A Tajvan-sztori: Hogyan lett a kicsi és távoli sziget a félvezetőpiac koronázatlan királya?

New York legutóbbi különleges turistaattrakciója magánadományból épült
2024-06-18
Magyar Péter: az Európai Néppártnak rengeteg szakértője van, akiket tudunk használni
2024-06-19
Show all

A Tajvan-sztori: Hogyan lett a kicsi és távoli sziget a félvezetőpiac koronázatlan királya?

Forrás: Midjourney – Gróf József

Kevés érthetetlenebb világgazdasági jelenség van, mint az, hogy az egész világ egy picike szigettől függ a modern gazdaság egyik legfontosabb termékében, ez pedig a chip. Hogy alakult ki ez a helyzet? Páratlanul érdekes történet, amiben igazán erős recept nincs, csak tanulás, szorgalom, szerénység, illetve az állam és a magánszektor jó együttműködése.

Mi Tajvan trükkje, hogy lett ennyire egyeduralkodó a félvezetők (semiconductors) piacán? A trükk az, hogy nincsen egyetlen nagy trükk, inkább nagyon sok trükk van.

  • Államilag segített stratégiai iparág kiválasztása, tudatos fejlesztésekkel,
  • agyelszívás (mégpedig az Egyesült Államokból vissza, Tajvan felé, ami azért elég ritka irány),
  • folyamatos összehangolt kutatások
  • és végtelen szerénység.

Ez utóbbi talán szokatlan, ha gazdasági sikerekről beszélünk, de fontos faktor, valami olyasmiről szól, hogy a tajvaniak soha nem akartak mindenki által ismert világmárkákat alapítani, nekik más volt a stratégiájuk, beszállítók, szürke háttérjátékosok voltak, akikkel így viszont minden nagy márka örömmel dolgozott együtt, hiszen nem versenytársat, hanem partnert láttak a tajvaniakban.

Írásunkban az Engelsberg Ideas tanulmányának gondolatait is használtuk.

Nem volt adott semmi a sikerhez

Ez az írás most alapvetően nem a tajvani geopolitikáról, vagy a sziget földrajzi elhelyezkedéséről szól, de azért röviden mutassunk be, hogy hol járunk!

Tajvan egy kis, trópusi szigetállam a Csendes-óceán északi részén. 36 ezer négyzetkilométer,23,5 millió lakos. A félvezetőipari sikert semmi nem predesztinálja. Tajvan messze van a nagy vevőktől, bár nagyon fejlett állam, de kevés ország ismeri el (aki elismeri, azzal Kína megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat).

A félvezetőgyártás energiaigényes, Tajvannak nincsenek nyersanyagai ehhez, gyakorlatilag importálnia kell az energiahordozókat, igaz immár jelentős zöldítési program is elkezdődött. Bár a kicsi szigeten elég sokan élnek, de nincs sok szabad munkaerő, és egyáltalán nem is olcsó a munkaerő. Na de akkor mégis miért pont itt alakult ki ez az ágazat?

Sokan kezdték el találgatni

A Covid alatt kicsit megakadtak az ellátási láncok, chiphiány is kialakult. Ekkor került be jobban a világsajtóba az a kérdés, hogy miért pont Tajvan? És egyáltalán, mennyire biztonságos ez a helyzet, vagyis Tajvant éppen az védi majd meg, hogy a fél világ ipara tőle függ, vagy ez nem állítja meg Kínát, ha egyszer úgy érzi, hogy az Egy Kína doktrína nevében megpróbálja átvenni a sziget irányítását?

Az integrált áramköri chipek vagy félvezetők millió és millió termékben nélkülözhetetlenek, az okostelefonokban, a számítógépekben, az egészségügyi gépekben, de a katonai eszközökben egyaránt.

A globális piacon egyetlen gyártó, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) a gyártás 50 százalékáért felelős, ilyen kitettség nagyon ritkán alakul ki egy-egy ritka termékben (kobalt, lítium, parafa lehet a példánk), de például az olajiparban még egy országnak, vagy régiónak sincs akkora súlya, mint ennek az egyetlen cégnek.

Agrárországból innovátor

Tajvan az 1960-as évek elejéig agrárország volt, ami a kisebb mérete folytán eleve meglepő, a fő exportterméke a cukor volt. A korábban sok ország, de utoljára Japán felügyelete alá tartozó terület 1945-ben, a Japán szempontjából vesztes világháború után a saját kezébe vette a sorsát. Egy nagyon erős kezű, eléggé vegyes megítélésű vezető, Csang Kaj-sek volt az ország vezetője, egészen 1975.ben bekövetkező haláláig.

Az egykori katona sokáig együtt harcolt Mao Ce-tunggal is, de aztán a kommunisták és a nemzetiek szakítottak, a szárazföldi Kína a kommunistáké lett, a nemzetiek Tajvanra menekültek és itt építettek államot, majd hamarosan az Egyesült Államokkal szövetkeztek. Csang Kaj-sek elnyomta a másként gondolkodókat, de nagyon intenzíven fejlesztette a piacgazdaságot, és ebben mindenképpen sikeres volt.

A félvezetőipar

A hatvanas években a fiatal félvezetőipar még teljesen nyugati volt, az amerikai IBM, illetve Texas Instruments, valamint a holland Philips voltak a legnagyobb cégek. Aztán olyan fogalmak jöttek, mint a globalizáció, mindenféle iparág nemzetközi lett és kialakult egy nagy munkamegosztás, és az amerikaiak hathatós pénzügyi, katonai és oktatási támogatása révén egyre gazdagabb Tajvan a félvezetőipart nézte ki magának.

