A cipőipar úgy járhat, mint a Nokia? Egyszercsak eltűnik? Ma már mindenki tornacipőt, sneakert hord, akár még elegáns ruhához, vagy öltönyhöz is. Ha valaki mondjuk Londonban az utcán a járókelők lábbeliit vizslatja, elvétve talál „rendes” cipőt hordókat. Megkérdeztünk néhány hazai klasszikus cipőgyártót, hogy látják az ipar jövőjét?
A Glami Fashion (Re)search kutatásából kiderült:
“a magyar piacon jelenleg a sportos, streetwear divat dominál, és előszeretettel viselünk ilyen ruhadarabokat a hétköznapokon is. A kutatásban részt vevő divatfogyasztók 60 százaléka válaszolta azt, hogy szívesen visel ilyen darabokat a sportoláson kívül is. Ha szűkítjük a kört, ugyanez elmondható a sportcipőkkel kapcsolatban is:
a sneakereket ma már akár munkába vagy egy-egy elegánsabb rendezvényre is elfogadott viselni.
A trend napjainkra az utcákról egészen a luxusmárkák polcáig emelkedett. Ez a legdominánsabban jelen lévő termékkategória ma a piacon, az abszolút favorit, hiszen
napjainkban a legtöbb darabot sneakerekből értékesítik,
dupláját a második legnépszerűbb termékkategóriának, a szandáloknak. A kutatásban részt vevő divatfogyasztók 60 százaléka válaszolta azt, hogy szívesen visel ilyen darabokat a sportoláson kívül is. 90 százalékuk a kényelem miatt választja a sportos stílust, és a válaszadók 35 százaléka gondolja úgy, hogy ezek a darabokat egyéb alkalmakra is szívesen felveszi.”
Csupán megközelítés kérdése, hogy a világ végleges megbolondulásáról vagy a cipőgyártó cégek gyors reagálásáról beszélünk-e, de az biztos: tavaly már 3 millió forintot kértek a Nike cég olyan cipőjéért, amit hordani sem lehet. Ugyanis nem létezik. Mármint: a való világban. Kizárólag bithalmazok egy virtuális világban – úgynevezett metaverzumban. Ennek ellenére épp úgy viselkednek, mint három dimenziós társaik: limitált kiadás, horror ár.
Mindenesetre a legutóbbi negyedéves jelentés szerint mégsem lehet mellényúlásnak tekinteni, ahogy a sportszergyártók igyekeznek lépést tartani a technológiával. A Nike például 13 milliárd dolláros bevételt produkált az idei második negyedévben, ami éves szinten 2 százalékos növekedést jelent – és a következő fél év még ezt is felülmúlhatja. S bár változatlanul Észak-Amerika, valamint Európa adja a legnagyobb felvevőpiacot, az ázsiai térségben 5 százalékot is meghaladóan nőtt a cég részesedése sportszer-üzletágban
Ezt a trendet felesleges is bemutatni Kovács J. Attila cipésznek, aki elmúlt másfél évtizedben több aranyérmet hozott el a Kézműves Cipők Nemzetközi Bajnokságáról, valamint idehaza is számtalan elismerésben részesült egyedi, kézzel készített cipőivel.
Azt láttuk, hogy először azok a fiatalok álltak át a “bebújos” sportcipőkre, akik maguknak vásároltak már, hiszen ilyen cipőkben “nőttek fel” – mondta a tudas.hu-nak Kovács J. Attila. – Őket követték az idősebbek, elsősorban kényelmi okok miatt. Ma már ott tartunk, hogy senki nem bajlódik a cipőfűzéssel, beleugrik egy sportosabb darabba, seakerbe és bárhova elmehet.
A szakember megerősítette: elsősorban az influencerek hatásának tudja be, de kétségtelen, hogy ma már színházba, koncertre vagy fogadásra, öltönyhöz is viselhetőek ezek a lábbelik.
Az az elegancia, amit a klasszikus, fűzős, férfi cipők jelentenek jelen pillanatban visszaszorulóban van. Olyannyira, hogy Kovács J. Attila az eleganciájáról híres kínálatába jövőre egy olyan modellt tervez bevenni, ami a sneaker-szek irányába mutat.
Érzékeljük a visszaesést a keresletben, de még nem vagyunk kétségbe esve
mondta a mestercipész.
Reménykedem benne, hogy a divat, ahogy máskoz is korábban, majd csak visszatalál a klasszikus eleganciához és azon belül a cipőkhöz is. Csak legyen türelmünk kivárni.
A klasszikus eleganciától való elfordulásról Vass László cipészmester is beszámolt lapunknak.
Mint egy pofon, úgy jött a kézműves cipők szektorának a sportcipők legújabb felfutása – mondta Vass László. – Elsősorban a boltunk forgalmán érezzük, ott drasztikusan esett vissza a kereslet.
Hozzátette: az online rendelések és a visszatérő vásárlók tartják életben ezt az üzleti szegmenst – ha nem is olyan erőteljesen, mint korábban.
Húsz év alatt építettem fel a cégem brandjét. Nem engedhetem meg magamnak, hogy most egy divathullámnak felülve változtassak a stílusomon és a kínálatomon. Igaz, hogy öltönyt is egyre kevesebben viselnek, de mindig lesz egy réteg, amelyik elegáns lábbelit akar majd viselni
tette hozzá a reménykedve a sztárcipész.
