fbpx

A világ legszebb fiúja volt, de ez tönkretette az életét, ma már úgy néz ki, mint egy hajléktalan

Egy bájos, mélabús arc, tökéletes profil és száj, vállig érő szőke fürtök. Luchino Visconti éveken keresztül kutatta, ki játszhatná a Halál Velencében című film egyik főszerepét. Az angyali szépségű jelenséget éveken át kutatta, egyebek között Magyarországon is. Végül Stockholmban talált rá Björn Andrésenre, akinek ezzel meghatározta a sorsát.

Hogy is kezdődött? Björn Johan Andrésen 14 évesen, 1969-ben elvállalt egy kis szerepet az En kärlek historia (Szerelmi történet) című filmben. A magas, szőke, kékszemű fiú, ahogy ez akkoriban természetes, Beatles-rajongó és imád gitározni.

A gázsiból csak egy jó motorkerékpárra vágyik. Olyanra, mint amilyenben begördül a film egyik jelenetében. Aztán leállítja a járgányt, megfordul és belemosolyog a kamerába. Még nem tudja, mit is hoz az életében ez a mosoly.

A rendező egész Európában kereste Tadzio-t

Rá jó egy évre, a Halál Velencében premierjén II. Erzsébet angol királynő előtt pukedlizik fehér szmokingban, majd Romy Schneider oldalán lép be a fesztiválpalotába, miután Luchino Visconti kikiáltotta a világ legszebb fiújának.

Az olasz rendező egész Európát bejárta – a casting túráról külön film készült, a budapesti állomást is beleértve – hogy Thomas Mann regényének filmváltozatához találjon egy olyan ártatlan szépségű teremtést, mint amilyent a nagy német író elképzelt. Aki csak férfiakba tudott szerelmes lenni, felesége és hat gyermeke dacára.

Balázsovits Lajos is szóba jött

A produkció munkatársai felkeresték az európai fővárosok fiúiskoláit, és számos filmet megnéztek. A kiválasztásnál szóba került Balázsovits Lajos is, aki, már huszonévesen, kissé túlkoros volt a 14 éves lengyel gyerek, Tadzio megformálásához.

Akárcsak Helmut Berger, Visconti akkori élettársa is, aki egy időben a világ legszebb férfiszínésze címet még Delon elől is elhappolta. (A német színész soha nem bocsátotta meg Viscontinak, és Andrésennek sem, hogy elorozták előle a szerepet.)

A szereplőválogatásról forgatott dokumentumfilm olyan jeleneteket mutat be, amelyek ma nem történhetnének meg, legalábbis hivatalosan, sehol sem. A rendező szemügyre veszi a gyereket, mint egy tárgyat, és utasítgatja.

Amikor megkéri, hogy vetkőzzön le, az androgün szépségű fiú zavartan az arcához nyúl, meglepődik, de végül is leveszi a pulóverét, és az  asszisztens kérésére belemosolyog a kamerába. Visconti megtalálta Tadzio-t.

Mindennek több mint 50 éve. A fél évszázados évforduló alkalmából mutatták be az amerikai Sundance filmfesztiválon Kristina Lindström és Kristian Petri svéd oknyomozó újságírók-dokumentumfilmesek alkotását, melynek címe mi más is lehetne, mint A világ legszebb fiúja.

A dokumentumfilmből kiderül, hogy a szerep elvállalása a gyerek egész életére kiható, romboló döntés volt. Pedig eredetileg csak egy motorra vágyott.

A szerep tönkretette Björn életét

Mindeközben hol voltak a szülők? Björn 10. életévét épp, hogy betöltötte, amikor édesanyja öngyilkos lett, papáról sehol egy szó sem esik. A vidéken élő nagymama, látva a gyerek angyali arcát, arra ösztökéli unokáját, hogy adottságait használja ki, legyen híres.

Ekkor még nem tudja, hogy ezzel tönkreteszi: a robbanásszerű életmódváltást tinédzserként nehéz megemészteni, főleg úgy, hogy nincsenek mellette a szülők, hiányzik egy profi ügynök és egy kemény sajtófőnök. De akkor még, 1971-ben, ez nem volt annyira természetes.

Mindenki imádja, de boldogtalan

Velencében a forgatás hamarosan elkezdődik. A rendező kiadja a parancsot a stábnak, hogy senki nem közelíthet a gyerekhez, az egész forgatásnak nem lehet erotikus töltete, bár ezt nehéz betartani. A világhírű Dirk Bogarde – Aschenbach, a zeneszerző megformálója – is sokat segít a szerep megformálásában. Andrésen egyébként egyetlen mondatot sem mond a filmben.

Dédelgetik a fiút a női főszereplők is, élükön Silvana Manganoval és Nora Riccivel, Visconti két kedvenc női színészével. A barátját játszó olasz színész – szerepe szerint – nem tudja róla levenni a szemét, átkarolja, megcsókolja, majd dühösen birkózik vele az iszapos fövenyen, tudat alatti féltékenységből, mert nem bírja elviselni tökéletességét.

A német írófejedelem klasszikusához híven, a fiú lánytestvérei jellegtelenek, szinte arctalanok, ruhájuk durva, fantáziátlan, míg a kamasz minden öltözéke elegáns: matrózblúzai, öltönyei, fürdő- és játszóruhái csakúgy, mint az oroszos szabású, csuklónál finoman díszített selyeming, amely kiemeli hosszú, nemes ujjait.

