Az emberi lét örök kérdése, hogy van-e élet Földön rajtunk kívül. Mit mond erről a tudomány jelenleg? Összefoglaljuk az ezzel kapcsolatos ismereteket.
Jelenleg az élet egyetlen formáját ismerjük: azt, ami a Földön kialakult. Ez egy kőzetbolygóhoz és folyékony vízhez kötődik. Ebből tudunk kiindulni, amikor más létformákat keresünk a Világegyetemben. Mekkora erre az esély az űrkutatás eddigi eredményei szerint?
Chris Impey, az Arizoniai Egyetem csillagász professzora szerint könnyen gondolhatnánk, hogy „az életet definiálni egyszerű, hiszen, ha élőlényt látunk, akkor felismerjük, akár egy repülő madárról, akár egy vízcseppben mozgó mikróbáról van szó. Ugyanakkor a kutatók nem tudnak megegyezni a definícióban és sokan azt gondolják, hogy átfogó meghatározás nem lehetséges”.
A többféle definíció közül Gánti Tibor 2006-ban elhunyt vegyészé és természettudósé az egyik: egy élő szervezet elhatárolódik a környezetétől, anyagcseréje van, ami a felépítéséhez szükséges anyagokat előállítja, illetve információt hordoz saját felépítéséről.
A Drake-képlet egy valószínűségi számítás, amelyet a Tejútrendszerben található aktív, kommunikatív földönkívüli civilizációk számának becslésére használnak.
Az egyenletet 1961-ben Frank Drake fogalmazta meg, de nem a civilizációk számszerűsítése céljából, hanem azért, hogy tudományos párbeszédet ösztönözzön a földönkívüli intelligencia keresésével (search for extraterrestrial intelligence, SETI) foglalkozó első tudományos találkozón. Az egyenlet összefoglalja azokat a főbb tényezőket, amelyeket a tudósoknak figyelembe kell venniük, amikor más, rádiókommunikációra képes élet létezését vizsgálják.
Figyelembe veszi a bolygók számát, egy technikai civilizáció kialakulásának valószínűségét, várható élettartamát és több további tényezőt. A formula inkább közelítésnek tekinthető, mint komoly kísérletnek egy pontos szám meghatározására.
A Drake-formulával kapcsolatos kritikák nem magára az egyenletre, hanem arra a tényre összpontosítanak, hogy számos tényezőjének becsült értékei erősen feltételezéseken alapulnak, és ennek együttes hatása szerint bármely levezetett értékhez kapcsolódó bizonytalanság olyan nagy, hogy az egyenletből nem lehet határozott következtetéseket levonni.
Drake legfrissebb becslése szerint 10 000 olyan civilizáció van a Tejútrendszerben, amelynek elméletileg fogható lenne a rádiójele.
A tudomány jelenlegi állása szerint ugyanakkor egyelőre egyetlen UFO-val se sikerült kapcsolatot létesítenünk, bármit is állítsanak erről más alternatív gondolkodók. (Arról nem is beszélve, hogy az UFO az „Unidentified Flying Object”, azaz „Azonosítatlan Repülő Tárgy” kifejezés rövidítése, tehát ha beazonosítanánk egy UFO-t, akkor onnantól kezdve FO lenne a neve, ha le is szállna a Földre, akkor pedig szimplán O.)
Az 1984 óta a kaliforniai Szilícium-völgyben működő SETI intézet tudományos alapon keresi a földön kívüli civilizációra utaló jeleket, például rádióüzeneteket. Egyelőre sajnos nem találtak semmi konkrétumot.
Forrás: ESO/A. Ghizzi Panizza https://albertoghizzipanizza.com
A Földön kívüli élet keresése során az egyik legfontosabb kérdés, hogy hány, az élet kialakulására, hordozására alkalmas bolygó található a világegyetemben.
A Naprendszert a napon kívül 8 bolygó (a Plutót sokáig a 9. bolygóként tartották nyilván, de 2006-ban átsorolták törpebolygóvá), illetve jónéhány hold és törpebolygó alkotja. A más csillag körül keringő égitesteket exobolygóknak nevezzük.
A csillagászok becslése szerint a Világegyetemben szeptillió csillag létezik: ebben a számban az egyes után 24 nulla következik. Le is írom ide: 1 000 000 000 000 000 000 000 000. A sok-sok csillag körül keringő exobolygók megtalálásában manapság hatalmas előrelépések történnek.
