Három csoportba sorolható az a 21 pont, amit a kormány meghirdetett a gazdaság élénkítésének érdekében. A cél röviden az, hogy legyen már végre növekedés, és bár a meglengetett intézkedések ebbe az irányba mutatnak, átütő bejelentés azért nem sok van közöttük. Viszont a meghirdetett cél, vagyis az, hogy a magyar növekedés nagyobb legyen jövőre, mint az uniós, könnyen teljesülhet.
A kutya ugat, a karaván halad, a kormány gazdaságpolitikai terveket sző.
A kissé kibővített mondás eredetileg értelmezhető úgy, hogy „pattoghatnak” az akadékoskodók, vagyis ugathatnak a kutyák, de a bölcs karaván nem áll meg állandóan bajokkal, veszélyekkel foglalkozni, megy tovább.
De értelmezhető úgyis, hogy a karaván nyugodtan folytatja útját, mert a hűséges ebek majd úgyis jeleznek, ha baj van.
A magyar gazdasággal most határozottan vannak bajok (alacsony növekedés, fogyasztás, ipari termelés), vagyis egyfajta lendületvesztés jellemzi a 2024-es évet,
és azzal a természetességgel, ahogyan a karaván baktat előre, a kormány is meglépte azt, amit ilyenkor szokott, terveket jelentett be.
Ennek az a fő célkitűzése, hogy a pontok segítségével a gazdaságunk jövőre jobban nőjön, mint az EU egészének gazdasága.
Ezt maga a program is kimondja, erre van is esélyünk. Még a mindig óvatosabb brüsszeli, luxemburgi elemzők is 3,5 százalékos magyar növekedést vár nak2025-re. Az EU egésze pedig csak 1,5 százalékos előrejelzéssel bír. Mindenesetre nézzük, hogy miből isb állna össze a keretrendszer!
Még mindig a Covid?
Miért is van erre az egészre szükség? Röviden azért, mert nem elég jók a számok. A kormány ilyenkor meg is adja a magyarázatot:
- koronavírus-világjárvány
- háború.
Nem kérdés, hogy mindkettő jelentős tényező, de a magyar megtorpanásban azért szerepe volt a környező országoknál magasabb hazai inflációnak is, abból ugyanis magasabb kamatszint, kevesebb beruházás és kevesebb fogyasztás is lett.
Ezen kellene segíteni.
A kormány ad is egyfajta jövőképet, új megoldások, új gazdaságpolitikai eszközök és gazdasági semlegesség szükséges szerinte azért, hogy 2025-re elérhető legyen a 3-6 százalék közötti gazdasági növekedés.
Tényleg elérhető
Mint láttuk, a jó hír az, hogy ez a szám tényleg elérhető, még akkor is, ha az elmúlt három-négy évben (vagyis valójában 2019 után) mindig volt valami rendkívüli nehézség, kicsit mindig tolódott a jó év,
amiben a Covid, a háború, az infláció és az emberek és a vállalatok óvatossága játszott szerepet.
A kormány most azt szeretné, hogy termeljünk, fogyasszunk, hiszen már nem kell otthon maradni a járvány miatt, talán már elhisszük és a befektetők is elhiszik, hogy a szomszédban megáll a háború és talán azt is elhisszük, hogy legyőztük az inflációt, de a bérek emelkednek, lehet egy kicsit optimistább a jövőképünk.
Ha ezek így lesznek, akkor megvalósulhatnak a célok, amelyek növekedésiek, de hívhatjuk őket a gazdaság újbóli lendületbe hozásának, a konjunktúra helyreállításának, vagy a motor „berúgásának” is.
A programnak neve is van: Új Gazdaságpolitikai Akcióterv, amely három vázlatpontba sorolva, összesen 21 konkrét intézkedést tartalmaz.
Vásárlóerő
Az első kohorsz talán a legáltalánosabb, ennek örülne egységesen a legjobban mindenki, ez ugyanis arról szól, hogy érjen többet a pénzünk, nőjön a fizetésünk vásárlóereje.
A legnagyobb nyilvánosságot a pontok közül a gyermekek után járó családi adókedvezmény megduplázása kapta, ami két lépésben fog történni.
A kormánypárt általános népszerűségének is erős eleme a családpártiság. A konkrét intézkedés lényege pedig az, hogy 2026-tól valóban érdemben megemelkedhet az adókedvezmény. Egy eltartott esetén 15 ezer, majd 20 ezer forint, két eltartott esetén fejenként 30 ezer forint, majd 40 ezer forint, három és minden további eltartott esetén 49 500 forint, majd 66 ezer forint lesz a kedvezmény, így például három eltartott gyerek után 2026-ban már 198 ezer forinttal nő a kedvezmény.