 

Aschenbach a szépségbe, a fiatalságba lesz szerelmes

Elpötyögi a Für Elise-t, lassacskán megfordul és Aschenbach-ra – Dirk Bogarde alakítja – emeli komoly tekintetét, aki azonnal szerelmes lesz belé. De mindez nem elsősorban a plátói pedofiliáról vagy a homoszexualitásról szól, ahogy a könyvben sem: Aschenbach elsősorban a szépségbe, a fiatalságba lesz szerelmes, amiről tudja, hogy már soha nem érheti el, amitől örökre búcsúznia kell.

Mindezt átlengi a kolerával küzdő fürdővárosban a halálvárás furcsa hangulata. Björn minden pillantásában mély melankólia ül, talán épp a gyermekkori tragédia miatt. Ez teszi ösztönös alakítását emlékezetessé. Visconti végig csak pár szóval irányította: menj, állj meg, fordulj, mosolyogj.

A görög szobrok tökéletességét idézi

Az apró részletek kifinomultak és sokatmondók: ilyen a hatalmas fehér, görögös mintájú fürdőlepedő, amibe belebugyolálja Tadziot a nevelőnő. Az átveti a fél vállán, a fiú pedig elsétál benne a tengerpart felé, így a látvány messziről a görög szobrok tökéletességére emlékeztet.

A film élénk sikert arat, és számos díjat seper be, ami elsősorban az operatőri munkának – Pasqualino de Santis – illetve a jelmeztervezésnek – Piero Tosi – tudható be. Japánba meghívják több heti vendégszereplésre. Az őrjöngő lányok elől szinte menekül, japán nyelven előadott slágerei rendkívül népszerűek, akárcsak a vele forgatott reklámfilmek.

Visconti melegbárokba cipeli

Velencében gálabemutatót szerveztek a premieren, amelyen részt vesz II. Erzsébet és Anna hercegnő, jótékonysági céllal, hogy minél többen adakozzanak a süllyedő olasz város megmentésére. Majd jön Cannes – a fesztiválok szinte elsodorják a fiút, akire világhírű színésznők mosolyognak, a világ egyik leghíresebb fotóművésze, David Bailey fotózza,

Visconti ad neki tüzet és melegbárokba, lokálokba cipeli magával.

Szexuális tárgy voltam, úgy néztek ott rám a pincérek, mintha egy darab friss hús lennék

nyilatkozta később a The Guardian-nek. Felnőttként haragra gerjed, amikor homoszexualitását firtatják, hiszen ebből semmi nem igaz.

Olyan szép volt, hogy a Louvre falán is függhetett volna a képe

Az egyik filmtörténész szerint néhány Andrésen-kép

felakasztható volna a Louvre vagy a Vatikán falaira.

Ez még inkább a „szépfiú” imázst erősíti, amitől pedig mindig szabadulni szeretett volna.

Ettől a szereptől évtizedek múlva sem szabadul: amikor Germaine Greer író A gyönyörű fiú című, 2003-ban megjelent könyvének borítójához az őt ábrázoló egyik ikonikus David Bailey portrét választotta, az engedélye nélkül.

A tokiói filmpremier után visítozó lányokból álló rajongóhad fogadja, olyan hisztériával, mint a Beatlest. Eleinte ki sem mer lépni a szállodaszobából. Poplemezeket vesznek fel vele, amelyen japánul énekel. Szerepel számos televíziós reklámban is. Ottani sikerének titka, hogy a japán anime művészet a fiatal, nőies férfiak ábrázolásáról ismert. Andrésen azóta is nagyon kedveli Japánt, az évek során többször ellátogatott az országba.

A forgatás után pár évvel a kamaszkori hamvasság a múlté, a haj megbarnul, az arc megnyúlik. Ritkán foglalkoztatják, de nincs is meg benne a tanulási vágy, a színészi ambíció, inkább a zene világa vonzza. Akkor voltam igazán boldog, amikor a zongora mellett Chopin- nel beszélgethettem – emlékszik vissza egy 2005-ös felvételen.

A tragédiák sora folytatódik

Feleségével bölcsőhalálban elveszítik el 9 hónapos kisfiukat, amit soha nem hever ki. Következnek a nehéz évek: depresszió, alkoholizmus, drogok, nehéz évek következnek. Bár néhány névtelen svéd sorozatban játszik és zenél is, egyikben sem kiemelkedően sikeres.

A felkavaró portréfilmben, amelynek terjesztési jogát a Juno Films szerezte meg, Björn Andrésen ma úgy néz ki – bár még csak 69 éves – mint egy 80 éves hajléktalan. Évtizedek óta rengeteget cigarettázik, csontváz sovány, ősz haja varkocsban lóg, és jórészt szociális segélyekből él.

A produkció érdekessége, hogy egyes jeleneteit Budapesten forgatták, néhány pillanatra feltűnik a Gellért fürdő és az Erzsébet híd is. A filmet az amerikai Sundance fesztiválon mutatták be.

Ma is sztár a youtube-on

Egyértelműnek tűnik a válasz arra a kérdésre: boldogabb lett volna az élete, ha soha nem találkozik Viscontival? Bizonyára.

A Halál Velencében és Björn Andrésen alakítása örökzöld lett: a youtube-on emberek ezrei kattintanak ma is az egyik legszebb Visconti-film Mahler-muzsikával aláfestett jeleneteire.

További hírek