Az augsburgi Fugger-család nélkül szinte évszázadokig nem volt császár-, vagy pápaválasztás. Általában jó lóra tettek, a Habsburgokat, vagy a pápákat hitelezték, aminek nagyon megkérték az árát. Ám a „búcsúcédula-üzletük” miatt nemcsak az egyházi reformtörekvések gyűlölt céltáblái lettek, de tényleg az egész világ megutálta őket. Aztán amilyen gyorsan a világ urai lettek, úgy tűntek el nyomtalanul.
Sok rosszat fogunk leírni a mohó, gazdag, de végtelenül zsugori Fuggerekről, de kezdjük egy pozitív sztorival! Wolfgang Amadeus Mozart, a csodálatos osztrák zeneszerző neve összefonódott Salzburggal, pedig a zseni családja amúgy a németországi Augsburgból származott.
A nagypapa, Franz Mozart kőműves élete végéig a Fuggereiben lakott. Ezt a szociális lakótelepet Jakob Fugger bankár építette azoknak, akik augsburgiak voltak, jó katolikusak és a közösség szerint nem is voltak balhéik.
A bankár mindezt könnyedén megtehette, hiszen pályája csúcsán hatalmas vagyona és befolyása volt (Németország pénzügyi erejének a 10 százaléka az övé volt), más kérdés, hogy a legismertebb gazdagokhoz (Krőzus, Dáriusz, Medicik, Rothschildek és Rockefellerek) képest a Fuggerek neve nem elsősorban gazdagságuk miatt maradt fenn, hanem borzalmas bűneik és fukarságuk miatt.
A Fuggerek felemelkedése
A család története nagyjából négy generáció sztorija, amiből a harmadik volt a leglényegesebb. A dinasztiaalapító Hans Fugger egy délnémet paraszt volt, aki 1367-ben Augsburgba költözött. Szegény takács volt, de jól házasodott, vagyona lett és ügyes kereskedőként az alapanyaggyártók és a helyi takácsmesterek között közvetített. 1408-ban már vagyonos polgárként halt meg, fiait, Andrást és Jakabot már taníttathatta.
A fiai vitték tovább az üzletet, eleinte András volt a sikeresebb, de végül mégis inkább Jakab, ám ez a generáció sem maradt volna meg emlékezetünkben, viszont a harmadik generáció, vagyis Jakab fia, ifjabb Jakab már valóban a kor legismertebb üzletemberévé vált.
Gazdag Jakab
Jakob Fugger Itáliában egyházi tanulmányokat folytatott, de könyvelést és banki műveleteket is tanult. Már 14 évesen Velencében kereskedett, több nyelven megtanult írni, olvasni, tárgyalni.
Ez nem akármilyen képesség volt, később, amikor Jakob Fugger már a Habsburgokkal, a Mediciekkel és még a pápával is kereskedett, nagy hasznát vette nyelvtudásának és műveltségének.
Eközben egyik bátyja, Ulrich Fugger, aki Tirolban élt, jó kapcsolatokat ápolt azzal a szintén tiroli Frigyessel, aki hamarosan Frigyes császárként osztrák és német uralkodó lett. Jakab bátyjai fiatalon meghaltak, és az ekkor már számottevő kereskedőként és kölcsönadóként (bankárként) ismert Jakob Fugger lett a családi vállalkozás feje.
Habsburg házasságok
Frigyes császár, akinek öt gyermeke volt, ügyesen terjeszkedett, mert gyermekeit jó családokba házasította. Amikor Frigyes egyik fia, Miksa elvette volna Merész Károly burgundiai uralkodó lányát, komoly szerepe lett a Fuggereknek. Frigyes ugyanis valójában már kiköltekezett, de Burgundia volt annyira vonzó birtok, hogy érdemes volt gazdagságot mutatnia.
Ehhez a Fuggerek pénzt is adtak, illetve pazar keleti árukat, ajándékokat is hoztak. Frigyes jó üzletet csinált, bővítette a birodalmát, a Fugger-család pedig jó időre megjegyezte, hogy a királyoknak is szüksége lehet hitelre, amit érdemes is teljesíteni, de csak akkor, ha az adott ház éppen felemelkedőben van.
A nemesség
Jakob Frigyestől a kölcsönökért cserébe nemességet is kért, és hamarosan amolyan rendszeres királyi beszállító, majd királyválasztó hitelező lett a család.
Mivel a Habsburgok sokszor védték a muzulmánokkal szemben a katolikus Európát, a pápa is nagyon megbecsülte Frigyest, így lett Jakob a Vatikánba is bejáratos. Keleten gyakran kellett háborúzni, ami Jakob Fugger számára mindig üzletet jelentett.
