A vadászok jelentős része háborog, kiált kígyót-békát a jogalkotóra – mindezt azért, mert a puskások előnyére változtatták meg napokban a vadászati törvényt. Innentől kezdve a vadnak szinte semmi esélye sem lesz elkerülni a terítéket.
Kövesse-e, követheti-e a vadászat során használható eszközök tárháza a technika fejlődését?
Kérdés nem új, a századforduló környékének híres vadászai folytattak véget nem érő vitákat arról, mennyire etikus, megengedhető a céltávcső, vagyis a fegyverre erősített, az emberi látást javító eszköz használata. Bár ez a kérdés eldőlt, hisz nincs olyan vadász, akinek a fegyverén ne lenne céltávcső – a vita napjainkban is folytatódik.
Október közepén jelent meg a Magyar Közlönyben a vadászati törvény végrehajtási rendeletének módosítása, amely november elsejétől lesz hatályos.
Az új passzusok szerint: “69. § (6) b) a vadász a vadászatra jogosult kérelmére a vadászati hatóság külön engedélyével elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló, éjszakai lövésre alkalmas célzóeszközt is használhat. … (8) A hivatásos vadász munkaköri feladatai ellátása, valamint a vadász a vadászat során a vadászlőfegyverre szerelt, a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvény szerinti hangtompítót is használhat.”
Könnyű belátni, hogy hőkamera vagy infratávcső használatával a vad túlélési esélyei drasztikusan csökkennek – elvégre sem az éjszakai sötét, sem a növényzet nem rejti már el a vadász elől.
Az Országos Magyar Vadászati Kamara (OMVK) etikai kódexe így rendelkezik a képességjavító technológiákról:
Éjjellátó berendezést, hőkamerát, elektronikus akusztikus eszközt, illetőleg a vad megtévesztésére alkalmas anyagokat, azaz a modern technika képességpótló eszközeit az igazvadász nem alkalmazza. A vad természet adta képességeivel a vadász csak saját képességeit, illetve az emberi kitartást, szívósságot és akaraterőt állítja szembe.
Bajdik Péter, az OMVK főtitkára egy konferencián azzal érvelt a törvénymódosítás mellett, hogy a “klasszikus vadászatot” nem, csupán a vadgazdálkodást érinti.
Bár “a cél szentesíti az eszközt” típusú gondolat húzódik meg az érvek mögött, azt könnyű belátni, hogy a vadásztársaságok vadgazdálkodási kötelezettségei ma már szinte teljesíthetetlenek a modern technika nélkül. Elég arra utalni, hogy Somogy vármegyében a dámvad populáció kezd drámaian megcsappanni, az aranysakál újbóli elterjedése miatt.
Márpedig a nádifarkasra – népies nevén toportyánféregre – éjjellátó nélkül lényegében esélytelen vadászni, így az állományukat sem lehet féken tartani. Ma már nincs az országnak olyan régiója, amely mentes lenne a Balkánról visszatelepült csúcsragadozótól.
Vadász etikai kódex kontra új jogszabály
A törvénymódosítást a vadgazdálkodási feladatok tették szükségessé – mondta lapunknak Földvári-Lapath Attila, a Kamara szóvivője. – Az afrikai sertéspestis (ASP) elleni küzdelem és a ragadozók számának szinten tartása miatt szükségesek ezek az eszközök. Használatuk természetesen nem kötelező, a valamint nem terjed ki azon vadfajokra, amelyekre eddig sem lehetett éjszaka vadászni.
A szóvivő hozzátette: az etikai kódex és az új jogszabály ellentmondását ők is látják. A Kamara biztossága régebb óta foglalkozik a kódex pontosításán, átszövegezésén, így ennek keretében az idézett rész is módosulhat.
Akadnak szép számmal olyan vadászok, akik önként mondanak le a technika jelentette képességnövelésről.
Nem csupán a különböző optikai- elektronikai berendezésektől “fosztják meg” magukat, de még a puskát is leteszik.
Gluck Balázs, a Magyar Vadászíjász Egyesület vezetője az új jogszabályról, így a hőkamera használatáról lapunknak elmondta:
– A vadászatnak fontos eleme az esetlegesség, a véletlen, és a szerencse. Ezek nélkül az egész egy adásvétellé silányul. A vad a termék, a vadász a vásárló.
Ami pedig az okokat illeti, minden valakinek az érdeke, így bármit meg lehet ideologizálni. Csak az számít kik vannak többen, vagyis szó nincs értékalapú döntésről az éjjellátó és hőkamerás céltávcsövek legalizálása kapcsán sem. Miután a vadásztársadalom jelentős része tökéletesen illegálisan használta eddig is az éjjellátó céltávcsöveket, világos, hogy most sem csak a sakál miatt fogják ezeket használni. Eddig is lőtték vele a trófeás vadat és ezután még inkább fogják. A vadkár kinőtte magát a Jolly Joker-é. Ha ezt bedopják, azonnal bármit lehet. Ugyan mi az ami innentől nem legalizálható? Folyamatos lobbitevékenység zajlik most is annak érdekében hogy lehessen ismét például mérgezni. Ma még tiltakoznak. Meddig? A vadászat egyre inkább a kártevőírtás jegyeit veszi magára és munkává változik. Ebből pedig az következik, hogy minőségében is változik a vadásztársadalom. Kiáramlik az a réteg akik már nem azt találják meg benne amit évtizedekkel ezelőtt és beáramlik az a réteg akik a vadkárelhárítás mind hatékonyabb módján kísérleteznek. Militarista hajlamúak és üveges szemekkel néznek az emberre (rosszabb esetben kinevetnek) ha a vadászat szellemi, kulturális tartalmáról beszél nekik az ember.
Kilóg az engedélyezett technikák köréből a hangtompító – ennek alkalmazását ugyanis a magyar vadásztársadalom évtizedek óta kéri a jogalkotótól. (Az EU legtöbb államában kifejezetten kötelező a használata vadászat során.)
Korábban a Kamara és a minisztérium is azért ragaszkodott a tiltáshoz, mert attól tartottak: a legalizálással a rabsicok, orvvadászok dolgát könnyítenék meg. Mostanra a hivatalok elfogadták az érvelést: aki illegálisan vadászott korábban, az illegális eszközöket is használt már eddig is – vagyis nem kell az orvvadászatok számának növekedésétől tartani.
Ezzel kapcsolatban Gluck megjegyezte:
A hangtompító semmiben nem csökkenti a vad esélyeit a vadásszal szemben így az pusztán egy praktikus eszköz. A fegyver döreje a világon semmit nem tesz hozzá a vadászathoz. Sőt! Szerintem ez egy felesleges de kényszerű erdei csendháborítás. A hangtompító legalább mérsékli ezt.
