Példátlan az az összefogás, ami a kutatói világot jellemzi, mióta világszerte szedi áldozatait a koronavírus. A New York Times összesítése szerint jelenleg is több mint 165 vakcina kifejlesztésén dolgoznak, hogy elejét vegyék a járvány további terjedésének. Globálisan viszont számos olyan egyéb védőoltás vár további fejlesztésre, amikre évtizedek óta égetően nagy szüksége lenne az emberiségnek.

Ha trópusi területekre tervezzük utazásunkat, jó előre fel kell vérteznünk magunkat számos – európai viszonylatban ritka – betegséggel. A rovarok – legfőképpen a szúnyogok – számlájára világszerte 1 milliárd megbetegedés írható.

Az általuk terjesztett legismertebb betegség, a malária közel 100 országban van jelen. A tavalyelőtti 228 millió fertőzött nagy része Afrikában és Indiában él, az áldozatok zömét pedig az idősek és gyermekek körében szedi. Mivel a koronavírus a malária elleni védekezést is háttérbe szorította, félő, hogy csak a fekete kontinensen idén akár 769 ezren is meghalhatnak a kór szövődményeitől – figyelmeztetett még tavasszal a WHO.

A maláriás fertőzések száma mindamellett évek óta (2000 és 2015 között 62 százalékkal) csökkent. Ez a figyelemfelhívó kampányoknak, a szélesebb körű tájékoztatásnak és az alaposabb rovarirtásnak köszönhető, valamint az egyre hatékonyabb – egy Nobel-díjat érő kutatás jóvoltából felfedezett – egynyári ürömöt tartalmazó gyógyszereknek.

Ez azonban nem teszi szükségtelenné a malária elleni oltást, melynek legbiztatóbb változatát 2018 óta fejlesztik és tesztelik a WHO hathatós felügyelete alatt. Kenyában már több tucat egészséges embert fertőztek meg szándékosan a betegséggel, hogy napi 20 dolláros fizetségért megfigyelhessék rajtuk a kór szövődményeit. A malária elleni oltás megjelenését a szakemberek így is csak valamikor a 2020-as évek második felében várják.

Azonban nem csak a szúnyogok által széthordott kórokozók ellen lenne szükségünk védőoltásra. A bányászaszálynak nevezett betegséget egy horogféreg (Necator americanus) ténykedése okozhatja. Akár 700 millióan – zömében szintén gyermekek és várandós nők – szenvedhetnek a féreg által okozott kiszáradástól és láztól. Az ürülékkel szennyezett talajban a felszínhez közel élő és garázdálkodó féreg leginkább a Szaharától délre eső területeken és Brazíliában okoz gondokat és itt évente tízezrek válnak az áldozatává.

Bár a féreghajtós kezelések módfelett eredményesek, a horogféreg-fertőzés ellen is lehetne és kellene vakcinával védekezni.A tökéletes vakcina kifejlesztését azonban már 25 éve az nehezíti, hogy olyan hatóanyagot kell találni, ami a lárvaállapotú és a kifejlett horogférgek ellen is hatásos. A Bill és Melinda Gates Alapítvány az Európai Unióval és Brazíliával karöltve fordít jelentős összegeket egy olyan védőoltás létrehozására, amely a horogférgekből kinyert antigén segítségével akadályozza meg a férgek károkozását. Eddig a legfertőzöttebb területeken, Brazíliában és Afrikában végezték az első fázis klinikai tesztjeit.

Ugyancsak Dél-Amerikában (Brazília mellett Suriname-ben és Venezuelában) valamint Afrikában évente több mint 200 millió embert fenyeget a vérmétely-fertőzés. A betegség a maláriához hasonlóan itt is leginkább az 5 éven aluli gyermekeket veszélyezteteti.

1851-ben egy német orvos, Thomas Bilharz állapította meg a kór okát (róla nevezték el egyébként a betegség másik nevét, a bilharziázist), vagyis a vérmételyt, amely emberből édesvízi csigákba, majd onnan az emberekbe visszavándorolva fejlődik és betegít meg pocsék minőségű, vagy hiányos szennyvíz-hálózatú területeken.

Szerencsére ezen férgek nagy része a felnőttekben már a bőr alatti rétegekben elpusztul. Ha innen mégis továbbjutnak, akkor 2-3 hét múltán a fertőzöttek vért pisilnek, mindemellett pedig a bőrkiütéssel és izomfájdalommal járó, ún. Katayama-láztól gyötrődnek. Egyesekben a paraziták akár évekig is eléldegélnek, s ezalatt megannyi kínszenvedést okoznak. A férgek a világ különböző pontjain ráadásul különböző belső szerveket támadnak: egyesek a májat és a vastagbelet, mások a húgyhólyagot. A halálozások száma évek óta folyamatosan csökken, de évente mégis közel 280 ezren halnak meg vérmétely-fertőzéstől.

