Egy aprócska masina ismét történelmet írt. A NASA két kilónál is könnyebb robothelikoptere hétfőn sikeresen három méterre emelkedett, majd húsz másodperc múlva visszasüllyedt a Mars felszínére. Ezzel az első – igaz távolról – irányított repülését hajtotta végre egy emberi alkotta tárgy egy idegen bolygón. A bravúr egy régóta tartó, de a távoli jövőbe tartó folyamat, a Mars felfedezésének fontos lépése.
Az emberi emlékezet igen gyarló. Pontszerűen rácsodálkozunk egy-egy eseményre, s ritkán emlékezünk a teljes folyamatra, amelybe az illető cselekmény beágyazódik. Ilyen ez a mostani űrsiker is. Jóllehet a Marskutatás is majd hatvan éve kezdődött, hiszen az első Mars-szonda, a Marsz-1 már a Gagarin fellövését követő évben elindult, de ez a szovjet próbálkozás még kudarccal végződött. Azóta 51-szer emelkedett űreszköz a Földről a Mars felé, esetenként a fedélzeten több Mars kutatási programmal. Csak 1998 óta 118 ilyen Mars programot indítottak, ezek között Mars körül keringő szondáktól Mars-járókig a legkülönbözőbb szerkezetek szerepeltek. A feladat bonyodalmát jól jellemzi, hogy a felküldött szondák többsége különféle hibák miatt sikertelenül járt. Az első közelképeket a Vörös Bolygó felszínéről mindazonáltal elég hamar, 1964-ben egy amerikai szonda, a Mariner-4 készítette. A Föld bolygószomszédjának felszínére viszont egy szovjet űreszköz, a Marsz-3 lander ereszkedett le elsőként, 1971-ben. Ugyanebben az évben állt Mars-körüli pályára az égitest első mesterséges holdja, a Mariner-9.
Az űrverseny mezőnye már a Marson is kibővült
A Mars-kutatás első évtizedeit érthetően az amerikai-orosz (illetve akkor még szovjet) űrverseny határozta meg, s ez idő alatt nagyon sok mindent megtudtunk a célkeresztbe került égitest felszínéről, sajátosságairól. Több szerencsétlenül járt szonda és sikertelen misszió miatt a nyolcvanas években megcsappant érdeklődés csak a kilencvenes években és azt követően élénkült fel, de a nagy fellendülést a 2010-es évek hozták. Mostanra azonban a mezőny is kibővült, az amerikaiak és az oroszok mellett az Európai Űrügynökség, Kína, India, sőt az Egyesült Arab Emírségek is beszállt a Mars-kutatási versenybe.
A Marssal kapcsolatban a legizgalmasabb kérdés az, hogy található-e rajta élet. Természetesen nem marslakókat, nagytermetű állatokat, vagy zöldellő növényeket keresnek a földihez képest elég dermesztő felszínű, oxigénnel is csak nyomokban rendelkező, ritka és majdnem csak széndioxidból álló légkörű bolygón, ám az életet jelentő víz jelenléte s az abban esetlegesen fellelhető mikroorganizmusok jelenléte sok űrkutatót izgat. A korábban teljesen száraznak tartott Marsról ugyanis kiderült, hogy nemcsak vízből és fagyott széndioxidból álló sarki jégsapkák találhatók rajta, de feltételezik, hogy a talajban mélyen, egyes, arra alkalmas helyeken másutt is lehetnek vizet tartalmazó jégrétegek. Más Mars-kutató programok az égitest talajában remélnek olyan kőzetmintákat gyűjteni, amelyek esetleg összetételüknél fogva árulkodhatnak egy korábbi élet nyomairól.
A legnagyobb kérdés a marsi élet talánya
Az is kiderült, hogy a Naprendszer úgynevezett lakhatósági zónájában lévő Marson korábban hatalmas folyók, tavak voltak, tehát ezekben élet is lehetett, amely a körülmények megváltozásával, a légkör esetleges eltűnésével, a hőmérséklet zordabbá válásával végleg megszűnt és csak a Naphoz eggyel közelebbi szomszédon, az élethez épp tökéletes környezetet nyújtó, s a lakhatósági zóna közepén elhelyezkedő Földön maradt meg.
