Tegnap volt 104 éve, hogy megkoronázták az utolsó magyar királyt, aki sosem mondott le igazából a trónról és aki spanyolnáthában hunyt el 

Horvátországban több nagyobb utórengést mértek szerdán
2020-12-30
A pénz főutcája – a Wall Street története
2021-01-01

Tegnap volt 104 éve, hogy megkoronázták az utolsó magyar királyt, aki sosem mondott le igazából a trónról és aki spanyolnáthában hunyt el 

IV.  Károly az utolsó magyar uralkodó volt – személyét már magában ez a tény érdekessé teheti, aminthogy az is, hogy nagyon nehéz helyzetben, az első világháború harcai idején került trónra. Az 1887-ben született, tehát nem egészen harminc éves férfit 1916. december 30-án, a Mátyás-templomban koronázták Magyarország királyává.

A ceremóniára akkor került tehát sor, amikor már harmadik éve tartott a „nagy háború”. Uralkodása mindössze néhány évig tartott, igazán sosem derült ki, hogy állta volna meg a helyét békeidőben. A trónt nagyon hosszú elfoglaló, így sokak szemében a „boldog békeidők”-et és az állandóságot megtestesítő Ferenc József helyébe lépni eleve nehéz örökség lett volna, a háború vesztes befejezése felé sodródó Osztrák–Magyar Monarchia időszakában mindez még fokozottabb terheket rótt az uralkodóra. 

Károly (I. Károly néven Ausztria császára) megkísérelt különbékét kötni az antant erőivel, de törekvései nem vezettek sikerre.

Mire a háború véget ért, nem sok kétség fűződhetett ahhoz, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia napjai meg vannak számlálva. Az uralkodó 1918. október 16-án bocsájtotta ki az ún. Völkermanifestet, amelyben kinyilvánította, hogy Ausztria szövetségi köztársasággá alakult át. E szerint minden nemzet alakítsa meg a maga nemzeti tanácsát, amelyek a kormányzás egyes feladatait látják el, de a szöveg azt is kiemelte, hogy Magyarország területi integritását ez nem érinti. Ennek nyomán Wekerle Sándor miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország, tekintettel az Ausztriában történtekre, a perszonáluniót tekinti alapnak a jövőre nézve. Másnap a korábbi miniszterelnök, gróf Tisza István elismerte, hogy a háborút

„elvesztettük abban az értelemben, hogy az erőviszonyok beállott eltolódásánál fogva a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet”.

Károly megkoronázása a Mátyás templom előtt

Először még Károlyi Mihály is a királyra esküdött fel 

Az összeomlás küszöbén a forradalmi hangulatban gróf Károlyi Mihály által vezetett  Függetlenségi és 48-as Párt, a Jászi Oszkár által irányított  Polgári Radikális Párt, valamint  a Garami Ernő és Kunfi Zsigmond nevével fémjelzett Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1918. október 25-én megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, amelynek élére Károlyi került. 

A Nemzeti Tanács komoly támogatottsága ellenére a IV. Károly nevében eljáró Habsburg József Ágost főherceg királyi főmegbízottként gróf Hadik Jánost, a Berlint egykor megsarcoló Hadik András ükunokáját nevezte ki miniszterelnöknek a távozó Wekerle Sándor helyére.

Ez a visszás állapot azonban csupán október 29-től 31-ig tartott. Magyarországon 1918 októberének utolsó napjaiban győzött az őszirózsás forradalom.

Az események hatására József Ágost főherceg gróf Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek, mindezt természetesen IV. Károly tudtával. A kormányfő és a miniszterek IV. Károlyra esküdtek fel.

Ugyanakkor a Nemzeti Tanácson belül mind erősebb teret nyert az a nézet, hogy a független Magyarország államformája a köztársaság legyen. Mindebben a magyarországi közhangulat is közrejátszott, de az európai események sora is: Németország is forrongott, II. Vilmos császár elhagyni kényszerült Berlint, Belgiumba, a népszerű fürdőhelyre, Spaba ment, de lemondani nem volt hajlandó. Ennek ellenére 1918. november 9-én Miksa badeni herceg, a Német Birodalom kancellárja bejelentette azt, majd távozott posztjáról. 

