Ha egy divatcég akkora, mint a svéd H&M, akkor nincs az a nemzetközi konfliktus, amely így, vagy úgy ne érintené, de vajon mekkora üzletet lehet csinálni, ha mindig defenzív vagy, ha mindig óvatoskodnod kell?
A pillangóhatás nevű elméletet sokan ismerik, bár maga az elnevezés is téves, mert először nem lepkével, hanem sirállyal írták le. Maga a meglátás arról szól, hogy olyan bonyolultak a rendszereink, hogy egy kis esemény akár gigantikus változások eredője is lehet:
egyetlen sirály egyetlen szárnycsapása örökké megváltoztathatja az időjárásunkat.
Na, ebből az Edward Lorenz-féle tudományos mondatból lett a népszerű kultúrában valami olyan bölcsesség, hogy egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót okozhat a másikon.
A huszik és a H&M
A svéd divatcég ugyan nem pusztán egy sirály, vagy egy pillangó szárnycsapására, hanem egy sokkal komolyabb folyamatra utalt idei első riportjában, de a bonyolult összefüggésekre jól rávilágít ez az eset is.
Történt ugyanis, hogy a jemeni lázadók, vagyis a huszik, rettegésben tartják a Vörös-tenger szűk tengerszorosát, ami miatt sok szállítóhajó délről megkerüli Afrikát.
A Jóreménység-fok nem kis kerülő, mindenesetre még így is meglepő lehetett, hogy a H&M, amely elég kellemetlen meglepetést okozott a tőzsdén, miután az elemzők által várt 1,9 milliárd svéd korona (70 milliárdforint) helyett csak 1,2 milliárd koronás (43 milliárd forintos) első negyedéves nyereséget publikált, a huszikkal indokolta az elmaradást.
A cég, amely döntően Ázsiában (Kambodzsában, Mianmarban, Bangladesben) varrat, a túl nagy árukészletével magyarázta a rosszabb eredményeket.
Konkrétan azt mondta, hogy mivel mostanában két héttel hosszabb lett a szállítási idő a fő beszállítóktól, vagyis Ázsia népes, de szegény államaiból a fő piacokra, vagyis Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba, így
a Vörös-tengeren észlelhető biztonsági problémák miatt képtelen volt csökkenteni a raktárkészleteit.
Daniel Erver vezérigazgató ugyan megígérte, hogy dolgoznak a problémán, de az első negyedévben (ami a cég esetében valójában a decembertől februárig tartó időszakot jelenti) csak úgy tudták menedzselni a készleteket, hogy a felhalmozódásokat érdemi árengedményekkel építették le.
A cég innentől már jobb számokat vár,
de a H&M, amely svéd vállalatként nyilván a munkavállalói jogokra, az esélyegyenlőségre, a gyermekmunkára és minden ilyen fontos társadalmi témára érzékeny, valójában rendre a világpolitika viharaiba kerül, mindig támadják valamivel.
Egy kis történelem
A svéd H&M AB 1947-ben alakult egy női ruhákra szakosodott cég (Hennes), majd egy vadászati, így elsősorban férficikkekre szakosodott társaság (Mauritz) egyesítése után, egy Västerås nevű kisvárosban.
Ma már több mint 100 ezer alkalmazottja és több mint 4000 üzlete van világszerte, a fast fashion kategóriában ezzel a világ második legnagyobb divatcége a spanyol Inditex után. Ha utóbbi márka így nem ismerős, a Zara, Massimo Dutti, Bershka márkák már biztosan azok.
A céget 1974 óta jegyzik a stockholmi tőzsdén, azóta is bőszen zajlik a nemzetközi terjeszkedés, és a H&M viszonylag gyorsan ébredt és már 1998-ban megindította az online kiskereskedelmet.
A H&M-nek is vannak egyéb márkái, de azért itt az üzletek névadó H&M márkája maradt a legismertebb. A mintegy 220 milliárd dollárt érő cég a tőzsdén is jó befektetés volt az elmúlt években, a visszatekintő 5-10 éves hozamok bőven kétszámjegyűek, bár a legutóbbi időszak annyira nem volt fényes, volt némi korrekció a papír esetében.
A menőség ára
A hatalmas divatcég kiváló sztárokat tud megfizetni, sokáig Naomi Campbell is a reklámarca volt, de olyan reklámfilmje is akadt, amelyet a nagyon trendi Wes Anderson rendezett, és Adrien Brody volt a film főszereplője.