Nehezíti a kutatásokat, hogy a féreg különböző alfajai ellen egymástól különböző vakcinákat kell kifejleszteni. A WHO ma a malária után a második legkockázatosabb trópusi betegségnek tartja a bilharziázist, így a szándék és az ösztönzés már adott az oltóanyagok előállításához. A legígéretesebb oltások az Afrikában található férgek ellen jelenleg a kettes fázisban tartanak, vagyis nem sok választja el őket a tömeges teszteléstől. Az egereken és rézuszmajmokon végzett eddigi kísérletek eredményei bíztatók, de a fertőzés hatására az immunrendszer reakciója állatonként igencsak eltért.

A kullancsok által terjesztett Lyme-kór ellen sem kapható védőoltás, de a francia Valneva biotechnológiai vállalat készítménye a napokban történt bejelentés alapján a klinikai tesztek második fázisában is sikeresen bizonyított. A vakcinát azonban 2025 előtt nem hozzák forgalomba, mert addig tart a következő tesztelési fázis. Pedig évente csak Európában 65 ezer Lyme-kóros beteget diagnosztizálnak, ami kellő motiváció lehetne a tesztelések felgyorsításához.

Napjainkban talán a legtöbben a rák és a HIV elleni védőoltásra várnak. A már a dinoszauruszokat is gyötrő rák ellenszerére megváltóként vár az egész világ. Az első hírvivők ezen a fronton a májrákkal szemben is hatásos hepatitis B ellen kifejlesztett vakcina, valamint a humán papillomavírus (HPV) ellen megalkotott védőoltás, ami a rák 6 különböző formája (köztük a méhnyakrák) ellen nyújt hosszú távú védettséget, és amit fiúknak is érdemes beadatni, ha nem akarnak bajlódni a nemi szerveken fejlődött szemölcsökkel.

A vakcina keresése évtizedek óta nyújt kutatómunkát a tudósoknak, hiszen a rák elsődlegesen genetikai hibákból kialakuló betegség, így szinte DNS-enként (mondhatni emberenként) változhat. Az eddigi egyik legsikeresebb tesztet a Stanfordi Egyetem kutatói végezték el, akik egy 2018-as kísérletükben 90 rákos egérből 87-et meggyógyítottak. Egy CpG nevű DNS-szakasz és egy speciális antitest együttesen sikeresen ösztönözte az egerek immunrendszerét, hogy a „hívószó hallatára” csatába vonuló T-limfociták elpusztítsák a rákos sejteket.

A Kaliforniai Egyetem kutatói idén nyáron egy olyan kísérletsorozatba fogtak, amivel halálra éheztetnék a rákos sejteket. A kezelés során tengeri szivacsokból kinyert xestospongin B molekulával gátolják meg a rákos sejtek mitokondriális anyagcseréjét, elvágva ezzel a tumor szaporodási és táplálkozási lehetőségeit.

Hasonlóan nagy kihívás az orvostudomány számára a HIV. Immáron közel 40 éve. A vírusnak alapvetően két nagy csoportja létezik: a HIV-1 és a HIV-2. Ezeken az alcsoportokon belül azonban további altípusok is találhatóak, amik szintén további vírus altípusokra bonthatók fel. Az 1-es és 2-es típusú HIV felépítése és fertőzési módja csak részben hasonló. De a vakcina kifejlesztésével a gondot nem csak ezek a tényező okozza, hanem az, hogy a HIV vírusa a szervezetünkben egy nap alatt annyit képes mutálódni, mint egy hagyományos influenzavírus egy év alatt.

Az elmúlt 30 esztendőben a HIV több mint 60 millió embert fertőzött meg és a fertőzöttek mintegy fele meg is halt AIDS-ben. Évente világszerte ma is közel 2 millió új esettel kell számolni és szakértők szerint a koronavírus miatt az 1995 óta létező hatékony kezelések elmaradása tovább növelheti a HIV fertőzöttek halálozási arányát. Sok szakértő úgy véli, a HIV ellen szinte lehetetlenség védőoltást kifejleszteni, bár jelenleg is folynak ilyen célú kutatások.

Egy hatékony oltás kifejlesztése bármilyen betegség ellen a kezdetektől a piacra kerülésig akár 500 millió dollárba is kerülhet és évtizedekig tarthat. A tudomány viszont sokszor nem kapja meg ehhez a szükséges tőkebefektetést és a fejlesztések ezért is elhúzódnak. Kivéve, ha a kutatók munkáját és – legfőképpen – idejét a politikai és gazdasági érdekek diktálják. Mint most a COVID ellen. A hamar munka azonban ilyen esetben is ritkán jó. Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet óva int a már a jövő héten érkező koronavírus elleni orosz vakcinától.