Endo Akira japán biokémikus, a ‘70-es években fedezte fel, hogy a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek az LDL, a “rossz” koleszterin szintjét csökkentik a vérben.
A nyáron elhunyt Endo Akira japán biokémikus, akinek a gombákkal kapcsolatos kutatásai segítettek megalapozni a napjainkban már széleskörűen használt, a szívbetegségekhez hozzájáruló koleszterinszintet csökkentő gyógyszereket. 90 évet élt.
A koleszterinnek, amely főként a májban termelődik, fontos funkciói vannak a szervezetben. Emellett nagyban hozzájárul a koszorúér-betegségek kialakulásához, amely az Egyesült Államokban, Japánban és számos más országban is az egyik vezető halálozási ok.
Az 1970-es évek elején Endo gombák tenyésztésével kísérletezett, egy olyan anyagot szeretett volna megtalálni, amely képes egy, a koleszterin termelésében részt vevő enzimet blokkolni. Néhány tudós aggódott, hogy egy ilyen blokkoló anyag ez veszélyeztetheti a koleszterin pozitív funkcióit.
1980-ra Endo kutatócsoportja felfedezte, hogy egy koleszterinszint-csökkentő gyógyszer, a sztatin csökkenti a vér LDL-, azaz „rossz” koleszterinszintjét. Ezt követően a sztatinokra irányultak a kutatások, majd 1987-ben a Merck gyógyszergyár piacra dobta az első engedélyezett sztatint.
Az ilyen gyógyszerek hatékonynak bizonyultak a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésében, ma már emberek milliói szedik őket.
Endo Akira 1933. novemberében született a Japán-tenger melletti hegyvidéki területen fekvő Yurihonjo városban. Szülei földművesek voltak, érdeklődése már fiatal korában is a gombákra és a penészgombákra irányult. Nappal a rizsföldeken dolgozott, este pedig szülei akarata ellenére középiskolába járt. Részben az a vágy inspirálta, hogy segítsen a mezőgazdasági kártevőkkel küzdő gazdáknak – mondta a New York Times című lapnak Kozo Sasada, az Endo örökségét őrző szervezet vezetője.
Endo egy korábbi interjúban elmondta, hogy pályafutását egy Alexander Flemingről, a penicillint az 1920-as években felfedező skót biológusról szóló életrajz inspirálta.
Számomra Fleming valóságos hős volt
mondta 2014-ben az Igaku-Shoin című japán orvosi lapnak.
Gyerekként arról álmodtam, hogy orvos leszek, de felismertem egy új lehetőséget, mégpedig azt, hogy olyan emberek is menthetnek életet, akik nem orvosok.
Mezőgazdasági tanulmányokat folytatott a Tohoku Egyetemen, majd az 1950-es évek végén csatlakozott a Sankyo japán gyógyszeripari vállalathoz. Első megbízatása a gyümölcslevekhez és borokhoz szükséges enzimek gyártása volt egy tokiói üzemben.
A penészgomba termesztésének hatékonyabb módját fejlesztette ki egy olyan módszer alkalmazásával, amelyet gyermekkorában a miso (Japán egyik nemzeti étele és ízesítő pasztája) és a savanyított zöldségek készítéséhez használt. Jutalmul előléptették, és a vállalat mikrobiológiai és kémiai laboratóriumába került.
Az 1960-as években biokémiából doktorált a Tohoku Egyetemen. Néhány évig New Yorkban is élt. Akkoriban a stroke (agyi érelzáródás) gyógymódját szerette volna feltalálni, ez volt Japánban a vezető halálozási ok; apja és nagyszülei is ebben hunytak el.
De amikor az Államokba mentem, megtudtam, hogy ott sok a szívbeteg, ezért váltottam
nyilatkozta később.
Visszatérve a Sankyo-hoz, az 1970-es évek elején több mint 6 ezer gombát termesztett annak érdekében, hogy olyan természetes anyagot találjon, amely képes blokkolni a koleszterin termelésében részt vevő egyik kulcsfontosságú enzimet.
Semmit sem ismertem, csak a penészgombákat, ezért úgy döntöttem, hogy a penészgombákban keresem ezt az anyagot
mondta. Végül megtalálta, amit keresett: a penicillium, vagyis a kék penészgomba egy törzsét, amely csirkékben csökkentette egy olyan enzim szintjét, amelyre a sejteknek szükségük van az LDL-koleszterin előállításához.
Miután Endo az 1970-es évek végén elhagyta a Sankyót, több japán egyetemen dolgozott professzorként, és a Biopharm Research Laboratories, egy japán gyógyszeripari vállalat elnöke volt. 2008-ban orvosi kutatásaiért megkapta a Lasker-díjat, a Nobel-díj mellett a legrangosabb orvosi díjat.
