Jókai Mór az első magyar íróceleb, akinek műveit 13 nyelvre fordították le

„Jókai a fülével írt, az ő nyelvezete muzsika” – jellemzi írótársát, példaképét a másik nagy mesélő, Mikszáth Kálmán. Jókai Mór élete és kora című munkáját ma is bátran ajánlhatjuk, élvezetéhez nem kell magyar-magyar szótár, hőséről színesen és hitelesen ír. Jókai, az egyik legnagyobb regényíró, aki a 19. századtól kezdve tömegeket nevelt olvasásra. 2025-öt születésének 200. évfordulója alkalmából emlékévvé nyilvánította az Országgyűlés. Hahner Péter történésszel, a Rubicon Intézet főigazgatójával beszélgetett a tudás.hu.

Jókai művein az elmúlt másfél évszázadban nemzedékek nőttek fel. Kamaszkorában az indiános könyvek vagy Jókai művei bilincselték le jobban, Sólyomszemmel vagy inkább a Baradlay fiúkkal azonosult volna?

Inkább Jókai hőseivel. Karl May művei híresek voltak, de valahogy nem fogtak meg igazán. Ha most, felnőtt fejjel olvasom őket, feltűnik számomra, hogy írójuk csak könyvei megírása után járt az Egyesült Államokban. Jókai művei sokkal hitelesebbnek, mélyebbnek és ugyanakkor játékosabbnak tűntek számomra – még a legfantasztikusabbak is.

Művei kedvet csinálnak történelmünkhöz

Néhányan kárhoztatták, hogy egyik-másik fantasztikus írása Vernét utánozza. Mikszáth ellenben azt állítja: „Jókainak egyszerűen megtetszett Verne genre-ja (zsánere), hát mulatságból próbált olyat írni.” Különleges, természeti leíró művei tekinthetők-e valamiféle ismeretterjesztésnek?

Én nem látok párhuzamot. Verne művei a saját korukban játszódnak, Jókai viszont hangsúlyozza A jövő század regényében, hogy a XX. század második felében vagyunk: egy csata leírása a repülő gépezetek beavatkozásával rendkívül megragadó. Verne gyengébb író volt, ilyen hollywoodi akciófilmekbe illő, látomásos csatajelenetek felidézésére nem volt képes. Jókainak a humorérzéke is jobb volt. Ismeretterjesztés?

Jókai regényei kedvet csinálnak a történelemmel való, alaposabb megismerkedéshez, s A magyar nemzet története című művénél nem ismerek jobb bevezetőt nemzeti történelmünkhöz.

Önt érdekelte hogyan változott/változik a személyiségének értékelése. Petőfi hajdan forradalmár társa lojálissá vált az uralkodóház iránt, Ferenc József a felsőház tagjává nevezte ki. Hős vagy megalkuvó?

Fiatalon mind forradalmárok vagyunk. Felidézhetném a régi aforizmát, amely szerint nincs nevetségesebb az öreg forradalmárnál. Rövid távon szemlélve a történteket valóban úgy tűnhet, hogy az egykori forradalmár kiegyezett a Habsburgokkal. A magyar történelem alaposabb ismeretében azonban másként értelmezhetjük a történteket.

A XVII. században is volt konfliktus a magyar rendek és a Habsburgok között, amit kiegyezés követett, és Magyarország felszabadítása az oszmán uralom alól. A XVIII. század elején is volt konfliktus – a szatmári békével azonban lehetségessé vált több mint száz év békés fejlődés.

Az 1848-1849-es konfliktust pedig az 1867-es kiegyezés oldotta meg, amelyet példátlan gazdasági és kulturális fellendülés, a magyar történelem egyik virágkora követett. Miért kellett volna Jókainak szembefordulnia azzal az uralkodóházzal, amelyik ezt elfogadta?

A magyar romantikus

A 19. század második felének művészete, történelmi felfogása, politikája a romantika jegyében telt, ebben a periódusban mi volt Jókai szerepe, jelentősége?

„Csak” annyi, hogy nagyszerű regényeket és novellákat írt, több nemzedékkel megkedveltette az olvasást.

Ő volt a magyar Walter Scott, James Fenimore Coopoer és Alexandre Dumas egy személyben – de meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy jobb író volt náluk. A romantika lényege az érzelmek, szenvedélyek teljes felszabadítása, a fantasztikus művészi látomások, a teljes művészi szabadság meghirdetése.

Alkotói egyszerre kívánták bemutatni a természetnek és társadalomnak mindeddig elkendőzött rút, kisszerű vagy groteszk elemeit, valamint a költői képzelet legvadabb csapongásait.