Jakob Fugger közben összebarátkozott egy másik Habsburggal, Zsigmond főherceggel, aki tiroli uralkodó volt és egyben Frigyes unokatestvére is volt. Zsigmond maga is sokat hódított és sokat költekezett, a Fuggerek ezt jó pénzért finanszírozták és megint jól jártak.
Az ezüstverés
A Fuggerek állandóan kisegítették a költekező Zsigmondot, aki már teljesen el volt adósodva. A hiteleket ugyan nem tudta volna visszafizetni, de Jakob Fugger azt mondta, hogy ő megelégszik a környék ezüstbányáinak kitermelési jogaival is.
Ez azért lett hamarosan bombaüzlet, mert éppen ekkor olyan technológiai módszereket fejlesztettek ki, amely segített az ötvözetekből az ezüstöt jobban leválasztani.
A bankár magas ezüsttartalmú pénzt veretett, és nemsokára egy döbbenetes üzletet eszel ki.
Ám a vatikáni bulihoz az is kellett, hogy Jakob Fugger összebarátkozott Giovanni di Medicivel, a gazdag firenzei bankárcsalád fejével és a nagyhatalmú mainzi püspökkel, akikkel szövetkezett, majd kiszorította a Medici-családot a pápa pénzének kezeléséből.
A morális csőd
Jakob Fugger sok-sok mesés üzlet után kicsit el is bízta magát. Luther Márton, a protestáns reformáció szellemi vezére 1517. október 31-én a wittenbergi Schlosskirche (vártemplom) kapujára tűzte ki reformpontjait és ezt nem kis részben Jakob Fugger üzelmei miatt tette. De mi is volt ez a borzalmas ötlet?
1516–17-ben Albert mainzi érsek a pápa tudomásával és a Fuggerek finanszírozásában jó pénzért elkezdte árulni „az örök életet”, vagyis azt mondta, hogy aki búcsúcédulákat vesz, hogy abból a római Szent Péter-bazilika felépülhessen, bűnbocsánatot nyerhet.
Teológiailag talán nem is volt teljesen alaptalan az adakozás és a jótékonykodás összekapcsolása a bűnbánattal, de a Fuggerek ordas nagy üzletet csináltak, mert saját salzburgi ezüstjeiket bocsátották áruba, amiből osztoztak a pápával és a mainzi érsekkel.
A világ tetején
A Fuggerek konkrétan a saját bankhálózatukban értékesítették a bűnbocsánatot. Ebből irdatlan pénzt kerestek. Ekkor már tényleg az egész világ leggazdagabb családja volt a Fugger. A bányászat és a pénzkölcsönzés mellett a világkereskedelem volt a fő területük, India, Nagy-Britannia és Afrika kereskedelmének egy jelentős része is a család terepe lett.
A korabeli becslések szerint egy időben a Fuggereké volt a Német-Római Birodalom teljes vagyonának a 10 százaléka, ami a történészek szerint azt jelentette, hogy hiába infláció, globális vagyonosodás, népességrobbanás, a Fugger-vagyon mai értéken ma is több pénz lenne, mint a világ három leggazdagabb mai emberének a vagyona együttesen.
Augsburg ekkor
Jakob Fugger der Reiche, ahogy a németek hívták, nem volt örökké gonosz, viszonylag puritán életmódja mellett támogatta Augsburg szegényeit és építészetét, amiért cserébe csak annyit kért, hogy minden szegény mondjon el a Fuggerekért naponta egy miatyánkot, egy üdvözlégyet és egy hiszekegyet.
Augsburg egyébként ekkor egy nagyon komoly városnak számított. A város neve egyenesen Augustus császár nevéből eredt. Egyedült Trier volt nagyobb nála, ami azért vicces, mert ma egyik városka sincs Németország 20 legnagyobb városa között, de az 1500-as években még sehol nem voltak a mai nagyok, Berlin, Hamburg, München, Frankfurt, Köln, vagy Stuttgart.
Halála
Az örökké csak a pénzt hajszoló „gazdag” Jakob Fugger 1525. december 30-én utód nélkül halt meg A családi vagyon az unokaöccsökre, Raymundra és Antonra szállt. A bevezetőben azt írtuk, hogy a Fugger-család története négy generáció sztorija, és valóban Anton még sikereket is elért.
Továbbra is üzletelt a politikával, császárokkal, pápákkal, pápákkal, az osztrák, illetve a német mellett a spanyol, illetve a portugál uralkodóházzal, emellett minden földrészen kereskedett.
Ám a Habsburg-ház első államcsődje után a család vagyona és megbecsültsége már soha nem volt a régi, a Habsbuerg-ellenes erők győzelmével végződő harmincéves háború (1618-1648) végképp eljelentéktelenítette a családot.
