A magyar háztartások 6-7 ezer milliárd forintot is tarthatnak euróban, dollárban denominált befektetésekben. Ezek a számok mindig emelkednek, ha valamilyen kellemetlen adó érkezik. A tranzakciós és a devizakonverziós illeték megemelése és bevezetése akár tovább növelheti is a mennyiségeket.
A magyar emberek különféle okokból, de nagyon sok pénzt tartanak külföldön, illetve külföldi eszközökben is. Mindez nem teljesen átfedő kategória. Vagyis a belföld-külföld, forint-deviza négyesben minden előfordul.
Magyarországon a befektetők a legtöbb pénzt magyar forintban tartják. Extrém esetben lehet külföldön is forintot tartani (a legegyszerűbb, ha egy revolutos számlán forintunk van). Természetesen emellett vannak hazai devizás termékek (alapok, számlák, részvények, akár magyar állampapírok is), illetve végtelen mennyiségben elérhető a világ teljes palettája, vagyis külföldi eurós, dolláros és még ki tudja hányféle pénznemben denominált eszköz.
Miért tesszük?
A „mibe fektessünk?” kérdésnek van egy teljesen természetes diverzifikációs eleme. Biztosan meglepődnénk, ha egy magyar állampolgár minden megtakarítását maláj ringgitben tartaná. Hát, ez tényleg elég furcsa lenne. Kockázatkezelési szempontból azonban ettől nem sokban különbözik az, ha valaki minden pénzét magyar forintban tartja. Hiszen egy kicsi, világgazdaságilag nem túl jelentős, feltörekvő piacról van szó, amelynek devizáját sokféle vihar rángathatja.
Igaz, az előbbi kép annyival árnyalható, hogy egy magyar befektető forintban számol, forintban merülnek fel a kiadásai, tehát sokkal, de sokkal érthetőbb, ha forintban kalkulál, mintha a maláj ringgitre tesz mindent, de közgazdaságilag mégsem.
A jó befektető diverzifikál, vagyis kockázatokat oszt meg, részvények, alapok, kötvények, állampapírok, ingatlanok és arany között és ugyanígy kockázatokat oszt meg devizák (forint, euró, dollár) között is. Ha az egyik nagyon rosszul teljesít, a többi még segíthet.
Vannak a menekülők is
De ez csak egy elmélet a befektetők kockázatmegosztásáról. A gyakorlatban sokkal jellemzőbb az, hogy a magyar befektető nem nagy elméleteket követ, hanem vagy fél a forint gyengülésétől, vagy fél a túl magas adótól, vagy fél a hatóságoktól. Bizonyos estekben rejteget is pénzt, vagy előre arra kalkulál, hogy amennyiben nagyon nagy baj lenne, legyen hova nyúlnia külföldön is.
Kár lenne tagadni, hogy költségalapon az amúgy sokszor drága külföldi szolgáltatók tényleg olcsóbbak is. Egy internetes külföldi brókercégen keresztül részvényeket, így Teslát, Nvidiát, Microsoftot tartani sokkal jobban megéri, mint egy olyan magyar brókercégen keresztül, amely állandóan, immár 0,45 százalékos tranzakciós illetéket von le, vagy hamarosan 0,3 százalékos devizakonverziós adót is szed.
Ki az, aki besétál egy klasszikus magyar brókercéghez, hogy adózzon, amikor az interneten pillanatok alatt vehet értékpapírt az erre szakosodott cégeken, például a Robinhood-on keresztül, de már a Revolut is kínál ilyen lehetőségeket?
Ezek inkább a kisbefektetői megoldások. A nagybefektetők a privátbankjuk révén osztják meg a vagyonelemeiket, a nemzetközi bankcsoportok eleve kínálnak bécsi, párágai, londoni és frankfurti megoldásokat.
Nem is olyan könnyű
A szolgáltatók azért eléggé leellenőrzik a magyar ügyfeleket. A privátbankárok, a bizalmi vagyonkezelők felkészült jogászokkal, bejáratott bankkapcsolatokkal segítenek, de azért nem nagyon lehet megkerülni a sokféle átvilágítást.