Az előbbi törekvések miatt a romantika alkotói olykor egészen realista műveket is készítettek (Jókai például a Sárga rózsa című kisregényt), az utóbbi törekvések nevében pedig a századvég és az avantgárd kísérleteit készítették elő. „Szabadság a művészetben, szabadság a társadalomban!” – foglalta össze a romantika céljait Victor Hugo. Jókai ezzel egyetértett volna.

Nemcsak itthon érdeklődtek iránta a kortársak, hanem külföldön is. Azt szokták mondani, hogy Liszt volt az első „celeb”, aki bejárta Európát. Jókai talán kevesebbet utazott, de a Monarchia területén kimagasló, ünnepelt alaknak számított – egy másik celebet láthatunk benne?

Utazott ő azért külföldre, még Bismarck is fogadta egy interjú erejéig, amint ez a visszaemlékezéseiben olvasható. Műveit német, angol, francia, olasz, spanyol, orosz, svéd, lengyel, cseh, dán, eszperantó, észt és finn nyelvre is lefordították.

A Jókai-emlékházakban pedig megtekinthetjük azt a számtalan díszoklevelet, amellyel a legkülönbözőbb községek, szakmai szervezetek és társadalmi egyesületek megjutalmazták. Ismerték és szeretették, mind hazánkban, mind külföldön.

Nem törődött a társadalmi konvenciókkal

A 19. század meglehetős prüdériával tekintett házasságaira, különösen a másodikra, amely egyébként még a 20. században is tartott (1904.). Rombolja-e az ekörül kialakult legendárium a személyiség értékeit?

Az én szememben Jókai becsületére válik, hogy nem törődött a társadalmi konvenciókkal és szerelmi téren egyszerűen a szívére hallgatott.

Első felesége, Laborfalvi Benke Róza nyolc esztendővel volt idősebb nála, s a házasságuk mind Jókai anyját, mind barátját, Petőfit felháborította. Második felesége, Nagy Bella pedig ötvennégy évvel volt nála fiatalabb. Amikor egy hölgy rá akarta beszélni Chester A. Arthur amerikai elnököt (1881-1885), hogy vezesse be az alkoholtilalmat a Fehér Házban, így válaszolt: „Asszonyom, igaz, hogy én vagyok az Egyesült Államok elnöke, de a magánéletembe senki se üsse bele az orrát!” Nos, e mondat második részét Jókai is elmondhatta volna.

A magyar kultúra olyan személyiségéről van-e szó, akire mindig – vagy mondjuk inkább, hogy hétköznapokon is – gondolnunk, hivatkoznunk érdemes, épp ahogy Petőfire, Adyra, Bartókra és nemcsak egy-két napos eseményekkel letudni a dolgot. Emlékezünk és ennyi?

Nem hiszem. Egyes különös hangvételű regényei, mint például a Mire megvénülünk, máig magukkal ragadhatják az olvasót. Aki fordulatos kalandregényre vágyik, annak a Szeretve mind a vérpadig című könyvét ajánlhatjuk. Humoros írásai (mint például A debreceni lunátikus) máig megnevettethetnek bennünket.

Legnagyobb kedvencem azonban az Egy hírhedett kalandor a XVII. századból című regénye. Egyrészt a fantázia legvadabb csapongása, amelyben banditák, kereskedők, katonák, baklovagok, csalfa szépasszonyok, kalózok, indiai hercegnők és boszorkányok kavarognak. Másrészt megragadó, posztmodern játék az irodalommal, amelyben a narrátor szövegét kritikusai újra meg újra megkérdőjelezik, ő pedig mindig kivágja magát.

Nagyszerű, humoros, játékos kalandfilmet lehetne forgatni belőle – ajánlom fiatal rendezőink figyelmébe!

Események a Jókai 200 emlékév kapcsán:

• 2025. február 17–19. között az Országos Széchényi Könyvtár, a BTK Irodalomtudományi Intézet, a Jókai 200 kutatócsoport és a Szegedi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolája tudományos és emlékkonferenciát rendez: „Voltam szeretve és voltam gyűlölve, mint talán senki más.”
• A legolvasottabb magyar író vagy „taníthatatlan” őskövület? című beszélgetés február 17-én 17.00-kor kezdődik. Helyszíne: Budapest, Tas vezér u. 3–7.
• Jókai Mór gyermek- és ifjúkorának emblematikus színhelyeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők az MNM KK Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumakadémia című szabadegyetemi előadás-sorozatában február 18-án.
• A Magvető a bicentenáriumra ismét megjelentette a Jókai és a nők című könyvet. Az író az első rendszeresen olvasó magyar nőnemzedékek kedvenc szerzője volt, aki példátlan érdeklődéssel fordult a nők felé. Szécsi Noémi legendaoszlató tárgyilagossággal, nőtörténeti szempontból írta meg a kötetet.