1848 március 15-e a magyar történelem egyik legfontosabb napja. Szerencsénkre nagyon jól dokumentált, szinte óráról órára nyomon tudjuk követni, hogy mikor mi történt. A feszültség a nap folyamán folyamatosan nőtt.
Reggel 7:00 – A gyülekező (Pilvax kávéház)
Petőfi Sándor, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula és a többiek itt találkoztak. Petőfi ekkor olvasta fel először a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Itt döntötték el, hogy cselekedni kell és nyilvánosságra hozzák követeléseiket. Innen indult el a „márciusi ifjak” maroknyi csapata az egyetemek felé.
8:00–9:00 – Az egyetemisták csatlakozása
Először az orvosi egyetemre mentek, majd a mérnöki és jogi kar hallgatóit szólították az utcára. A tömeg minden megállónál duzzadt; az eső már ekkor esett, de senkit sem érdekelt.
10:00 – A sajtószabadság kivívása (Landerer és Heckenast nyomdája)
A tömeg a Hatvani utcába (ma Kossuth Lajos utca) vonult. Itt történt a híres „lefoglalás”. Cenzori engedély nélkül nyomtatták ki több ezer példányban a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Ez volt a forradalom első győztes csatája: a szabad sajtó megszületése.
Amikor az ifjak megérkeztek Landerer és Heckenast nyomdájába, hogy kinyomtassák a 12 pontot, a nyomdatulajdonos közölte, hogy cenzori pecsét nélkül nem teheti. Majd Landerer halkan odasúgta a fiataloknak: „Akkor foglalják le a nyomdagépet!”. Így lett a forradalom „erőszakos”, miközben a tulajdonos valójában cinkos volt.
12:00 – Ebédszünet és pihenő
Bármilyen furcsa, a forradalom tartott egy rövid szünetet. A tömeg hazament ebédelni, de megbeszélték, hogy délután 3-kor találkoznak a Nemzeti Múzeumnál.
Petőfi a naplójában konkrétan leírta, hogy miután délelőtt a szakadó esőben kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt, a tömeg szétoszlott:
Délutáni három órára gyűlést hirdettünk a múzeum udvarára, s addig szétmentünk.
Mivel reggel 7 óta talpon voltak, és bőrig áztak a hideg esőben, a „márciusi ifjaknak” és a tömegnek is szüksége volt egy kis pihenőre, száraz ruhára és ételre, hogy bírják a délutáni, sokkal komolyabbnak ígérkező fellépést
15:00 – A Nemzeti Múzeum
Ez volt a nap legnagyobb tömegmegmozdulása. Tízezrek gyűltek össze a Múzeum kertjében. Itt osztották szét a frissen nyomtatott röplapokat. Petőfi és mások gyújtó hangú beszédeket mondtak.
16:00 – A Városháza bevétele
A tömeg átvonult a pesti városházához, hogy a városi tanács is fogadja el a 12 pontot. A tanácsnokok eleinte vonakodtak, de látva a hatalmas tömeget az ablak alatt, aláírták a követeléseket. Rottenbiller Lipót alpolgármester mutatta fel az okmányt a népnek.
17:00–18:00 – Budai vár: Táncsics kiszabadítása
A tömeg átkelt a Lánchídon (ami akkor még épült, így hajóhídon mentek) Budára, a Helytartótanácshoz. A követelések hatására a tanács nem mert katonaságot bevetni.
Forrás: Wikipedia
A nagy pillanat: Kiszabadították börtönéből Táncsics Mihályt, akit diadalmenetben, a kocsiját saját kezűleg húzva vittek át Pestre.
Este 19:00 – Ünnepi előadás a Nemzeti Színházban
A forradalom győzelmét a színházban ünnepelték. Eredetileg mást játszottak volna, de a tömeg követelésére a Bánk bánt tűzték műsorra. Az előadás hamar népünnepélybe torkollott, a színészek nemzeti színű szalagokkal léptek fel.
Itt ismerkedett meg Jókai Mór és felesége Laborfalvi Róza színésznő, aki akkor már nagyon híres volt. Laborfalvi tűzte ki a kokárdát Jókai Mór mellére. A legenda szerint a kokárda színei fordítva voltak (belül piros, kívül zöld), ami technikailag az olasz színeket jelentette volna, de a forradalmi mámorban ez senkit sem zavart.