Bár a kutatók évszázadok óta feltételezték, hogy más csillagok körül is keringenek bolygók, nagyon sokáig nem tudtak egyetlen olyan konkrét bolygóról sem, amely a Naprendszeren kívül található.
1992-ben új helyzet állt elő: egy pulzár körül megtalálták az első exobolygót. 1995-ben pedig a rangos Nature folyóiratban Michel Mayor és doktorandusz tanítványa, Didier Queloz publikálta, hogy a mi napunkhoz hasonló 51 Pegasi csillag körül keringő bolygót találtak. Ezért a felfedezésért 2017-ben Nobel-díjat kaptak.
Az ilyen égitestek keresésére épített, 2009 és 2018 között működő Kepler űrtávcső forradalmasította a tudásunkat erről a területről: a segítségével 2 600 konkrét bolygót találtak.
A Kepler űrtávcső munkáját a TESS és a James Webb távcsövekkel folytatják; ennek nyomán 2024. december 19-én már 5 811 ismert exobolygót tartottak nyilván a csillagászok.
A James Webb jelenleg a legmodernebb űrtávcső, és várhatóan jónéhány további bolygót fel fog fedezni. Ez az eszköz az exobolygók összetételét, környezeti feltételeit és az élet megjelenésére való alkalmasságukat is vizsgálja.
A csillagászok által használt módszerek egyike, hogy amikor az exobolygó elhalad a csillag előtt, csekély fényesség-csökkenést okoz, amit a mai fejlett módszerekkel már meg lehet figyelni.
Forrás: European Southern Observatory (ESO).
Az exobolygók legkorábban megtalált alosztálya jelentős része a forró jupiterek közé tartozik, ezek egyfajta csillagközeli gázóriások. Nagy szenzáció volt a TRAPPIST-1 csillag körül keringő 7 kőzetbolygó felfedezése. Ezek mindegyike a Földhöz hasonló kőzetbolygó, ezekből három (TRAPPIST-1 e, TRAPPIST-1 f, TRAPPIST-1 g) a TRAPPIST-1 lakható zónájában kering, azaz a felszínén folyékony víz jelenléte valószínű, bár a víz jelenléte mind a hét bolygón lehetséges.
Ugyanakkor ez a bolygórendszer 40 fényévre van a Földről, tehát egyelőre nem reális, hogy űrszondát küldjenek ezekhez a bolygókhoz, hogy jobban megvizsgálják őket. Jelenleg az 1977-ben útjára indított amerikai gyártmányú Voyager-1 űrszonda a Földtől legtávolabbra jutott, ember által készített tárgy. 24,2 milliárd km-re jár a Földtől, ami csupán 0,0025 fényév.
Tehát egy emberi léptékű sebességgel haladó esetleges űrszonda csak nagyon-nagyon sokára jutna el a TRAPPIST bolygóihoz.
Forrás: NASA/JPL-Caltech.
Az USA, Európa és Kína is tervez olyan távcsöveket építeni, amelyek az exobolygók kutatására specializálódnak majd.
Jelenleg a kutatók között nagy vita folyik arról, hogy hogyan lehet a Földön kívüli életre következtetni. A csillagászok az úgynevezett „biológiai aláírásokat” (biosignatures) keresik. Emellett arról is vita folyik, hogy ha esetleg találnak életet, akkor ezt hogyan kommunikálják a nagyközönséggel.
2026-ban áll munkába áll az Európai Űrügynökség 26 kamerából álló, PLATO rövidítésű eszköze, amely az űrben fogja pásztázni az eget és új exobolygókat fog keresni. Az ARIEL műhold pedig 2029 után több ezer bolygó jellemzőit fogja feltárni a csillagászok reményei szerint. Az exobolygók kutatása tehát nagyjából 30 éve indult el egy új tudományterületként, és a következő 30 évre is bőven tartogat munkát, lehetőségeket, szenzációkat a kutatók számára.
Mai ismereteink szerint a Tejútrendszerben, tehát a mi galaxisunkban 100-400 milliárd csillag található. Az eddigi adatok alapján feltételezik, hogy minden csillaghoz átlagosan egy bolygó tartozik, így még a Világegyetem egy „kicsi” térsége, a Tejútrendszer is bolygók milliárdjainak adhat otthont. Ez jelentősen megnöveli annak az esélyét, hogy máshol is kialakult az élet.
