A krónikus fájdalom új kezelési stratégiáinak keresése során több uniós támogatással indult kutatás igyekszik jobban megismerni az elme és a test közötti összetett kapcsolatot, amint arról nemrég a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja tájékoztatott.
A krónikus fájdalom becslések szerint minden ötödik felnőtt életét befolyásolja, ami Európában körülbelül 150 millió embert érint.
Ez az állapot pusztító hatású lehet a legtöbb ilyen körülmények között élő ember életminőségére.
A krónikus fájdalom okai rendkívül változatosak. Lehet krónikus hátfájás, ízületi gyulladás, sérülés vagy trauma okozta neuropátiás fájdalom, rák vagy a cukorbetegség következménye, illetve olyan krónikus egészségügyi állapoté, amely esetében a fájdalom kiváltó okát egész egyszerűen nem tudták tisztázni.
Figyelem eltereléssel védekezik az agyunk
Az emberek munkaképtelensége, vagy az amúgy is túlterhelt közegészségügyi rendszerektől való nagyfokú függésük miatt a krónikus fájdalom súlyos társadalmi és gazdasági költségekkel is jár. Új stratégiákra van ezért szükség a fájdalom kezeléséhez és kezelhetőbbé tételéhez.
A krónikus fájdalommal küzdő emberek hajlamosak minden fájdalmat ugyanazon probléma részeként értelmezni, például azt feltételezik, hogy egy izomfájdalom összefügg krónikus fájdalmukkal, még akkor is, ha ez nem feltétlenül így van. Ezt nevezzük értelmezési torzításnak. A kutatók úgy vélik, hogy a fizikai jelek vagy a mögöttes változók értelmezésének megváltoztatása ígéretes kezelési lehetőség lehet.
Egyáltalán az elme és a test közötti összetett kapcsolat jobb megértése új kezelési stratégiákat nyújthat a krónikus fájdalom kezelésére – állítják a kutatók, akik ilyen összefüggéseket kutatnak uniós támogatás segítségével.
A Maastrichti Egyetemen például az egyik vizsgálati alany virtuális könyveket pakol egy virtuális könyvespolcra. Minden alkalommal, amikor lehajol, elektródák éles áramütést bocsátanak ki a hátának alsó részére, miközben egy kutató figyeli a teljesítményét, reakcióit és szemmozgását. A kutatás célja, hogy feltárja a figyelem, az elkerülő viselkedés és a fájdalom közötti összetett kapcsolatot, s megpróbálja meghatározni, hogyan és miért válik a fájdalom krónikussá.
A Luxemburgi Egyetem által koordinált PainDynamics projektben a figyelem torzításának kérdését vizsgálták, vagyis azt a természetes hajlamot, hogy a negatív hatású, vagy egyenesen fájdalommal kapcsolatos információkra összpontosítunk. A korábban laboratóriumi körülmények között már vizsgált helyzetet a kutatók most a való világba helyezték át. Ez segíthet az új terápiás megközelítések finomításában.
Az ördögi kör
A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy amikor a krónikus fájdalmat átélő emberek túl sok figyelmet fordítanak a fájdalommal kapcsolatos információkra, például a fájdalmat súlyosbító potenciális fájdalomkiváltó tényezőkre, ez a folyamatot krónikus ördögi körré alakítja.
Bár ez igaz, nem jelenti azt, hogy a fájdalomra való odafigyelés alapvetően rossz dolog, ahogyan azt sokáig hitték. Az uniós projekt szakemberei szerint ez a figyelem torzítás az agy védekezési módja, amivel megpróbál minket biztonságban tartani, azáltal, hogy figyelmeztet a potenciális veszélyre.
Sajnos ez a védőösztön káros is lehet. Ha az adott pillanatban más fontos célok rovására összpontosítunk egy éppen akkor nem kezelhető fájdalomra, a figyelemtorzítás felnagyíthatja ezt és az akut fájdalmat idővel krónikussá teheti.
Hosszú távon már a kontrollálhatatlan fájdalomra fordított fokozott figyelem több negatív következménnyel járhat. Ezért a kutatók hatékony pszichológiai beavatkozások kifejlesztésében bíznak, amelyek segíthetnek megtörni a fájdalom körforgását.
Pár éve azonban egyértelműen kimutatták, hogy az emberek öntréningje, amivel kevesebb figyelmet fordítanak a fájdalomra, nem segít a fájdalom csökkentésében, mint ahogyan azt korábban hitték. Erre az áttörésszerű felismerésre építve a kutatócsoport most még mélyebbre ás, és azt vizsgálja, hogy emlékeink és értelmezéseink milyen hatással vannak a fájdalomra és az elkerülő viselkedésre.
Az elme és a test közötti szoros kapcsolat egyik szomorú bizonyítéka a krónikus fájdalom és a hangulatzavarok közötti kapcsolat. A Translational Psychiatry című szaklapban 2022-ben megjelent áttekintés szerint a krónikus fájdalommal küzdő betegek akár 61 százaléka szenved depresszióban, míg a depressziósok 65 százaléka küzd krónikus fájdalommal is.
A krónikus fájdalomtól szenvedők tehát egy ördögi kör csapdájába kerülhetnek. Akinek például krónikus hátfájása van, kevesebb a társas érintkezése, mert nem tud annyit a lakásából kimozdulni, nem tud sportolni, s mindez erősíti a pszichiátriai rendellenességek kockázatát. A fájdalom a jólét kulcsfontosságú sarokköveit, például a testmozgást, az alvást és a társas érintkezést teszi tönkre.
Hosszú távú krónikus fájdalom érthető módon depresszióhoz és szorongáshoz vezethet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a hangulatzavarokkal küzdő embereknél nagyobb valószínűséggel alakul ki krónikus fájdalom is.
Ennek ellenére meglepően kevés kutató foglalkozik behatóan mind a fájdalom, mind a depresszió vizsgálatával. A HaPpY nevű, 2021-ben indult uniós támogatással működő, fiatal kutatóknak szóló négyéves multidiszciplináris közös doktori program éppen ezt a szakembergárdát szeretné bővíteni.
Nemi különbségek a krónikus fájdalomnál
A kutatók azon dolgoznak, hogy jobban megértsék a fájdalom és a hangulatzavarok közötti kapcsolatot és az azt tápláló mechanizmusokat. Új kezelési stratégiákat is kidolgoznak, s figyelembe veszik a fájdalom egy másik, gyakran mellőzött tényezőjét: a betegek nemét.
Mostanra a nemek közötti fájdalomkülönbséget jól dokumentálták, de ritkán foglalkoznak vele. Bár a nők nagyobb valószínűséggel éreznek krónikus fájdalmat, a kutatók szerint ritkább, hogy el is hiszik nekik, és gyakran tovább is várnak a megfelelő diagnózisra.
Ehhez társul, hogy a klinikai tanulmányok is gyakran figyelmen kívül hagyják a nemi eltéréseket. Ezért a HaPpY egyik alapvető célkitűzése a nemek közötti különbségek hatásának kutatása. Pedig eltérő mechanizmusok működnek a fájdalomérzés terén. Magyarán a férfiak adatai alapján kifejlesztett gyógyszerek nem biztos, hogy a teljes populáció esetében működnek. A kutatók azonban állítják, jó úton haladnak a fájdalom nemi különbségeinek megszüntetésében.
