Információs cunami – ez az amerikai elnökválasztás média lenyomata. Amiből ez idő szerint annyit lehet kivenni, hogy Donald Trump a szükségesnél (270) jóval több elektori szavazatot gyűjtött be. És akárcsak a cunami, ez az áradat is mindent elsodor, mindent hoz. Igazi, több oldalról bemért, hitelesnek gondolt információkat és gagyi, alacsony színvonalú, tömeg-befolyásolásra szánt manipulációkat. Az újságírók dolga, mint a cunamiban a szerencséseknek, akik egy erős fa tetején csücsülve, az ágakba kapaszkodva halásszák ki az értékesnek tűnő elemeket az alattuk zubogó víztömegből.
A Trump-tábor máris ünnepel, noha napokba, talán hetekbe telhet, amire a legvégső, a több tízmilliós levélszavazat megszámolásával, annak eredményével korrigált végső ítélet a győztesről megszületik.
És csak aztán jönnek majd a vesztesek, akik kihasználva az amerikai, a demokratikus rendszer kínálta jó néhány jogorvoslati pályát, megpróbálják megvétózni az eredményt, illetve számukra kedvező végső verdiktben reménykednek.
Azért tegyük hozzá, hogy a mértékadó amerikai média, – köztük a Kapitólium, a Fehér Ház ügyeiben bennfentesnek számító The Hill – már tényként közlik Donald Trump győzelmét. Az amerikai törvények szerint 270 mandátum elegendő az elnökválasztási győzelemhez.
A republikánusok szolid többséget szereztek a Szenátusban (51-42) és a Képviselőházban (200-188) is, jelzi a The Hill.
Az üzleti körök véleményét tükröző Wall Street Journal viszont óvatosan határozott. Szerkesztőségi cikke – amit azonban a véleményrovatban közöl – címében egyértelmű:
Trump megnyeri a választást és kap egy második lehetőséget.
Négy évvel a Kapitóliumi zavargás után…
Négy éve az amerikai törvényhozás, a Kapitólium kupolás, emblematikus épülete előtt, a hatalmas építmény falain belül olyan erőszakos események zajlottak le, amelyek hatása, lezáratlan utóélete ma is érződik. Akkor a csalódott Trump-hívők állhattak az elégedetlenkedések mögött.
Ez idő szerint a felek csendben vannak. Vélhetően nem kis részben a 2021. január 6-i, a 2020. november 5-i elnökválasztás eredménye, a demokrata párti Joe Biden győzelme miatt tiltakozók erőszakos fellépése miatti zavargások tanulsága, hogy el kell vetni az erőszakos utat.
Megdöbbentő képsorok emlékeztetnek a tanulságra, mi történhet, ha egy ország – vagy annak egy jelentős része – elveszti a demokrácia alapjaiba, az emberek szabad vélemény-nyilvánításába vetett bizalmát. Kitörölhetetlenül az agyunkba vésődtek az antiszemita amerikai szélsőjobboldal alakjai, a 6MWE trikós, az olaszországi fascest, a fasizmus ősi római gyökerű jelképét a karmaiban tartó amerikai címersas képei.
A Büszke Fiúk (Proud Boys) neonáci, fehér felsőbbrendűséget hirdető tagjainak trikóin a felirat fordítása: 6 Millió Nem Volt Elég? (Six Million Was Not Enough – 6MWE?) Azaz a második világháború idején lemészárolt hatmillió zsidóról van szó – utódaiknak címezték fenyegető figyelmeztetésüket a „Büszke Fiúk”
Európai reakciók
Hogyan reagál Európa a Trump győzelemre? Ellentmondásosan, felkészületlenül. Ursula von der Leyentől (UvdL), az EU Európai Bizottsága vezetőjétől egy eléggé semmitmondó, viszonylag rövid nyilatkozatra (statement) tellett.
Ebben „melegen gratulál” Donald J. Trumpnak, mint az Amerikai Egyesült Államok 47. megválasztott(!) elnökének. (Mindeddig nincs hivatalos közlemény arról, ki nyerte az elnökválasztást és arról sincs pontos információ, hogy hol tartanak a több tízmillió levélszavazat feldolgozásában.
A levélszavazatokat elvben csak a szavazás napján kezdhették számba venni.) UvdL ugyanakkor kifejezi készségét, hogy Trump elnökkel ismét együtt dolgozva kijöjjenek egy közös „erős transzatlanti munkatervvel”.
Hangsúlyozza, hogy az USA és az Európai Unó több mint puszta szövetségesek. Igazi partnerség köti össze a népeket, összesen 800 millió európai és amerikai állampolgárt. UvdL közös munkára szólítja fel az amerikaiakat.
Egy olyan transzatlanti partnerség kidolgozására, amely elkötelezett a szabadság és a demokrácia, a mindenkinek lehetőséget biztosító modell iránt.
„Az Atlanti óceán mindkét partján munkahelyek milliói, a kereskedelemben és beruházásokban dollár és eurómilliárdok függenek gazdasági kapcsolataink stabilitásától, dinamizmusától” – fejeződik be az EU-apparátus legmagasabb rangú vezetőjének nyilatkozata.
