Tegnap volt 200 éve, hogy utoljára dobbant egy kiemelkedő ember szíve Szarvason. Tessedik Sámuel halálával nemcsak a Békés vármegyei települést érte hatalmas veszteség, hanem túlzás nélkül az egész országot. Szarvas evangélikus lelkésze volt, ám valójában ennél jóval több.
Életpályája szinte teljes egészében Szarvashoz kötődött, s ugyan édesapja is lelkész volt Békéscsabán, Sámuel a Pest vármegyei Albertiben látta meg a napvilágot 1742. április 20-án. Apja ugyanis ezt követően két évvel került Békéscsabára.
Békés a 18. század elején az Alföld egyik legelnéptelenedettebb vármegyéje volt, amely a II. Rákóczi Ferenc féle mozgalom idején a török uralom után Gyulán maradt rácok (szerbek) dúlását is megszenvedte. Az újjászervezett vármegye legnagyobb része a Rákóczi-szabadságharcot követően egyetlen birtokos, Harruckern János György (később a vármegye főispánja) kezére került. Harruckern, felmérve, hogy a gyér népesség ereje nem képes kiaknázni a terjedelmes uradalom kedvező adottságait, telepítési akcióba kezdett, kedvezményeket (földet, néhány éves adómentességet, felekezeti szabadságot) ígért a birtokán letelepedőknek.
Ötleteit német egyetemekről hozta haza
Így népesedett be Békéscsaba, majd Szarvas is s az újonnan jötteket zömmel az evangélikus szlovákság soraiból kikerülők tették ki, akik főleg Nógrád, Hont, Gömör és Pest vármegyékből érkeztek. Az idősebb Tessediket tehát egy sokfelől összegyűlt népesség várta Békéscsabán, ám ahogy kései hivatali utódja, Haan Lajos, a 19. század jeles evangélikus lelkésze és történésze megjegyezte,
Tessedik a sok fejet egy kalap alá szorította.
Az ifjabb Sámuel tehát inspiráló szellemi hátteret kapott korán elhunyt apjától, nem is nagyon volt kérdés, hogy a családi hagyományok jegyében ő is teológiát fog végezni. Az apa halála után az özvegy édesanya, Lang Erzsébet Pozsonyba költözött, fia itt végezte a gimnáziumot, majd Debrecenben képezte tovább magát, végül német földre, Erlangenbe vitte az útja. A Nürnberg melletti városkában a teológia és filozófia mellett reáltudományokból is pallérozta tudását, de ellátogatott Berlin, Jéna, Lipcse és Halle egyetemire is, és tanulmányozta az ottani mezőgazdaságot. Kevéssel hazatért után Szarvasra hívták másodlelkésznek.
Döntése tartósnak bizonyult, innentől élete végéig Szarvason élt. Itt is nősült meg, s házasságból több mint tíz gyermek született. Felesége 1791-ben történt halála után ismét megnősült. Gyermekei közül az 1844-ben elhunyt Ferenc lett a legismertebb, ő tagjává vált a Magyar Tudományos Akadémiának is.
Az iskolában és a templomban elbutított fő sohasem jő egyenes állásba vissza
Tessedik rendkívüli energiával és tettvággyal látott munkához, tevékenysége messze túlmutatott a megszokott lelkészi teendőkön. Komoly pedagógiai és mezőgazdasági ismeretei voltak, ezeket igyekezett a szarvasi szegény jobbágyparasztság javára fordítani. Az ott tapasztalt állapotokról így írt:
Vizsgáló szemmel tekintettem magam körül, kerestem a költők által oly ragyogó színekkel festett falusi élet egyszerűségét, és találtam együgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot, [… ] babonaságot, előítéletet, […] amelyek a földművelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek.
Hosszas előkészületek után 1780-ban megkezdte a működését az általa alapított gyakorlati gazdasági ipariskola, amely pár év szünet mellett 1806-ig működött is, ekkor már tanítókat is képeztek benne. Épülete máig áll, Szarvas egyik legrégebbi műemléke.
Tessediknek meggyőződése volt, hogy a jó oktatás alapja a gyakorlat. Nem véletlen, hogy diákkorára így emlékezett vissza:
Önállóan nem gondolkodhatni, magamnak nem vizsgálódhatni, ez volt az én második nagy kínom; a harmadik pedig az, hogy az iskolában friss vérrel és egészséges testtel 3-4 órát kellett egyfolytában ülnöm.
Szívesen idézte a kupferzelli Johann Friedrich Mayert:
Az iskolában és a templomban elbutított fő sohasem jő egyenes állásba vissza.
A futóhomok megkötéséért is sokat tett
Tessediknél az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása nem véletlen, hanem teljesen tudatos és tervszerűen érvényesített pedagógiai látásmód volt. Az iskolában szakosított oktatást vezetett be. Német, magyar, szláv nyelvet oktattak a természettudományos tárgyak mellett. Iskolájának célja volt a felsőbb szintű mezőgazdasági szakoktatás is. De főleg gyakorlati, a mindennapi mezőgazdasági életben hasznos dolgokat tanítottak, így esztergálást, faápolást, egészségügyet stb.
Különleges volt, hogy az iskolában lányokat is tanítottak, 1787-ben például a felsőbb osztályokban járók természetrajzot, földrajzot, fizikát, számtant, mezőgazdaságtant, egészségtant és vallástant is tanultak a gyakorlati ismeretek mellett.
Amely gondos szülék jó gazdákká s gazdasszonyokká akarják készíttetni gyermekeiket: csak küldjék Szarvasra.
írta a Bécsben megjelenő Magyar Hírmondó 1792-ben.
Tessedik honosította meg Magyarországon a lucernát is, de nevéhez fűződik a cukorrépa művelésének elterjesztése is, és az akácfák révén a futóhomok megkötéséért is sokat tett. Ha ehhez hozzávesszük sokrétű írói munkásságát is, aligha kérdés, hogy egy gondolkodásában a korát megelőző tudóst tisztelhetünk az ifjabb Tessedik Sámuelben, akinek nevét ma Szarvason többek között mintaszerűen felújított, modern múzeum viseli, de a város Ótemetőjében gondozzák a sírját is.
