Továbbra is elképesztő lendületben van az OTP részvénye, és a nemzetközi elemzők még az eddigi nagy drágulás után is felértékelődési potenciált, vagyis érdemi további árfolyam-növekedést várnak. Mindez azért lehet meglepő, mert azt azért túlzás lenne állítani, hogy a bank hazai makrogazdasági és szabályozási környezete annyira rózsás lenne. Ugyanakkor, ameddig a bankot – egy kisebb olasz bank mögött – Európa második legerősebb tőzsdén jegyzett bankjának választották, érthető az elemzők lelkesedése.
Az aligha megkérdőjelezhető, hogy a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) legfontosabb papírja az OTP Bank. Ebben a részvényben van a legnagyobb forgalom, a részvény teljesítmény e stabilan kimagasló, és ezt a papírt követi a legtöbb elemző. Ezt egyébként az OTP maga is számon tartja, vagyis a bank oldalán a befektetőknek szóló részben mindig megtekinthető, hogy kik azok a hazai és nemzetközi elemzők, akik elemzik a bankot.
Mivel a részvény folyamatosan drágul, csak az idén már 30 százalékot emelkedett az árfolyam, így ezek az elemzők rendre emelik is a szerintük reális célárat.
A neves amerikai JP Morgan például 33 500 forintos 12 hónapon belül elérhető árfolyamot vár, miközben a papír mostanában 28 ezer forint körül mozog.
Mindez kevésbé látványos, mint a BUX-index ingamozgása, vagy hullámzása, mert a tőzsdeindex hol átlépi a 100 ezer pontot, hol visszasüllyed az alá.
Segít a nemzetközi terjeszkedés
Nyilván az az elemző, aki a kockázatmentes hozamnál érdemben nagyobb növekedést lát a papírban, az mind vételre is ajánlja a részvényt, ami a magyar problémák mellett azért nem is annyira evidens. Melyek az említett problémák?
A vezető hazai lakossági bank nagyon erősen össze van kötve a magyar gazdaság teljesítményével. Ha nincs igazán hazai GDP növekedés, ha nem hasít az ipar, ha már kicsit a munkanélküliség réme is fenyeget, akkor egy bank rosszabbul érzi magát.
Csakhogy az OTP-nek már egyáltalán nem döntő jelentőségű a magyar piac, mert a sok nemzetközi leányvállalatától már több jövedelme származik, mint a magyar banktól, de azért egy nagy bankcsoport hazai piaca soha sem lehet másodrangú.
Létszámadatok
Az egyes leányok fontosságát sokféleképpen lehet mérni, a bank is szokott közölni nyereség-, fiókszám- ügyfélszám-, ATM-szám adatokat, de ha ezúttal egy másik metrikát választunk, az is árulkodó, hogy hol hány munkavállalója van a bankcsoportnak.
Nos, a kerekítve 40 ezer ember több mint negyede még mindig itthon dolgozik, de országonként is 4-6 ezer OTP-s munkavállaló van Oroszországban, Bulgáriában, illetve Üzbegisztánban, ami persze jelenthet országméretet, piaci pozíciót, vagy alacsonyabb hatékonyságot is.
A 2-3 ezres dolgozói létszám jellemző Szlovéniára, Ukrajnára, Horvátországra, vagy Szerbiára. Ezek is nagyon fontos piacok. Végül ezer alatti emberrel működik Albánia, Moldova, vagy Montenegró OTP-s bankja.
A szabályozás nem segít az OTP-nek
A bank életében a gazdaság általános helyzete mellett mindig jelentős kockázat a szabályozás. Szinte minden nap olvashatunk a hírekben valami olyan ügyről, ami egy nagy lakossági banknak kihívás, kockázat.
A teljesség igénye nélkül három ilyet választottunk ki, a devizahiteles pereket (ebben jól áll a bank), a falusi ATM-telepítést (ebben rosszul áll a bank), illetve a kamatstopok ügyét (ennek kimenetele a jövő kérdése).
Kezdjük a devizahitelezéssel! A bank álláspontja valami olyan szokott lenni, amit most a Kúria jogegységi döntése is megerősített, hogy a devizahiteles ügyfeleknek egyedi esetekben jár vissza pénz, mégpedig akkor, ha a bank nem tudja bizonyítani, hogy az ügyfelét megfelelően tájékoztatta az árfolyamkockázatról, vagyis aláíratta vele a kockázatfeltáró nyilatkozatot.