Ugyanakkor, mint a bevezetőben már említettük, egy ekkora világcég egész egyszerűen mindig bekerül a politikai viharokba, és ha nem is feltétlenül a svéd vállalattal van baj, a beszállítók között már mindig vannak balesetek, nem megfelelő munkakörülmények, gyermekmunka, vagy más kritikus ügyek.
Képzeljük el például a céget, amelyiket megvádolnak azzal, hogy valamelyik munkafázisban ujgur kényszermunkatáborokban fogva tartott emberek dolgoztak! Mit lehet tenni?
Látszólag persze könnyű kérdés, ki kell vizsgálni az ügyet, ha az ellátási láncba bekerültek a hszincsiangi ujgur kényszermunka produktumai, akkor a nemzetközi tiltakozások nyomán érdemes arról a beszállítóról lemondani.
Ez eddig világos, csak mit tegyen egy cég, ha ezzel azt kockáztatja, hogy felbőszíti a kínai vezetést, amely egy tollvonással kitiltja a társaságot a kínai online csatornákról? Kína hatalmas vevő, szóval, így már nem is olyan könnyű a dilemma.
Izrael, Kambodzsa, Mianmar
Ez egyetlen összetett példa volt, de egy globális, igen munkaintenzív divatcégnél ez naponta ismétlődő konfliktus. Ha Brazíliában égnek az Amazonas esőerdői, akkor hirtelen a H&M is célkeresztbe kerülhet, mert olyan bőrárut vásárolt, amely ezen a vidéken az erdők kiirtásához kapcsolhatóan állt elő. Persze bőrt lehet jó esetben máshonnan venni.
De akkor jönnek az egyéb állatvédők, például azok, akik a madáreredetű termékek felhasználása ellen tiltakoztak.
Biztosan kitalálták, a H&M már hivatalos ígéretet is tett, hogy bár már most is valójában újrahasznosítható műanyagokat használ toll és pehely helyett, de hamarosan egyáltalán nem lesz olyan alapanyaga, amely a madarakhoz köthető.
De sajnos a problémák nem szűnnek meg, Bangladesben egy beszállítónál halálos gyártűz tombolt, Kambodzsában, szintén egy beszállítónál mintegy 300 munkás lett rosszul vegyi anyag szivárgása miatt. Ilyenkor mindig a H&M-nek is intézkednie kell, de ezek legalább annyiban pozitív ügyek, hogy a munkások védelme tényleg fontos ügy.
Csak aztán vannak azok a szimbolikus ügyek, ahol nem feltételezzük, hogy a H&M valóban rosszat akart volna.
Az afrikai országok azért támadták, olykor boltgyújtogatással is a céget, mert egy fekete kisfiú olyan reklámban szerepelt, ahol a „majom” kifejezés is előkerült.
A coolest monkey in the jungle feliratú póló ott semmiképpen nem szerencsés, ahol bárkinek az jut eszébe, hogy a felirat készítője a majmokhoz szeretné hasonlítani a fekete kisfiút, valószínűleg a svéd tervezőknek ez eszébe sem jutott, de gyorsan ki kellett vezetni a reklámot. Sőt, morbid fordulatként, a népharag a reklámban szereplő fekete kisfiú családja ellen fordult, akik nem ismerték fel, hogy miben vesznek részt.
Ha már gazdag, bírja az ütést!
Az arab világban azért került bajba a cég, mert Izrael Gázai támadássorozata után ugyan bezárta a H&M az izraeli üzleteit, de aztán szép csendben újra is nyitotta őket.
Üzbegisztánban az merült fel, hogy az egyik beszállító gyerekmunkát alkalmazott a gyapotszedésnél, Mianmarban pedig az, hogy a katonai junta győzelme óta embertelen körülmények között kell a dolgozóknak munkát végezni.
Szegény H&M mindenesetre nagyon igyekszik, például az ukrán invázió után azonnal elhagyta Oroszországot, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a fizikai boltjait bezárta, mert azért közben így, vagy úgy minden divatmárka termékei elérhetők maradtak Moszkvában.
Mindenesetre nem könnyű még egy ekkora cégnek sem egyszerre jónak lenni Izraelben és az arab világban, Kínában és a nyugati kritikusoknál, vagy kezelni minden érzékenységet,
de azért megtartani a harmadik világ olcsó munkaereje nélkül nem fenntartható versenyképességet is. Igaz, végül is a H&M nagyon sikeres cég, ha pedig ennyi pénzt keres rajtunk, fogyasztókon, akkor akár azt is elvárhatjuk, hogy legyen arra is szakembere, érzékenysége, figyelme, hogy ügyesen lavírozzon a sok-sok elvárás között!
