Harmincegy magyar kisfilm és animáció versenyez a 9. Friss Húson
2021-04-26
Számos meglepő felfedezést tett az első marsi év alatt a Marson lévő szeizmométer
2021-04-27

A Korinthoszi-csatornát magyarok tervezték

Az olasz király szárnysegédje, valamint a Szuezi-csatorna építője 1881-ben összefogott, hogy megvalósítsanak egy 2000 éves tervet, és csatornával átvágják a Korinthoszi-szorost. A nagy vállalkozás azonban nem jöhetett volna létre magyarok nélkül.

A Korinthoszi-csatorna (Fotó: Wikipedia, Napoleon Vier)

A Korinthoszi csatorna átvágását már az ókorban is tervezték. Julius Caesar, majd Néró császár is komolyan foglalkozott a tervvel, s bár a nyomvonalat kitűzték, a csatornát végül nem építették meg. Az akkori mérnökök valamit félre mértek, ugyanis a földnyelv két oldalán eltérő vízmagasságot állapítottak meg, emiatt féltek a szoros átvágásától. Az ókori szándék érthető volt, hiszen az akkori hajózás számára a Korinthoszi-öböl és az Égei-tenger közötti átkelő annyira fontos volt, hogy a hajókat a szárazföldön vontatták át.

A modern Görögországnak is fontos lett volna ez a vízi kapcsolat, hiszen Athénból lényegesen lerövidítette volna az Adriai-tengerhez vezető utat. A helyzet tanulmányozására ezért már 1857-ben meghívták a kor leghíresebb csatorna építőjét, s a kormány 1869-ben meg is próbálta elindítani a vállalkozást, de nem sikerült tőkét szereznie.

Az olasz király magyar szárnysegédjének segítsége

Az építkezéshez szükséges összeget végül egy nemzetközileg ismert, a legfelső körökbe is bejáratos ember, az olasz király korábbi szárnysegédje tudta csak megszerezni, aki 1881-ben látta meg a lehetőséget arra, hogy társaságot hozzon létre a csatorna megépítésére. Erről 1882. február 23-án ezt mondta a Magyar Mérnök és Építész Egylet előtt:

Fölbátoritva az e század hasonnemü már végrehajtott művei által, a görög kormányhoz fordultam a korinthusi csatornára vonatkozó engedélyért, melyet rövid nehány nap alatt meg is nyertem.

Ezután a tengeri csatornák legnagyobb autoritásához Lessepshez, a suezi és a panamacsatorna elnökéhez fordultam.

Miért a magyar mérnökegylet előtt tartott felolvasást az olasz altábornagy? Ugyanis ő nem volt más, mint a XIX. század egyik katona-üzletember „szupersztárja”, Türr István altábornagy, a magyar származású olasz szabadsághős, a Garibaldi féle hadjárat legendás alakja, aki III. Napóleon unokahúgát vette feleségül.

A csatorna építése (Fotó: Magyar Mérnök, 1893 p 373)

Türrnek ekkor már volt tapasztalata a csatorna üzletben, hiszen az ő társasága újította fel Magyarországon a Ferenc-csatornát. A nemzetközi diplomáciában otthonosan mozgó tábornok jól ismerte a Szuezi-csatorna építőjét, Ferdinand de Lessepst, hiszen ő maga is ott volt a csatorna avatásán, és a Panama-csatorna építésének előkészítésében is komoly szerepet játszott.

Türr tehát engedélyt kért a görög kormánytól a csatorna megépítésére, amit meg is kapott. A terveket egy magyar mérnök, Gerster Béla késztette el, aki szintén ott volt a Panama-csatorna nyomvonalának kitűzését végző expedícióban Türrel és Lessepsel együtt. Gerster két változatot vizsgált meg. Az egyik, amelyik kisebb magasságú részen vágott volna át, 6740 méter hosszú volt, a másik, a római mérnökök által kitűzött, nyílegyenes nyomvonal csak 6342 méter, de itt a szoros magassága 79 méter volt. Gerster végül a rövidebb, rómaiak által is fontolóra vett útvonalat jelölte ki, és egy olyan csatornát tervezett, amelyhez zsilipek nem kellettek.

A görög kormány engedélyét követően az építkezés 1882-ben indult el. Az első kapavágást 1882. május 4-én a görög király tette meg. A pénzt egy francia többségű részvénytársaság biztosította, a Société International du Canal Maritime de Corinthe. Eredetileg 30 millió frankos költséggel számoltak, ennyi részvényt bocsájtottak ki, ami iránt nagy volt a kereslet. Ötszörös volt a túljegyzés, azaz a 60 ezer darab 500 frankos részvény mind elkelt, így a pénzügyi háttér az építkezés kezdetére összeállt.

Az építést öt magyar mérnök felügyelte

A munkálatokat Gersteren kívül még négy mérnök, Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi (A Kossuthot torinoi száműzetésébe is elkísérő Pulszky Ferenc fia) és Stéghmüller István felügyelte.

