Rabszolga-kereskedelem színhelye volt, később itt állt a városháza, és George Washington is ehelyütt tette le az esküjét, a Wall Street mégis a tőzsde, a pénzvilág jelképévé vált. Viharos története számos érdekességet tartogat.
A mindössze 600 méteres utca Manhattanben legendák szülőhelye, felemelkedések és bukások színtere, üzletemberek, kereskedők és szerencsevadászok álma, neve fogalom, ami sokak számára egyfajta elérhetetlen, misztikus jelentést hordoz. De miért éppen itt alakult ki a világkereskedelem központja, a New York-i tőzsde székhelye?
A Broadwaytől keleti irányba induló és az East Riverig futó utca annak ellenére az Amerikai Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi dominanciájának jelképe maradt, hogy az értéktőzsde bejárata ma már nem innen, hanem a keresztező Broad Streetről nyílik. A Wall Street névvel azonban már nem csupán az utcát, hanem a környékét, szinte az egész New York-i üzleti negyedet illetik.
A cölöpfal
A Wall Street történetének áttekintéséhez egészen a 17. század közepéig kell visszamenni, amikor a Nagy Alma még Nieuw Amsterdam néven volt a holland telepesek birtokában. Persze, akkoriban forrongó volt a helyzet az újvilágban, minden európai nagyhatalom egyre több területet akart magáénak tudni, az angolok is, akik mindenképpen el akarták foglalni a jó fekvésű földeket.
A fenyegetettség miatt Petrus Stuyvesant kormányzó egy védőfal építését rendelte el, ami igazából csak egy cölöpökből álló kerítés volt, az is csak félig készült el, ám nevet adott az utcának, ahol elhelyezkedett.
Így született meg a Wall Street (wall, azaz fal). Az akkoriban még közvetlenül a vízparton húzódó utca sáros, nehezen járható kis sikátor volt, a környező területeket jóval később töltötték fel.
A stratégiai jelentőségű város a következő években többször gazdát cserélt, majd végül az angoloké lett, akik York hercege tiszteletére a New York névvel ruházták fel. A település rohamosan fejlődött és terjeszkedett, az időközben többször megerősített fal egyre inkább útban volt, ezért 1699-ben lebontották. Az utca neve azonban megmaradt, és a mai Wall Streeten emléktábla jelzi a hajdani védvonal helyét.
Termények és rabszolgák
Kezdetben a Wall Streeten szó szerint nem volt semmi. Első épületét, a Trinity Church-öt, vagyis a Szentháromság-templomát 1698-ban építették fel az utca elején, ám az akkoriban csupán egy kis verandás házikó volt.
1710-ben a polgármester külön engedélyével egy másik ház is felépült a Wall Streeten, egy piac a Pearl Street sarkán, ami akkortájt az East River partja is volt, így kiváló vízi összeköttetéssel rendelkezett. Bár elsősorban terményekkel kereskedtek az épületben, nem sokkal később rabszolgákat is adtak-vettek benne. Az üzlet virágzott, ezért 1726-ban rendeletbe foglalták, hogy a városban kizárólag ezen a helyen lehet kukoricával, búzával és liszttel kereskedni. Na, meg persze, rabszolgával.
Az utcát ezért hol lisztpiacnak (Meal Market), hol rabszolgapiacnak (Slave Market) hívták a helyiek. Ezután az épületet kibővítették, kávéházzal egészítették ki, így nemsokára a városi arisztokrácia is kedvelt találkozóhelyet lelt benne.
A kényes orrú urakat azonban zavarta a piszok és a szag, ezért csakhamar kérvényezték a piac megszüntetését, ami a nyomásukra 1762 telén valóban be is zárt.
A Wall Streeten zajló kereskedőélet másik ikonikus épülete volt a 26. szám alatt, 1700-ban felépített városháza, vagyis a későbbi Federal Hall. Az akkoriban még szintén jelentéktelen épület akkor nyert rangot, amikor a függetlenségi háború után New York a frissen alapított állam ideiglenes fővárosává lett, és az új kormány 1788-as megalakulása után a helyi üzletemberek pénzt gyűjtöttek a kibővítésére.
Nem sokkal később a városháza a kongresszusnak is otthont adott, és megkapta a Federal Hall, vagyis Szövetségi Csarnok elnevezést.
A kongresszus Philadelphiába költözése után ismét városháza lett az épületből, amit 1812-ben lebontottak, és csak 1842-ben épült fel az üres telekre a ma is ismert, dór oszlopos, klasszicista ház. Ez kezdetben vámház volt, majd a központi bank fiókbankja költözött be, ismét fellendítve a környék pénzügyi életét, kereskedelmét.
A platán alatt
A 18. század végére bevett szokássá vált New York-ban, hogy a Wall Street 68-as száma alatt álló öreg platánfa alatt találkoztak és kötötték meg olykor kétes üzleteiket a környék kereskedői és spekulánsai.
Az üzleti élet virágzását látva 1792. május 17-én huszonnégy bróker megkötötte a Platán Szerződést (Buttonwood Agreement), amely szerint kizárólag egymás közt fognak kereskedni, rögzített jutalékok mellett.
Ez a szerződés tekinthető a New York-i értéktőzsde alapjának. A Buttonwood Agreement brókerei egy évvel később létrehozták a New York Stock & Exchange Board szervezetet, ami gyakorlatilag már egyenértékű volt az értéktőzsdével.
Bár a tőzsde sokat költözött, hiszen többek között egész dél-Manhattant elpusztító tűzvész is keserítette a mindennapi életet, a Wall Streetet és közvetlen környékét sosem hagyta el.
Az új New York Stock Exchange épületet 1903. április 22-én adták át a Broad Street 18. szám alatt, egy háznyira a Wall Street sarkától, azonban 1922-ben új szárnnyal bővítették, így határos lett a legendás utcával. Az értéktőzsde központja a mai napig itt található.
A beköszöntő huszadik század a Wall Street igazi aranykorát hozta el, sosem látott építkezési lázzal. A bankok és cégek ádáz versenyben igyekeztek felhúzni a maguk szebb és jobb székházát az utcában és környékén, így épült fel többek között a Beaver Building és a Trust Company of America Building is. 16-17 emeletükkel ezek voltak az első magas házak Manhattan déli részén, de csupán 1912-ig kellett várni a Bankers Trust Buliding-re a 14-es szám alatt, ami a maga 40 emeletével egészen új távlatokat nyitott a környék építészetében és városképében.
Támadó bika
A Wall Street neve fogalommá érett története során, a köznyelvben a pénz, a hatalom, a nagyvállalati, banki szféra és elsősorban természetesen a tőzsde szinonimája lett.
Aki Manhattanben felkeresi a nevezetes helyszínt, ki sem tudja kerülni az épület előtti masszív bikaszobrot. Bár a Charging Bull az erőt és harci szellemet jelképezi, elkészültét az 1987-es hírhedt fekete hétfő ihlette.
A tőzsdekrach után egy olasz-amerikai szobrász engedély nélkül helyezte el a tőzsde épülete elé három és féltonnás alkotását, a támadó bikát, majd másnap szórólapokon hozta mindenki tudtára, hogy műve a fekete hétfő utáni letargiában az amerikaiak erejét és jövőbe vetett hitét fejezi ki. A rendőrség még aznap délután elszállítatta a bronzbikát, ám az a környékbelieknek annyira megtetszett, hogy visszakövetelték, ezért kissé arrébb visszahelyezték. Így vált a Charging Bull a tőzsde és a Wall Street totemállatává.