Az Osztrák Császárságban 1918. október 27-étől Heinrich Lammasch volt a miniszterelnök, kormányában szintén vita folyt arról, hogy lemondassák-e a mind súlytalanabbá váló uralkodót, végül az az „áthidaló” megoldás született, hogy Károly nem mond le a trónról, de az államügyek vitelében történő részvételről igen.

Az erről szóló nyilatkozatot a császár és király 1918. november 11-én alá is írta, majd ezt követően elhagyta Schönbrunnt és az Eckartsauban levő kastélyába távozott.

Másnap az Osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés kikiáltotta az Osztrák Köztársaságot (1919. április 3-án pedig a Habsburgokról szóló törvény kitiltotta a család tagjait Ausztria területéről).

Az utolsó magyar király szobra a Károly körúton

Királyság után népköztársaság

1918. november 12-én a főrendiház elnöke, Wlassich Gyula báró, gróf Széchenyi Emil és gróf Dessewffy Emil társaságában Eckartsauba utazott, ahol az uralkodót felszólították a magyar trónról való lemondásra, aki ennek ellenszegült. A mind nagyobb nyomás hatására végül megszületett az úgynevezett eckartsaui nyilatkozat, amelyben Károly felfüggesztette uralkodói jogkörének gyakorlását:

„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, melylyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja. Kelt Eckartsau ezerkilencszáztizennyolc, November hó tizenharmadikán. Károly”.

A nyilatkozat nem tekinthető klasszikus lemondásnak, hiszen abban az szerepelt, hogy elfogadja a döntés a jövendő államformáról. Ugyanakkor a nyilatkozatot követően a képviselőház, majd a főrendiház is felfüggesztette további működését.

Így viszont a kibővített Nemzeti Tanács 1918. november 16-i ülésén Hock János katolikus plébános ismertette a nyilatkozat tartalmát és a köztársaság kikiáltására tett javaslatot.

Ezután a Nemzeti Tanács jegyzője, Nagy György, aki már az őszirózsás forradalom első napjaitól követelte a köztársaságot, előterjesztette az ún. 1. sz. néphatározatot, amely megába foglalta, hogy Magyarország független és önálló köztársaság. A javaslatot egyhangúlag megszavazták, ezzel létrejött a Magyar Népköztársaság, amely 1919. március 21-ig állt fenn. A néphatározatot Bokányi Dezső ismertette a parlament előtt összegyűlt tömeggel.

A király a fronton

Kétszer próbálta visszaszerezni a trónt, de Horthy erre nem adott esélyt

Maga Károly ugyan Ausztriában maradt, de mivel nyilatkozatában nem szerepelt a végleges lemondás, a kormányzat többször felszólította, hogy hagyja el az országot.

Ez csak később, 1919 márciusában történt meg, amikor Warteggba, Svájcba távozott családjával.

Ezt követően, amint az közismert, kétszer is sikertelen kísérletet tett, hogy innen visszatérjen Magyarországra, ahol időközben a Horthy Miklós kormányzó neve és személye fémjelezte király nélküli királyság államformája szilárdult meg. Arra, hogy Károly ismét tényező legyen a nemzetközi politikában, lényegében nem volt esély. 

Az egykori uralkodó végül második, 1921-es kudarcba fulladt visszatérési kísérlete után egy brit hadihajóval a Portugáliához tartozó Madiera szigetére szállították.

Itt hunyt el fiatalon, 35 évesen 1922-ben az 1918-tól tomboló spanyolnátha járvány egyik kései hullámának áldozatként. Sírja is itt van a Funchal fölötti, mára a sziget fővárosával egybeépült hegyi település, Monte Nossa Senhora do Monte nevű templomában, amely előtt a rövidke ideig uralkodó király egész alakos szobra áll. 

IV. Károly sírja Monte-ban Madeirán

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close