Az EU gazdaságilag vezető állama, Németország vegyesen vélekedik.
A Springer-korszern ellenőrzése alatt működő, rohamtempóban terjeszkedő, európaiból immáron globálissá növekvő Politico berlini vezető embere, Gordon Repinski szerint a helyzet kísértetiesen emlékeztet – nem 2020-21-re, hanem 2016-ra, amikor Trump átvette a kormánypálcát és győzelmet aratott a kihívó demokratapárti jelölt, Hillary Clinton felett.
Ukrajna kutyaszorítóba került, de Zelenszkíj elnök szerint tovább harcolnak akkor is, ha a háború legerősebb szponzora, az USA kiszáll a támogatók sorából, vagy csökkenti a segélyeket.
Másik szponzor után kell nézni, írja a Politico. Miközben aggasztóan romlik a katonai helyzet. Oroszország légifölénye erősödik, a kilőtt-elindított oroszországi drónok célba találási aránya nő.
És éppen a legrosszabbkor jönnek az észak-koreai csapatok, amelyek jelenlétét az ukrajnai frontszakaszokon még nem bizonyították. Zelenszkíj egy csapásra vált, taktikusan támogatja a republikánusok „béke az erő jegyében” globális, általános megközelítését – amit egyébként Trump sohasem alkalmazott Ukrajnára…
Moszkva és Peking óvatos
Moszkvában a Kreml egyik meghatározó szócsövében, a RIA Novosztyiban az egyik sztárkommentátor, Irina Alksznisz cikke szerint a bitcoin történelmi csúcsra emelkedése, a dollárárfolyam gyors megszilárdulása az üzleti élet hangulatát, a Trump iránti megelőlegezett bizalmat tükrözi.
Ezzel kapcsolatban pedig felidézi a lakosság reményét, hogy a Trump jelentette (feltételezett) változások hoznak valamit a köznép konyhájára is, általánosságban a társadalmi-gazdasági helyzet javulására számítanak. A cikk emlékeztet az Associated Press (AP) demográfiai cikkére, amely szerint a fiatalabb generáció – amely hagyományosan liberálisabb nézeteket vall – jelentős részben átváltott a demokratákról (Kamala Harris) a republikánusokra (Donald Trump).
Az USA közlekedési, ipari infrastruktúrája veszélyesen elöregedett. Eme probléma kezelésére (a demokrata vezetésű Fehér Ház) dollár-ezermilliárdokat ígért, amelyekből eddig vajmi keveset láttak a helyreállítók, miközben a migránskrízis aggasztó tempóban nő és a dollármilliárdok Ukrajnába és az USA más szuperhatalmi projektjeibe folynak el, véli a szerző.
Az amerikai üzleti szféra – még a (liberalizmus szellemével áthatott) kaliforniai is – lehet, hogy nem szereti a narcisztikus, önelégült és botránykedvelő Trumpot, de kénytelen szembenézni a nemzetgazdasági kihívásokkal, a rendszerből adódó gondokkal
írja Alksznisz. (Személyéről, a RIA Novosztyiról csak annyit, hogy néhány hete a cenzúrakedvelő Facebook levette a médiumot a Kreml-barátként megbélyegzettek listájáról…)
Kína szokásos módon roppant átgondoltan, óvatosan reagált a Trump győzelem bejelentésére.
A kínai pártlap befolyásos, a külföldnek szóló, angol nyelvű fóruma, a Global Times a nemzetközi rovatban sima hírként közölte a Trump-bejelentést. Egyelőre a legmagasabb szintű megnyilvánulás a külügyminisztériumi szóvivőtől, Mao Ningtől jött. „Kína az USA-val fenntartott kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet, a békés egymás mellett élés és a win-win (mindkét fél számára előnyöket hozó) együttműködés alapján kezeli” – mondotta, hangsúlyozva, hogy az elnökválasztás Amerika belügye.
Ami a lehetséges, a kínai importcikkekre kivetett amerikai vámtarifa emelését illeti, nem válaszolunk mi lenne, ha alapú kérdésekre
tette hozzá.
Jin Canrong, a Renmin kínai presztizs-egyetem Nemzetközi Tanulmányok Iskolájának dékánhelyettese még általánosabban fogalmazott a Global Times kérdéseire válaszolva.
Mindenek előtt: akárki is költözik be a Fehér Házba a következő négy esztendőre, abból kell kiindulnia, hogy Kína és az Egyesült Államok a világ két vezető gazdasági hatalma, így felelősséggel is tartoznak a glóbuszunk dolgait illetően”…. „Ha az új elnök levonja a tanulságot előző szerepléséből (ez a megfogalmazás illik mind Trumpra, mind Harrisre – a szerző megjegyzése) és jobban kezeli a kínai-amerikai kapcsolatokat, fenntartja az együttműködést és újabb kooperációs területeket keres a két nagyhatalom között, ez nemcsak Kína és az USA lakóinak, hanem a világ fennmaradó részének is nagyon jó hír lenne
fogalmazott Jin.