A luxusmárkák többsége még mindig európai – Meddig?

A CSOK Pluszról minden – bankokra lebontva
2024-05-21
A bevándorlás szabályozása miatt indított pert az amerikai kormány az egyik állama ellen
2024-05-22
Show all

A luxusmárkák többsége még mindig európai – Meddig?

Az amerikai luxusipar szívesen felvenné a versenyt a nyugat-európaival, de ebben az iparágban még a francia és az olasz divatmárkák, a német autók, illetve a svájci órák erősebbek, mint a tengerentúliak. Most majdnem összeállt egy izmosabb vetélytárs, de a hatóságok elmeszelték a tervezett fúziót. A luxusipar amúgy köszöni jól van, bár a kínai gazdaság gyengülése azért több gyártót is kicsit megijesztett.

Négy év alatt (vagyis a Covid kirobbanása óta) megduplázódtak a világ vezető luxusipari indexei. Nem ez a legőrületesebb drágulás, de nagyon szép, kiszámítható hozam. Úgy látszik még mindig jó üzlet a kevésbé árérzékenyek, a „sznobok”, a minőség-fetisiszták igényeire bazírozni.

Bár a luxusipari indexek alatt vélhetően elsőre a méregdrága divatipari márkák, a svájci óragyártók, vagy francia parfümcégek jutnak az eszünkbe, valójában az ilyen indexekbe autógyártók (Ferrari, Mercedes, BMW), vagy sportcipőgyártók (Nike) is bekerülnek, ha kategóriájukban kimagaslónak érzik őket az alapok összeválogatói.

A legismertebb ilyen indexekben (mint a S&P Luxury Index, Stoxx Europe Luxury Index) 40-80 cég van, amelyik pedig ezek közül globális, abban nagyjából egyenletesen európaiak, amerikaiak és ázsiaiak

Piros lámpa

Ez a piac azért még mindig inkább európai, de az Egyesült Államok igyekezne. Csak nem feltétlenül hagyják. Van abban valami vicces, amikor az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) azzal a szöveggel akadályoz meg egy luxusipari tranzakciót, hogy amennyiben a Tapestry csoport felvásárolná a Caprit, akkor csökkenne a verseny a luxuskézitáskák piacán. A versenyt általában valóban azért szeretjük, mert jobb minőséghez, alacsonyabb árhoz vezet, csak ugye a luxusiparban annyira a márka és a minőség, vagy más néven a divat dominál, hogy némileg paradox dolog a sokat fizetni imádó vevőket védeni a magas ártól.

A Tapestry luxuscikk-csoport mindenesetre 8,5 milliárd dollárt kínált a Capri Holdings felvásárlásáért, ami talán egy kicsit azért veszélyeztette volna az európai óriásvállalatok, az LVMH, a Hermés és a Kering pozícióját. De az amerikai trösztellenes hatóságok azt mondták ki, hogy a Capri és márkája, a Michael Kors, valamint a Tapestry és márkái, a Kate Spade és Coach a luxus kézitáskák piacán jelentős versenyzők, egyesülésük ezt a versenyt veszélyeztetné. A deal megfosztaná a fogyasztókat a megfizethető kézitáskákért folyó versenytől,

Egyelőre tehát nem lesz Tapestry-Capri házasság, és ennek a legjobban szokás szerint a világ legnagyobb luxusipari csoportjai, a francia LVMH és Hermés örül, és marad így Bernard Arnault továbbra is a világ leggazdagabb luxusipari vállalkozója, de valójában az egész világ leggazdagabb embere a maga mintegy 233 milliárd dolláros vagyonával, amellyel a nagy tech-mogulokat (Elon Musk, Bill Gates, Jeff Bezos) is megelőzve.

Az éllovasok

Így tehát továbbra sem lesz nagy amerikai luxusóriás, és a piaci kapitalizáció (teljes vállalati érték) alapján a legnagyobb márkák versenye továbbra is nagyon európai, így néz ki.

A legnagyobb csoport a francia LVMH, amely 459 milliárd dollárt ér, de dobogós még a szintén francia Hermès (273 milliárd dollár) és a svájci Richemont (90.2 milliárd dollár). Utána is sok az európai, a Ferrari, a Kering , a Moncler, a Prada, a Brunello Cucinelli, a Burberry, az Ermenegildo Zegna, vagy a Salvatore Ferragamo, és a top cégek között csak egy amerikai, a Capri Holdings árválkodik.

A toronymagas világelső így továbbra is az LVMH, vagyis kibontva a Louis Vuitton Moët Hennessy. A cég 2023-ban 94 milliárd dolláros bevétel mellett 16,5 milliárd dollár nettó nyereségről számolt be. Arnauultnak, aki már 75 éves, nem is a jövedelmezőség a fő gondja, hanem az, hogy megtalálja a méltó örökösét. A milliárdosnak öt gyermeke van, egyesek már igazgatósági tagok, másokat most vonna be a cégvezetésbe, mindenesetre még nem eldöntött a kérdés.

És az ázsiaiak

A világ luxusiparának a nagy reménysége valójában nem Európa és nem az Egyesült Államok, hanem Ázsia. Ahogy a legnépesebb földrész gazdagodik, ahogy egyre többen nőnek bele a középosztályba, úgy több a vevő is.

Igen, lehet, hogy a középosztály még nem jelent tömeges vásárlói kört a luxuscikkeknek, de ahol nagy presztízse van egy ilyen terméknek, ott egy-egy emlékezetes ajándék, házasság, születésnap, keresztelő esetén ez a kör is vevővé válhat.

Márpedig a fejlődő, vagy emerging Ázsia már rég nem annyira exportorientált, a GDP-növekedésnek egyre nagyobb részét adja a belső fogyasztás, nem véletlen, hogy egyes ázsiai piacokon már sokkal több luxuseladás van, mint a hagyományos európai piacokon.

Ráadásul Oroszország, Kína, vagy az arab világ nagy belső jövedelem-egyenetlenségei miatt is jó piacok a luxusnak. Elég, ha arra gondolunk, hogy a nagyon gazdag, de hagyományosan puritán Skandináviában mennyi luxusfogyasztást képzelünk el, és mennyit az orosz milliárdosok feleségei között.

A luxus iparág tehát továbbra is fejlődik, és ez nemcsak divatot, órát, autót és kézitáskát jelent, de olyan szegmenseket is, amelyeket most kevésbé érintettünk, borokat és egyéb alkoholfajtákat, bőrárut, ékszert, parfümöket és kozmetikai cikkeket.

De azért az is igaz, hogy a luxusipar nincs a legjobb passzban, Kína gazdasági gyengélkedése megfogta néhány nagy márka teljesítményét, de azért a teljes ágazat így is tartja legalább a világgazdaság növekedési ütemét, 2024-ben is 2-4 százalékos lehet a piac bővülése.

Aztán, hogy valójában ma mi számít menőnek, hogy az egykor álmaink netovábbját jelentő márkák, a Maserati, a Dom Pérignon, a Rolex, vagy a Christian Dior marad-e a menőség, vagy berobbannak olyan új luxusmárkák, ami talán utoljára a Tesla esetében fordult elő, az már a jövő és persze a divatdiktátorok, vagy legújabbkori nevükön, az influenszerek hatása és befolyása is lesz.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.