Nos, a jelenlegi Mars-missziók is ezen az úton haladnak tovább. Már korábban beszámoltunk az Egyesült Arab Emírségek szondájáról, mely az arab világból elsőként Mars-körüli pályára tudta navigálni el-Amal (magyarul Remény) névre keresztelt űrszondáját, mely sok korábbi hasonló űrprogramhoz hasonlóan a marsi légkört vizsgálja. Kína egy lépéssel tovább ment. A tavaly nyáron felbocsátott Tianven–1 (magyarul Kérdések a mennynek) nevű szonda arab társához hasonlóan már februárban Mars körüli pályára állt. Ezzel kínai űreszközként elsőként teljesítette ezt a feladatot, miután egy évtizeddel ezelőtt az oroszokkal közösen indított szondája kudarcot vallott. Most azonban már nemcsak Mars körül keringő eszközként érkezett, hanem leszállóegységgel és egy marsjáróval együtt, melyek a tervek szerint a nyár elején érik el a felszínt, hogy talajfelszín alatti vízjég és életnyomok után kutassanak.
Az amerikaiak azonban a Mars-kutatásban is előnyben vannak, hiszen nem először járnak itt. Csak marsjáróban a most leszállt 1 tonnás Perseverance (magyarul Kitartás) nevű eszköz a harmadik ilyen járművük a 2003-ban munkába állt Spirit (Szellem) és Opportunity (Lehetőség) után. Utóbbi életképességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a NASA csak 2019-ben nyilvánította befejezettnek a küldetését, miután egy évvel azelőtt megszűnt a szondával a kapcsolat.
Ahogy elődei, a Perseverance is életnyomok után kutat, s tervezői ezért is egy ősi, mintegy 3,5 milliárd éves területre, egy egykori folyó deltatorkolatához, a Jezero-kráterbe navigálták. A jármű ezen a tudományos szempontból mindenképp ígéretes területen fog hasznos kőzetmintákat begyűjteni, melyeket egy későbbi, 2030 körül várható, európaiakkal közös küldetés hoz majd vissza a Földre.
A pici drón pusztán technikai újdonság, de ez viszont óriási
A legnagyobb hírverés azonban az apró, drónszerű robothelikoptert övezte, melyet a leszállóegység aljára rögzítettek, de csak a közelmúltban engedték le a marsi talajra. Onnan kezdve az Ingenuity (Találékonyság) névre keresztelt két kilónál is könnyebb apróság folyamatosan szívta napelemeibe a sugárzó energiát, hogy a mínusz 90 fokos marsi éjszakát követően is képes legyen a távolból irányított önálló repülésre.
Ez történt hétfőn, amerikai keleti parti idő szerint hajnali 3 óra 30 perckor, elsőként az emberiség történetében. Egy ember alkotta eszköz egyedül szállt fel egy idegen égitesten. Igaz, csak húsz másodpercre és három méter magasra, de ez az első próba tökéletesen sikerült, s még a kamerák is működtek. A felvételeket a NASA rendben megkapta és azóta már közzé is tette.
Korábban volt némi izgalom, mert egy számítógépes rotorteszt nem úgy sikerült, ahogy várták, ezért az eredetileg április 11-ére tervezett rajtot elhalasztották. A második próbát egy szoftverfrissítés miatt halasztották el, de a zavarokat a NASA földi központjából orvosolták és így már minden rendben ment. A tervek szerint a kis robot várhatóan minden harmadik-negyedik marsi napon nemcsak függőlegesen, hanem vízszintesen is többször kipróbálja magát, amit két kamerája rögzíteni is fog. Várhatóan az ötödik repülése során távolabbi területre is merészkedik majd. Nem a legnagyobb felfedezéseket várják tőle, csupán a jövő ígéretét: az önálló repülést az idegen égitesten. És ez sem semmi!
Érdekesség, hogy a hat évig készült apró helikopter magával vitte az első repülőgép 117 évvel ezelőtti repülésének emlékére a Wright fivérek gépének egy darabját is. Ám ahogy a Kitty Hawknak sem volt könnyű dolga, úgy az Ingenuity-nek sem. A marsi légkör sűrűsége ugyanis a földinek csupán 1 százaléka, ezért a kis drón légcsavarjainak jóval erősebben kell dolgozniuk, hogy ugyanazt sikerüljön felemelni az eszközt. Nem véletlen ezért, hogy a szénszálas légcsavarok percenként 2500 fordulatot tesznek, míg a földi helikopterek csak 600-800-at. Mindezt teljesen önállóan, hiszen az irányítók utasítása csak húsz perc alatt érkezne meg.
Egyelőre teljes a siker, reméljük a NASA mérnökeinek találékonysága az Ingenuity propellerein hatékonyan lendíti tovább bolygószomszédunk felfedezését.