a hamburgi Hochschule für Musik und Theater-ben zeneterapeutaként végzett. Több évtizedes oktatói pályafutása során többek között a   Debreceni Egyetemen tanított orvosi kommunikációt, orvosi pszichológiát, zeneterápiát angol és magyar nyelven 1999 és 2012 között, majd 2012 óta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, jelenleg egyetemi docens. Saját, tanulás- és tanítássegítő módszerét, a Kollár-módszert, 2009-ben alkotta meg és Hollandiában, Máltán, valamint Finnországban is oktatta-oktatja. A módszer neve vezetéknevének betűiből adódik, ahol a „K” a kreativitás fejlesztésével, az „O” az oktatástechnika, az „L” a lecketanulás, a másik „L” a linkek az interneten, az „ÁR” pedig az általános relaxáció. Ez az öt kulcs Kollár János véleménye szerint „égetően hiányzik” az oktatásból. Egyetemi oktatói praxisában ő maga is próbálja segíteni hallgatóit a módszerből vett egy-egy elemmel. Rendszeresen tart kommunikációs, önismereti, prezentációs, párkapcsolati tréningeket, egészségügyi dolgozói továbbképzéseket, illetve céges tréningeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close