A sziklafalak közel 80 méteresek (Fotó: Vasárnapi Ujság 1893/28 szám)

A csatorna szélességét 22 méterben, mélységét 8 méterben határozták meg, a munkákat 1882. május 5-én kezdték meg, és a tervek szerint a víziútnak 1888-ban meg is kellett volna nyílnia.

A földmunkák hatalmas feladatot jelentettek, összesen 11 millió köbméter földet termeltek ki, ehhez 1200 tonna lőport és 450 tonna dinamitot használtak fel. Igaz, eredetileg csupán 8 millió köbméternyi föld kiemelésével számoltak, de időköszben kiderült, hogy a csatorna falainak dőlésszögét módosítani kell, azaz kevésbe meredek falú árkot lehet csak ásni.

A csatorna a levegőből (Fotó: Wikipedia)

Valójában már ekkor ennél nagyobb szelességű csatornát kellett volna építeni, hiszen a nemzetközi szerződések az ilyen típusú vízi utakra 42 méteres szélességet írtak elő, de ez még több földmunkát igényelt volna.

A munkamódszert a Vasárnapi Ujság 1893/28. száma így mutatta be:

A munkálatok megkövetelték, hogy a két tengerpart összeköttessék egy vasútvonallal s azonkívül a munkahelyek el legyenek látva rendes vágányú vasutakkal, mintegy 36—38 kilométer hosszúságban. Gerster Béla az angol bevágási rendszer szerint támadta meg a hegyet, öt emeletre osztván azt. Alagutakat fúratott, azokba bevezette a vasutat, s a felülről lefelé készített aknákból részint kézi erővel, részint repesztéssel nyert anyagot vaggonokban szállíttatta el. A munka eleinte nehezen ment, mig az alkalmas gépek és a munkaerő be nem szereztettek. Körülbelül 4000 ember volt alkalmazva a csatornaásásnál és a kikötők építésénél, melyek egyszersmind egy-egy új város alapjául szolgáltak. A korinthusi oldalon levő Poseidonia, az aeginai oldalon levő Isthmia nevet nyert.

A késedelem és a plusz földmunka miatt, de leginkább a vállalatot irányító bankárcsoport üzleti hibáiból a költségek elszálltak, 1888-ban újabb 30 milliós részvénykibocsátással kísérletezett a francia cég, de csak 10 milliónyit tudott eladni, és bár a szükséges összeg nem jött össze, a munka folytatódott.

A magyar építők emlékműve a csatornánál (Fotó: Wikipedia, Hu Totya)

Egy év múlva azonban beütött a katasztrófa. A Panama-csatorna csődje után a piacok nem bíztak a csatorna üzletekben, és emiatt a Korinthoszi-csatornát pénzelő cég is megbukott a tőzsdén. Úgy tűnt, az építkezés leáll, annak ellenére, hogy a munka kétharmada már készen volt.

Türr felhasználva nemzetközi kapcsolatait, előbb a görög kormánytól, majd más érintett államoktól kérte a csatorna befejezésének finanszírozását. Miután ezt a tervet elutasították, egy év alatt elérte, hogy a régi részvénytársaságot felszámolják, és új társaság alakuljon meg, amely fix kamatozó részvényeket bocsátott ki. Az építkezés így 1890-ben folytatódhatott, és egy görög cég elvállata a hátralévő munkák 3 év alatti befejezését.

A csatornán a görög királyi pár hajója haladt át elsőként

Gerster Béla és a helyszínen a munkákat irányító Kauser István ekkor már nem vettek részt a vállalkozásban, mindkettő más megbízatásokon dolgozott, Gerster például vasutakat épített Magyarországon.

A munkálatok 1893-ban fejeződtek be, a csatornát 1893. augusztus 6-án nyitották meg. Az első hajó, amely áthaladt a Korinthoszi-csatornán a görög királyi páré volt, a fedélzeten természetesen ott volt Türr István is.

A Korinthoszi-csatorna ugyan nem akkora jelentőségű, mint a Szuezi vagy a korinthoszival egyszerre megkezdett, de csak 1914-re elkészült (és annál természetesen nagyságrendekkel nagyobb) Panama-csatorna, hiszen nem hetekkel csökkenti a hajózási időt, hanem csak órákkal, esetleg egy nappal, de az akkori olasz és osztrák-magyar kereskedelem számára nagyon hasznos volt.

A csatorna mellett számos más beruházás is elkészült, már a megnyitásától kezdve két híd ívelt át felette, kikötők, vasútvonalak épültek.

A jelentős nemzetközi teherforgalom persze ma már elkerüli, de kisebb teherhajók, kirándulóhajók a Korinthoszi-csatornát ma is használják.

Akinek van szerencséje arra járnia, a csatorna felett átvezető hídról döbbenetes látványt nyújt a közel 80 méter magas sziklaoromba bevésett nyílegyenes vízi út, amit 2000 év tervezgetése után magyar szakemberek valósítottak meg.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close