„A Kepler felfedezéseinek elemzése arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg az éjszakai égbolton látható csillagok 20-50 százaléka közelében találhatók a Földhöz hasonló, kis méretű kőzetbolygók, amelyek a szülőcsillagok lakhatósági zónájában helyezkednek el.
Ez azt jelenti, hogy olyan távolságban vannak a szülőcsillaguktól, ahol folyékony víz – az általunk ismert élet létfontosságú összetevője – gyűlhet össze a bolygó felszínén” – olvasható a NASA honlapján.
Az övezet kiterjedését a csillagrendszeren belül nem csak a központi csillagtól való távolság határozza meg, azt módosítja az adott bolygó légkörének felépítése is.
A mi Naprendszerünkben a 8 bolygó közül egyedül a Föld található ebben a zónában; érthető módon az exobolygóknak is csak egy része lehet potenciálisan alkalmas. Ugyanakkor a Naprendszerben több, bolygó körül keringő holddal kapcsolatban is feltételezik, hogy lehet rajta élet: a Jupiter például nem alkalmas ebből a szempontból, de az Europa holdján nagy óceán található a jég alatt, amiben talán élőlények is kialakultak, megtelepedtek.
Ebből kiindulva más csillagok környezetében is lehetnek életre esetleg alkalmas holdak – ez tovább növeli a Földön kívüli élet esélyét.
Jelenleg semmilyen hiteles tudományos bizonyítékunk nincs a Földön kívüli élet létezéséről. Kun Ádám, az ELTE kutatója, az élet kialakulásával foglalkozó evolúcióbiológus ugyanakkor szinte biztosnak tartja, hogy a bolygók milliárjai között sok planétán van élet. „A kérdés, hogy mennyit fejlődött tovább a bakteriális szintnél, esetleg az egyszerű sejtmagvas egysejtűeknél” – írta a tudas.hu-nak a kutató.
Mint oly sok mindenről, erről „már az ókori görögök is értekeztek”. Démokritosz mintegy 2400 évvel ezelőtt felvetette, hogy más világokban is létezhet élet. Azóta nagyon sokféle módon képzelték el a Földön kívüli életet írók, kutatók, filmrendezők a zöld marslakóktól kezdve az UFO Magazinban látható klasszikus, repülő csészaljon érkező űrlényeken át a Star Wars-ban szereplő mindenféle kreatúráig.
Ugyanakkor nincsen semmilyen megbízható adatunk arról, hogy ha valahol máshol létezik élet, akkor az milyen tulajdonságokkal bír. Ez jelentősen megnehezíti az élet keresését, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy mit is keresünk.
Az asztrobiológusok jobb híján a földi élethez szükséges környezetre és a Földön előforduló létformákhoz hasonló élőlényekre utaló jelek után kutatnak a Marson, a Naprendszerben lévő különböző holdakon és az exobolygókon.
Forrás: ELTE
Az evolúcióbiológia tudományágának elgondolása szerint az élőlények kisebb-nagyobb genetikai változások, mutációk létrejötte nyomán változnak, majd a környezetük körülményeinek hatásai során a túlélésre alkalmasabb egyedek élnek túl és szaporodnak tovább. Ezen mechanizmus szerint jöttek létre a Földön élő mai komplex élő szervezetek.
Ha van máshol is élet, akkor a természettudomány álláspontja szerint ott is érvényeseknek kell lenniük ugyanezen „törvényeknek”.
Viszont a kreacionisták szerint például az emberi szem túl bonyolult és tökéletes ahhoz, hogy véletlenek sorozata során jött volna létre, és az életet létrejöttét Isten teremtésével magyarázzák. Kun Ádám elmondása szerint a biológusok az élet kialakulását 4,2-3,6 milliárd évvel ezelőttre teszik.
A rengeteg sok bolygó, és a rendelkezésre álló temérdeknyi idő viszont azt támasztja alá, hogy komplex élet létrejöhet az evolúció során. Kun Ádám szerint az, hogy „a véletlen rakja össze az élőlényeket, teljes félreértelmezése az evolúciónak. Van bizonyos véletlenszerűség a mutációk tekintetében, de kevesebb, mint gondolnánk.
De a szelekció nem véletlenszerű. Tehát sohasem az a kérdés, hogy összefúj-e egy Boeing-et a szél egy roncstelepen, hanem, hogy ha véletlenszerűen rakok vagy veszek el egy járműből dolgokat, akkor lehet-e olyan változat, ami jobb.”