A Kúria a megerősítette az OTP Bank korábbi álláspontját, vagyis a legfrissebb EU-s ítélet sem terjed ki általános jelleggel valamennyi devizaalapú kölcsönszerződésre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a bank megint fellélegezhetett, az ítélet az OTP Bank korábbi devizahitel szerződéseit nem érinti.
ATM-telepítés
Keményebb dió az ATM-telepítés, ez ugyanis a legjobban a piacvezetőt érinti, az ATM-ek telepítése pedig nagy egyszeri költség, de jelentős készpénz-logisztikai teher, vagyis folyamatos működtetési költség is.
Mindenesetre az év végéig a magyar bankoknak 1039 ATM-et kell telepítenie az ezer fősnél népesebb, és eddig automatával nem rendelkező településekre, ebből
428 az OTP feladata lesz, ami nem is csak óriási költség (akár 10 millió forinttal is szorozhatjuk a számot), de szinte lehetetlen feladat is, se gép, se telepítési szakember nem áll ilyen mennyiségben rendelkezésre. A többiek mind megúszták kisebb telepítési számokkal (nyilván a piacvezetőre érthető módon hárult nagyobb teher), az MBH 195, a K&H 117, az Erste 104 automatát fog telepíteni.
És, ami az OTP-nek igazán fáj, hogy a fő kihívója, vagyis a már 2 millió magyar ügyféllel rendelkező Revolut megúszta ezt az egész feladatot.
Kamatstop
Szintén birizgálja az OTP csőrét az úgynevezett kamatstop. A Covid idején bevezetett, majd a mindenféle újabb és újabb veszélyhelyzet miatt meghosszabbított lakosságvédő intézkedés ellen a bank, több másik hazai bankkal együtt fellázadt, az Alkotmánybírósághoz fordult.
A bank régóta nem érti, hogy miután a Magyar Nemzeti Bank is figyelmeztetett a változó kamatozású lakossági jelzáloghitelek kamatkockázataira, a kormány miért terheli a bankokat azzal, hogy négy éven keresztül dotálja ezeket az ügyfeleket.
Ma már nem olyan magas a piaci kamat, hiszen az alapkamat is szépen mérséklődött, de a kormány rendszeresen meghosszabbítja fél évvel a védelmet. A bankok azt szeretnék, ha az Alkotmánybíróság végre kimondaná, hogy nem lehet a magánjogi jogviszonyokba így beavatkozni.
Nemzetközi helyezés
Ennyi hazai kockázat, nehézség és viszály ellenére az elemzők nagyon kedvelik a bankot, de vajon miért? Erre talán a legjobb magyarázatot egy másik friss hír jelenthet.
A bank nemrég jelentette be, hogy az S&P Global Market Intelligence 2025-ös rangsorában az OTP Csoport második helyen végzett Európa legjobban teljesítő bankjai között.
A 2024-es első helyezést követően az OTP újabb előkelő pozíciója mindenképpen nagy siker. Az értékelésben Európa 50 legnagyobb, tőzsdén jegyzett bankját rangsorolták, és többek között a saját tőke arányos megtérülés, a nettó kamatmarzs, a költséghatékonyság, a hitelportfólió minősége és a tőkemegfelelés számított. Ha pedig megnézzük a többi kiválóan szereplő bankot, arra is rácsodálkozhatunk, hogy mennyit változott az európai bankvilág.
A győztes ugyanis az olasz Banca Mediolanum lett.
Ez a bank olasz, spanyol, német leányvállalatokkal is rendelkezik, de itthon egyáltalán nem olyan ismert, mint a legnagyobb olasz pénzügyi csoportok (az itthon is aktív Intesa Sanpaolo, az UniCredit, vagy a Generali). És, hogy mi ebben a meglepő, hát, az, hogy egy évtizede az olasz bankrendszer volt a legbetegebb Európában.
Az OTP mögött a harmadik és a negyedik helyen két lengyel bank végzett, de nagyon jól szerepeltek a görög bankok is, hárman is bekerültek a top 10-be. Mindez annak fényében váratlan, hogy évekig, évtizedekig a görög bankok megmentése volt az európai bankrendszer egyik fő kihívása. Változnak az idők.