Ez tényleg érdemi előny, az egész csomag legkonkrétabb eleme.
A többi pontban megfogalmazott hároméves bérmegállapodás a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletekkel, vagy a munkáshitel program elindítása olyan intézkedések, amelyek majd csak a számszerű tartalmi elemekkel lesznek értékelhetők.
A lakhatási probléma
A második csoport a fővárosi és országos lakhatási probléma kezelése című pont eléggé vegyes megítélésű.
Tény, hogy van például Budapesten egy olyan albérleti válság, hogy nehéz jó albérletet találni, azok drágák, percek alatt eltűnnek a piacról, mert nincs elég
de, hogy aztán az Airbnb feltételeinek szigorítása, a lakásbérleti díjak és szerződési feltételek átnézése, vagy a kollégiumi férőhelyek bővítése megoldás lesz-e, az kérdéses.
Az utolsó pont, vagyis a férőhelyek növelése egyértelműen jó, de vajon segíti-e a növekedést, ha kevesebb fiatal turista talál rövid távú, de elérhető árú szállásmegoldást.
És jó lesz az a magyar növekedésnek?
Ahogyan az sem egyértelmű, hogy amennyiben csak kevesebb pénzért lehet kiadni a lakásokat, mert a piac szabályozottabb lesz, akkor többen érhetnek majd el megfelelő áron bérleményt, vagy éppen fordítva, még kevesebben adnak majd bérbe lakást, hiszen sokakat eddig is inkább az zavart, hogy azokkal a kockázatokkal (nehéz kidobni a nem-fizető albérlőt), amelyek fennállnak, nem biztos, hogy érdemes bajlódni a kiadással.
Mindenesetre az általánosabb lakhatási programpontok között is vannak tervezett fejlesztések, fiataloknak szóló lakásprogram, Vidéki Otthonfelújítási Program,
a Széchenyi Pihenő Kártyára érkező juttatások 50 százalékának lakásfelújítást felhasználása, az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások opcionális, lakáscélú felhasználása, 5 százalékos lakáshitel kamatplafon.
Az intézkedések összességében segíthetnek, ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy egyszerre vannak benne olyan adminisztratív változtatások, amelyek a vevőket és a bérlőket segíthetik, és mivel ezek megint a keresleti oldalon adnak támogatást, valójában vannak drágulást generáló elemek is.
A Demján Sándor Program
Végül talán a legösszetettebb a harmadik rész megítélése, vagyis a neves magyar üzletemberről elnevezett Demján Sándor Program, ami a vállalkozásoknak, a gazdaság gerincét jelentő KKV-knak segítene.
Az itt olvasható nyolc pont az ilyenkor szokásos elemeket tartalmazza, tőkét és hitelt, amit többféle forrásosztóval (Széchenyi Kártya, Eximbank) és többféle céllal (kifektetés, digitalizáció) is belenget az állam. Itt sajnos alighanem az államnak alighanem igaza van, be kell avatkoznia, de ez egy kicsit kényszerű igazság.
Az elmúlt években a magyar vállalkozások annyira hozzászoktak a külső segítséghez a fejlesztésekben, hogy anélkül már nehezen lépnek,
legyen szó szükséges modernizációról, gépcseréről, kapacitásfejlesztésről, informatikáról, vagy külföldi terjeszkedésről. Ám, ameddig ezt nagyrészt az Európai Unióból érkező források finanszírozták, addig nem fájt annyira a magyar adófizetőknek, mintha azok a jövőben már csak magyar költségvetési forrásokból támogathatók.
Állami feladat-e az, hogy az X.Y. vállalkozásnak legyen honlapja, vagy megvegye-e a pozsonyi versenytársát?
Nem feltétlenül, de ha a befektetés megtérül, ha a sikeresebb cég a jövőben több magyart foglalkoztat, vagy több adót fizet be a közösbe, akkor természetesen finanszírozhatók ezek a lépések.
Hiszen a cél természetesen továbbra is az, hogy a magyar GDP végre megint jobban nőjön, mit az Európai Unió átlagában, vagyis folytatódjon a felzárkózás.
Erre minden esély megvan, talán a program nélkül is meglett volna, de ha a nemzetközi elemzők 3,5 százalékos növekedést várnak jövőre, a magyar kormány pedig egy 3-6 százalékos intervallumot adott meg, akkor talán a kormányzati cél úgy is megfogalmazható, hogy minél magasabbra kússzunk a célsávon belül!
