VR-szemüveg a gyógyításban – Fóbiák, szorongás esetén is segíthet

A járvány alatt felszökött a laptopok iránti kereslet. De mikor vegyünk újat? – megmondjuk
2020-09-21
Ma a pontos idő feszítő kényszerében élünk, miközben a pontos időt is csak 200 éve tudják mérni
2020-09-23
Show all

VR-szemüveg a gyógyításban – Fóbiák, szorongás esetén is segíthet

Dr. Kollár János, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem  Magatartástudományi Intézetének docense, elképesztő tájakon biciklizik, persze nem a valóságban, – főleg nem a koronavírus idején – hanem a virtuális valóságban (VR): otthonában egy VR-szemüvegben szobabiciklizik, de a szemüveget pszichológusként terápiában is használja. Azt mondja, a virtuális valóság alkalmazása fóbiák, szorongás, depresszió, evészavar és más problémák esetén is gyorsítja és célirányosabbá teszi a gyógyulást.

dr. Kollár János

dr. Kollár János

Nézzen körül, és képzelje el, hogy amit lát, az tulajdonképpen nincs ott

mondja dr. Kollár János arról, hogy hogyan is képzelje el a virtuális valóságot az, aki még nem találkozott vele. A virtuális valóság megjelenít egy olyan környezetet, amely a fizikai valóságban nem létezik, vagy nem ott létezik – magyarázza Kollár doktor. Oktatóként az egyetemen és pszichológusként terápiában is használja a virtuális valóságot, amelyet úgy jellemez:

ajtót nyit egy másik világba: egy olyan világba, ami egyébként lehet a miénk is.

Itt van egy pók, kezdjünk vele valamit

Pszichoterápiában többek között különböző fóbiák esetében – legyen szó pókfóbiáról, klausztrofóbiáról, agorafóbiáról, szociofóbiáról, vagy épp repüléstől való félelemről – használják sikeresen a virtuális valóság terápiát, amelynek hatékonyságát számos tudományos kutatás bizonyította.

A fóbiás betegek virtuális valóság terápiájának lényege, hogy a beteget biztonságos körülmények között viszik el egy olyan világba, ahová egyébként – pontosan a félelmei miatt – nem tudna eljutni. A terápia során Kollár doktor legtöbbször az úgynevezett fokozatos megközelítéses technikát alkalmazza: ez pókfóbia esetén például azt jelenti, hogy először csak egy pók képét látja a páciens, tisztes távolságból. A mozgó pókok, esetleg a több pók virtuális megjelenítése csak később kerül sorra, és kizárólag akkor, ha a páciens is szeretné.

Kollár János hangsúlyozza, hogy egy ilyen terápia is mindig beszélgetéssel kezdődik, a virtuális valóságot csak akkor kezdik alkalmazni, ha a kliens felkészültnek érzi magát. A félelem tárgyával való ilyesfajta szembenézés gyorsabb eredményt, az okok gyorsabb felderítését teszi lehetővé, mintha „csak” beszélgetne a pszichológus a pácienssel, vagy elképzeltetné vele a pókot. Az irányítás, a kontroll a páciens kezében van, a pszichológus pedig a terápia során átvitt értelemben végig „fogja a kezét”, így a beteg védett környezetben tud szembenézni félelmeivel, és sokszor az okokra is gyorsabban fény derül, mint egy hagyományos terápiában.

Olyan forradalmat hozhat, mint a televízió

Bár a fóbiák mellett poszttraumás stressz szindróma, depresszió, valamint evés- és testképzavarok esetén is jól alkalmazható a VR-terápia, Kollár János úgy látja, Magyarországon még nem általános a virtuális valóság pszichoterápiában történő alkalmazása, de véleménye szerint egyre ismertebbé válik:

olyan, mint amikor a televízió elkezdett terjedni: először csak kevés embernek volt, most azonban gyakorlatilag már mindenkinek van.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a VR a rehabilitációban is hasznos, többek között stroke-on átesett betegeknél. Korábban ilyen pácienseknél a Nintendo Wii-t használhatták, most a virtuális valóságot: ha például a páciensnek agyvérzés után lebénult a bal oldala, az ő segítségével és engedélyével a rehabilitációs szakember bele tudja vinni egy olyan környezetbe, ahol mondjuk bal kézzel kell célba dobni. A beteg a valóságként megélt játékos helyzet révén motiváltabb lesz saját gyógyulásában. Meglepő lehet, hogy fogyatékossággal élők életminőségének javításában is segíteni tud a VR – mondja, kifejtve, hogy a virtuális valóság segítségével át tudnak élni olyan dolgokat, amelyeket a valóságban nem, illetve el tudnak látogatni olyan világokba, ahová egyébként fizikailag nem, vagy nagy nehézségek árán tudnának eljutni.

Koronavírus idején a bezártságon is enyhít

Kollár doktor nemcsak pszichológusként, hanem egyetemi oktatóként is használja a virtuális valóságot, többek között az idős, demens betegekkel kapcsolatos attitűdök javítására, de kidolgozott egy komplex, Kollár-módszerként ismert tanulás- és tanítássegítő programot, amelyben a lecketanulás keretében szintén helyet kaphat a virtuális valóság.

A virtuális valóság a bezártságban is sokat tud segíteni, hogy az ember legalább virtuálisan kimozduljon otthonról – mondja. A koronavírus idején ennek különösen nagy jelentősége van. Sportcélra ő maga is használja: otthonában esténként virtuális valóság szemüveggel szobabiciklizik; „tegnap Kenyában voltam, ma gyorsan átugrottam Kolumbiába” – mondja nevetve.

A zeneterápiában, és véleményformálásban sem elhanyagolható a VR szerepe, utóbbiról azt mondja: „megjelenítek egy környezetet, és megélem azt, hogy milyen benne lenni, például egy iraki háborús helyzetben, egy lerombolt házban”. A VR-felhasználási lehetőségeinek tárháza szinte végtelen: formálhatunk szobrokat, festhetünk képeket, vagy épp „be is mehetünk” egy van Gogh képbe, sőt – emeli ki Kollár János – relaxációban is használható a virtuális valóság. A szemüveget felvéve a kliens, egy számára pihentető környezetbe kerül, legyen az tengerpart, vagy épp hegyvidék, így könnyebben sikerül ellazulni, hiszen készen kapja meg az őt feltöltő környezetet. Egy-egy ilyen relaxáció után, a szubjektív, pihentető időnek köszönhetően úgy is érezheti az ember, mintha pár perc alatt több órát pihent volna. A relaxációt bárki meg tudja tanulni – hangsúlyozza a doktor.

Névjegy – Dr. Kollár János Debrecenben született 1962-ben. Első, agrármérnöki egyetemi végzettségét 1986-ban Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerezte, majd 1996-ban vette át pszichológus diplomáját, szintén Debrecenben.  Ezután szakpszichológusi és pszichológus tréneri képesítést is szerzett. 2003-ban a hamburgi Hochschule für Musik und Theater-ben zeneterapeutaként végzett. Több évtizedes oktatói pályafutása során többek között a   Debreceni Egyetemen tanított orvosi kommunikációt, orvosi pszichológiát, zeneterápiát angol és magyar nyelven 1999 és 2012 között, majd 2012 óta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, jelenleg egyetemi docens. Saját, tanulás- és tanítássegítő módszerét, a Kollár-módszert, 2009-ben alkotta meg és Hollandiában, Máltán, valamint Finnországban is oktatta-oktatja. A módszer neve vezetéknevének betűiből adódik, ahol a „K” a kreativitás fejlesztésével, az „O” az oktatástechnika, az „L” a lecketanulás, a másik „L” a linkek az interneten, az „ÁR” pedig az általános relaxáció. Ez az öt kulcs Kollár János véleménye szerint „égetően hiányzik” az oktatásból. Egyetemi oktatói praxisában ő maga is próbálja segíteni hallgatóit a módszerből vett egy-egy elemmel. Rendszeresen tart kommunikációs, önismereti, prezentációs, párkapcsolati tréningeket, egészségügyi dolgozói továbbképzéseket, illetve céges tréningeket.

Cikk küldése e-mailben

Vélemény, hozzászólás?