A térhódításban paradox módon a nyugatiak maguktól segítettek. Ők ugyanis nem Tajvantól féltek, hanem az ekkor nagyon sikeres Japántól.

Az amerikaiak úgy érezték, hogy a nagy japán elektronikai márkák veszélyeztetik az Egyesült Államokat és olcsóbb ázsiai termelési lehetőségeket kerestek maguknak, vitték a technológiát Szingapúrba, Tajvanra, Malajziába és Dél-Koreába.

Tajvan különlegesen szimpatikus volt, hiszen ismert volt a tajvani-amerikai barátkozás a közös ellenfél, Kína miatt, de a tajvani infrastruktúra viszonylag magas színvonalú is volt (utak, energiaellátás, jogrendszer).

A fordított agyelszívás

Tajvannak nagyon megtetszett az, hogy már ő maga is kezd tényezővé válni. A fordított agyelszívásnak nevezett jelenséggel sok fiatal tajvani ment el előbb tanulni neves amerikai egyetemekre, vagy akár félvezetőipari cégekhez, őket pedig később jó ajánlatokkal kereste meg Tajvan és hazainvitálta.

Közben az állam sem tétlenkedett, 1973-ban megalapította a mai napig működő Ipari Technológiai Kutatóintézetet (ITRI), amely összefogja az ágazat kutatásait, mai szóval a startupjait is, és létrehozott egy Hszincsu Science Park nevű telepet, amit úgyis nevezhetnek, mint a tajvani Szilícium-völgy.

Az első igazán sikeres cég nem is a TSMC volt, hanem az United Microelectronics Corporationt (UMC) nevű vállalat, ami Hszincsúban működött és az említett ITRIalá tartozott.

A többi ázsiai versenyző közben azzal vesztett pozíciókat, hogy ők még nagyobbat álmodtak, saját világmárkákat építettek, de az amerikaiak, hiába volt hasonlóan jó a politikai kapcsolat, a dél-koreai, vagy japán, illetve szingapúri cégekkel nem annyira tudtak kooperálni, mert bennük közvetlen versenytárat láttak.

Morris Chang

A tajvani iparnak sok neves alakja van, de alighanem a legismertebb egy Morris Chang nevű mérnök, aki a Harvardon, az MIT-n és a Stanfordon tanult, és akit máig óriási tisztelet övez.

A ma már 92 éves (és hat éve visszavonult) Chang volt az amerikai Texas Instruments félvezető üzletágáénak a vezetője, de a tajvani kormány meggyőzte, hogy ő is térjen haza és vezesse az ITRI-t. Miután hazaérkezett, nemsokára (1987-ben) megalapította a TSMC-t, amely máig piacvezető az iparágban.

Az ő igazi modellje a már fent is említett „ismeretlen márka” modell volt. Miközben szinte minden üzletember él-hal a márkaismertségért, Chang a radar alatt szeretett dogozni. Mindenkivel üzletelt, hatalmas tételekben, de halkan.

Ez ma is jellemző. Sok tajvani vállalat a saját országán kívül szinte teljesen ismeretlen maradt. A TSMC a maga 900 milliárd dolláros kapitalizáiójával a világ egyik legértékesebb cége, de mégis a gazdaság iránt érdeklődőkön kívül szinte senki nem ismeri.

Csak érdekességképpen a világhírű Samsung csak harmadannyit ér, vagy a mindenki által ismert Sony mintegy kilencedannyit.

A pajzs

Természetesen rengeteg nagyon sikeres cég van még ezen a piacon, az Nvidia közülük a legértékesebb, de nagy az amerikai AMD, vagy a holland ASML is. A TSMC ezeknek is sokszor a beszállítója.

Nem biztos, hogy mindig érdemes összekeverni almát a körtével, a félvezetőiparban sokféle termék van, például az úgynevezett nem felejtő memóriák (NVM) nagy előnye, hogy akkor is képesek a mentett adatok tárolására, ha nincsenek áram alatt. Ezek különböző fázisok, eltérő hozzáadott értéket jelentenek.

A tajvaniak abban hisznek, hogy az iparági tudásuk egy erős (már-már katonai) pajzs számukra, vagyis a sziget abban bízik, hogy a tudásuk majd megvédi őket a fenyegető katonai veszélytől, vagyis Kínától.

Ez nem biztos, hogy így lesz, az ukránok is bízhattak abban, hogy a világ egyik legismertebb acélművét, az Azovsztalt nem fogják az oroszok lerombolni (hiszen az nekik is kellhet), mégis a földdel tették egyenlővé.

De vajon fenntartható-e Tajvan kiemelt szerepe? Talán igen, mert a sok kutatás, az egész ökoszisztéma elég nagy előnyt biztosít, talán nem, mert az Egyesült Államok, vagy Kína nem akar senkitől sem függeni, aját ágazatot építenek.

Tajvan sztorija azonban megkérdőjelezhetetlenül az egyik legsikeresebb példája annak, hogy szinte a semmiből is lehet éllovas gazdaságot építeni. Ráadásul úgy, hogy az állam minden segítséget megadott, de nem bánta, ha valaki ezzel nagyon meg is gazdagodott. A Forbes nemrég összeállította Tajvan 50 leggazdagabb emberének listáját, erre csak dollármilliárdoként lehetett felkerülni, vagyis Tajvannak jelenleg is legalább 50 dollármilliárdosa van. Igaz, hogy Magyarországon még fele annyian sem élnek, mint a kis szigeten, de nekünk mégis csak két dollármilliárdosunk van. És mit csináltak ezek a sikeres tajvaniak? Szinte mindannyian valamiképpen a félvezetőiparból érkeztek.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.