Ezek közül hármat mindenképpen érdemes megemlíteni, ez a KYC (know your customer), a PEP (politically exposed person) és az POW (proof, vagy origin)of wealth) vizsgálat. Arról van szó, hogy a külföldi szolgáltatók nem akarnak botrányokba, korrupciós ügyekbe, főleg nem pénzmosási, vagy terrorizmus-finanszírozási ügyekbe keveredni. Ezért alaposan átvilágítják a magyar ügyfeleket, a vizsgálatok sorban a magánszemélyre, annak politikai kitettségére és a vagyon legális eredetére vonatkoznak. A Bank 360 nemrég egy összeállításban mutatta be, hogy a magyar emberek kemény devizás vagyonelemeiről mit tudunk.
Nézzük a számokat!
- A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint külföldi bankbetétben az első negyedév végén 1887 milliárd forint értékű devizája volt a magyar háztartásoknak.
- Külföldi értékpapírokban 3540 milliárd forintot tartunk.
- A lakosságnál van még 609 milliárd forint értékű devizás magyar állampapír.
- Illetve 325 milliárd forintnyi devizás banki kötvény.
Ha egy állam nagyon megadóztatja a gazdagokat, akkor mindig nagyon gyorsan elindul a pénz külföldre, amit később már elég nehéz lesz hazacsábítani. Franciaország egy időben 75 százalékos adót vezetett be a legjobban keresők jövedelmeire, majd őszintén elcsodálkozott, hogy a franciák tömegesen költöztek át Belgiumba. Aztán gyorsan eltörölték az önsorsrontó adót, de amikor egy vagyonos ember elveszti a bizalmát az országa adórendszerében és kiszámíthatóságában, akkor már nagyon nehéz hazacsalogatni az embereket.
Biztosan van több is
És ez tényleg csak a felszín! Ne gondoljuk ugyanis, hogy az adatok mindent feltárnak. Gondoljunk csak bele, ha Magyarországon van 1,5 millió magyar revoutos ügyfél van, akik jellemzően a külföldi költségeiket, pénzváltásaikat intézik a fintech-kel, az mekkora vagyon lehet? Ha 100 ezer forint van átlagosan az ilyen számlákon, az 150 milliárd forint. És vajon komolyan azt gondoljuk, hogy az MNB összesíteni tudja azt, hogy egy adott magyar ügyfél Robinhood-számláján hogyan gyarapodik a jó részvénybefektetéseknek hála a vagyon? Inkább azt mondhatjuk, hogy a 6-7000 milliárd forint devizás eszközökben csak a minimum, bár így is elég megdöbbentő, hogy minden magyarra, a csecsemőkre is jut így 600-700 ezer forint külföldi devizában denominált eszköz. Persze ez az összeg úgy jön ki, hogy a nagy többségnek nincs semmije devizás eszközben, másoknak meg milliárdjai.
A hozamok
És, hogy mit lehet így keresni? A világ megtakarítási eszközeinek hozamkilátásai nyilván egy hatalmas, végtelen terület. Van, amivel sokat, van, amivel semmit. Az állampapírok a legjobban megbecsülhetők. Itt, a Trading Economics oldalán látható egy táblázat, hogy nagyjából mik a hozamlehetőségek.
Ami nagyon biztos befektetés, azzal keveset lehet nyerni, ami kockázatosabb, azzal többet.
- Svájci, japán állampapírral 1 százalékot sem évente.
- Német, francia, holland papírokkal 2-3 százalékot.
- Olasz, amerikai angol, ausztrál állampapírral 4 százalékot.
- Aki pedig bevállalós, és török, brazil, vagy nigériai papírt vesz, az bőven kétszámjegyű hozamot kereshet, csak éppen a deviza jelentős árfolyamkockázatát is futja.
Ami pedig kockázatos eszköz, részvény-, vagy befektetési alap, ott mindig, minden változó. Elmondhatjuk a visszatekintő hozamokat, amelyek most elég szépek, csak ezek semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőre nézve. A Baha kimutatásai alapján 2024 augusztusában az egy éves visszatekintő hozamok közül az indiai piac, vagy az amerikai növekedési piac, a Nasdaq 25-30 százalékot hozott, a német, olasz, spanyol tőzsde 15 százalékot, de ott van Kína is, a hongkongi és a sanghaji tőzsde bőven kétszámjegyű veszteséget termelt. Nyilván nagyjából ezek a hozamok jellemzőek azokra a célzott dolláros befektetési alapokra is, amelyek az adott szegmensbe fektetnek. Akkor most jó, vagy rossz dolog külföldre vinni a pénzt? Mindenképpen szakszerű valamennyit itt is, ott is tartani, de hogy aztán a dolláros befektetéseink, vagy a foritntosak hoznak éppen jobban, ez tényleg évenként változó.
