A Torinói világkiállításon 1911-ben aranyérmet nyert egy magyar órásmester, Mayr Gyula világórája. A hatalmas, közel másfél méter magas szerkezet 64 város pontos idejét mutatta. De hogy lehet 64 különböző idő a Földön? Hiszen ma “csak” 40 időzóna létezik? Nemsokára Magyarországnak újra döntenie kell, melyik időzónába akar tartozni.
Aki alaposan megnézi a bevezetőben említett világórát Budapesten, a Műszaki Tanulmánytárban, az láthatja, hogy olyan városok is külön számlapot kaptak, mint Brüsszel, Bécs, vagy Budapest, holott ma ezek a városok egy időzónába tartoznak.
Valójában az időzónák használata egy elég újkeletű találmány, és az idő pontos nyilvántartásának általános igénye is csak két évszázados. Nagyon-nagyon sokáig a napi időmérésre nem volt szükség, hiszen az emberek felkeltek, elvégezték a napi teendőiket, majd nyugovóra tértek akkor is, ha a földeken, vagy esetlegesen egy műhelyben, a városban dolgoztak. A napkelte és a napnyugta közötti idő szolgált a munkavégzésre, senkit sem érdekelt, hogy reggel 8, vagy fél 9 van.
Ugyan már az ókorban is szerkesztettek időmérőket, nap és homokórákat, vagy speciálisabb berendezéseket, például vízórákat, de ezeket elsősorban vallási szertartásoknál, vagy tudományos megfigyeléseknél használták.
A középkorban leginkább a kolostori élet számára volt fontos az idő mérése, erre nap- és gyertyaórákat alkalmaztak. Valójában nem az volt a fontos, hogy pontosan mennyi is az idő, hanem, hogy az éjszaka, vagy a nappal melyik órájában járnak, mely szertartásokat mikor kell elvégezni. Maga az óra fogalom sem ugyanazt jelentette, mint ma. Ugyan a napot már az ókortól 24, azaz kétszer 12 részre osztották, de a középkorban egy óra nem 60 percet jelentett, hanem a nappali és az éjszakai napszak 1/12-ed részét, azaz változó hosszúságú volt, hiszen a napkeltétől napnyugtáig terjedő időt osztották fel 12 órára, illetve ugyanígy jártak el éjszaka. Csakhogy a napkelte és a napnyugta ideje természetesen változik, így nyáron például egy nappali óra hosszabb volt, mint télen.
A mechanikus óraszerkezetek a késő középkor és a kora újkor találmányai, első példányaik akkorák voltak, hogy csak épületekben, jellemzően városházák vagy templomok tornyán lehetett őket elhelyezni. Innen mutatták az időt, és mivel ezek a berendezések nagyon drágák voltak, hirdették a közösség gazdagságát is.
Az óra a XVIII. századig megmaradt luxuscikknek, hiszen az átlagembereknek egyáltalán nem volt szükségük ilyen roppant drága szerkezetre. Speciális igények miatt persze egyre pontosabb órák születtek, mert például a tudományos kutatásokhoz, a csillagászati megfigyelésekhez szükségesek voltak az óraszerkezetek. Egy komoly navigációs problémára, a kelet-nyugati hosszúság pontos megállapítására pedig John Harrison megalkotta a pontos óraszerkezetet, a kronométert.
A mindennapi embernek egészen a XIX. századig nem volt igénye rá, hogy a pontos időt számon tartsa, elég volt a dátummal tisztában lennie. Az időhöz való hozzáállásunkat az ipari forradalom változtatta meg. A gyáriparban a munkakezdés ideje kötött lett, nem napkeltével kezdődtek a műszakok, valamint az egyre terjedő iskolákban is pontosan kezdődtek az órák, azaz a mindennapi ember életében helyet kapott az óra.
Gyakorlatilag mindenki számára fontos lett annak az ismerete, pontosan mennyi is az idő. Ekkor kezdtek elterjedni a zsebórák (majd az I. világháború után a karórák), és a házakban a kisebb órák többé már nem luxuscikkek, hanem fontos háztartási eszközök lettek. A XIX. század második felére ráadásul a sorozatgyártott órák már szinte mindenki számára megfizethetővé váltak.
A vasút megjelenésével a pontos, nem is órához, hanem perchez kötött menetrendek is az életünk részévé váltak. A vasút azonban rávilágított egy másik problémára is, arra, hogy egy-egy városban, településen más-más időt mutatnak az órák. Az egyes vasúttársaságok a saját hálózatukon általában a központjuk idejéhez igazították a menetrendet, de még Magyarországon is eltérő időket használtak a különböző vasúti cégek, és csak 1871-ben egyeztek meg arról, hogy a Pest-budai időhöz igazítják a menetrendjeiket. A birodalom osztrák felén viszont a prágai időt használták a vasutak, ami természetesen eltért a budapesti időtől. De ez az egységes idő csak a vasútra volt érvényes, sok településen a mindennapi életben a helyi időt használták, azaz lehet, hogy a templomtorony vagy a városháza órája egész más időt mutatott, mint a vasútállomásé, úgy, hogy mindegyik pontos volt.
Azt, hogy a Földön egységesen 24 időzónát alakítsanak ki, 1878-ban javasolta Sandford Fleming, a kanadai Pacifik vasút főmérnöke.
Az ötlet valójában nem volt teljesen új, Angliában és Új-Zélandon ekkorra már bevezették az egész országra érvényes egységes időt, sőt Angliában már 1847-ben a greenwichi középidőhöz alkalmazkodott minden vasúttársaság, de másutt ez még váratott magára. Természetesen nagy vitát váltott ki a nemzetek között, ha be is vezetik ezt a rendszert, honnan induljon? Hol legyen a ”0” óra?
A kérdés tisztázására 1884-ben Washingtonban tartották meg a Nemzetközi Meridián Konferenciát. Itt minden ország számára meghatározták a kezdő délkört, amelyhez az ország a saját idejét viszonyította, és javasolták, hogy a nemzetközi kezdő délkörnek a greenwichi középidőt válasszák. Ezt az országok többsége elfogadta, de például Franciaország 1911-ig nem volt erre hajlandó.
Az európai vasúttársaságok 1890-ben életbe léptették a zónaidőket, amely miatt Magyarországon 1891. október 1-én az órákat 16 perccel vissza kellett állítani.
Látható tehát, hogy Mayr Gyula világóráján még 1911-ben igenis helye volt a 64 különböző időt mutató óralapnak. Az időzónák a XX. század első évtizedeire váltak elfogadottá, és ma összesen 40 időzóna létezik. De vannak speciális “helyi” időzónák is, így például Kínában, Indiában saját időt használnak.
Azonban az, hogy egy ország melyik időzónába tartozik nemcsak földrajzi, hanem politikai és gazdasági kérdés is. Nem véletlenül szerepel ugyanabban a Közép-európai időzónában Spanyolország, mint Magyarország, holott Spanyolország (és Franciaország) teljes területe valójában a Nyugat-európai időzónához tartozna. Az ok elsősorban gazdasági, hiszen így a vasúti, közúti kereskedelemben nincs fennakadás, másrészt egyfajta politikai állásfoglalás is ez egyes országok részéről, mert ezzel politikaföldrajzi elköteleződésüket is jelzik.
Éppen ezért is kavar indulatokat itthon, amikor időről időre felröppen az az elképzelés, hogy Magyarország számára kedvezőbb lenne, ha átlépne a Kelet-európai időzónába. A támogatók egyik fő érve, hogy így este tovább lehetne világos, pont abban az időszakban, amikor az emberek a szabadidejüket töltik, amely szociális, morális és gazdasági előnyökkel is járna, hiszen több milliárd forintnyi energiát lehetne megspórolni, sőt még a széndioxid kibocsátás is csökkenne. De egy ország megteheti, hogy időzónát vált?
Valójában az időzóna váltás nem is annyira ritka, mint gondolnánk, az elmúlt 5 évben hat alkalommal került sor arra, hogy egy-egy ország időzónát váltson. Észak-Korea kétszer is megtette, elsőként 2015-ben fél órával állították vissza az órákat, hogy “saját” időzónájuk legyen, hogy aztán 2018-ban visszatérjenek a régire.
Egy-egy időzóna váltás nagyjából annyira forgatná fel az életünket, mint egy téli-nyári átállás. Magyarországon ezt egyébként 1916-ban élhették át elsőként az emberek, és nem fogadta osztatlan lelkesedés a nyári időszámítást. Az átállást azóta kétszer el is törölték itthon, elsőként 1945 és 1954 között, majd 1957 és 1980 között nem volt téli-nyári óraátállítás, akkor energiatakarékossági okokra hivatkozva vezették be újra.
Ma már persze nem jelentene megoldhatatlan gondot, ha egyes országok időzónát váltanának, hiszen az Európai Unió országai is három időzónán osztoznak, és ez nem okoz fennakadást.
Az időzóna váltás nemsokára minden európai ország számára időszerű lesz, ugyanis közeleg a téli-nyári időszámítás eltörlése, amely minden országot választásra késztet, a mostani nyári időszámításban marad-e vagy a téliben?
Az Európai Parlament ugyanis 2019-ben úgy döntött, hogy 2021-től megszűnik az óraátállítás, és az országok eldönthetik, hogy 2021 márciusa után “bent ragadnak” a nyári időszámításban, vagy októberben végleg visszaállnak a télire.
Előfordulhat tehát, hogy 2020. októberben lesz utoljára óraátállítás Magyarországon, bár eddig hazánk hivatalosan nem jelentette be, melyik időzónát, a télit vagy a nyárit tartja-e meg. Ha a télit, akkor maradunk a “régi” időzónában, ha a nyárit, akkor egy órával “keletebbre” csúszunk. Az alváskutatással foglalkozó szakemberek véleménye egyébiránt az, hogy a szervezetnek jobb a téli időszámítás megtartása, annak ellenére, hogy a legtöbben a nyári időszámítást támogatnák, a hosszabb világos esték reményében.