A NASA marsjáró, a mini helikopterrel is felszerelkezett Perseverance (Kitartás) egy ősi, mintegy 3,5 milliárd éves területre szállt le a napokban. Itt minden esélye megvan, hogy élet- vagy víznyomokra bukkanjon.
Kína és az Egyesült Arab Emirátusok elsőként, míg a NASA már tucatnyiszor merészkedett a Marsra, hogy mérnöki vívmányaik tesztelése mellett különféle, hasznosítható mérési adatokkal kecsegtessenek. A három űreszközt 2020 júliusában, néhány napos eltéréssel bocsátották útnak, így nem véletlen, hogy most szinte kötelékben repülve, egymás után érkeznek meg úticéljukhoz. A vörös planéta célba vétele csillagászati szempontból nem könnyű feladat. Az úgynevezett indítási ablak ugyanis 26 hónapig zárva tart, és ezután is csak rövid időre nyílik lehetőség, hogy a legkevesebb üzemanyag és megtett távolság árán, azaz a leggazdaságosabb módon közelítsék meg űrbéli érdeklődésünk fontos múzsáját.
Indítási ablak (vagy startablak) olyan, űreszköz indítására kedvező időszak, amikor egy égitest megközelítése a lehető legideálisabb pályán, a legkevesebb üzemanyagból kivitelezhető. Időtartama jellemzően néhány nap, de akár mindössze néhány óra is lehet.
A kínaiak első marsjárója nyáron startol
Az Egyesült Arab Emirátusok már az indítást követően nem sokkal rekordernek számított, ugyanis az első arab országként bocsátottak fel olyan berendezést a világűrbe, amely elhagyta a Föld körüli pályát. Az el-Amal (magyarul Remény) névre keresztelt űreszköz kicsivel több, mint fél évvel sikeres útra kelését követően már újabb mérföldkőhöz vezette el gyártó országát, előkelő helyezést szerezve neki a Mars eléréséért versengő államok között.
A február 9.-én sikeresen pályára állt szonda fő feladata – immár műholdként – a marsi légkör megfigyelése lesz, a kutatók reményei szerint így lehetőség nyílik az ottani időjárási folyamatok részletesebb megfigyelésére, többek között a porviharok kialakulásának, valamint a hidrogén- és oxigénszökés okainak mélyrehatóbb megismerésére. Emellett az ország alapításának 50. évfordulója alkalmából idén tartandó ünnepségek csúcspontjának, ezzel pedig az egész állam dicsőségét jelképező eredménynek szánják.
Kína nem először kísérletezik Marshoz küldött űreszközzel, közel egy évtizeddel ezelőtti próbálkozásuk Oroszországgal együttműködésben azonban kudarcot vallott. A szintén tavaly nyáron felbocsátott szonda idén már a távol-keleti várakozásoknak is megfelelt, egy nappal az arab űreszköz után ugyancsak sikeres pályamanővert hajtott végre, és immár a vörös bolygó „lelkes” követőjévé vált. A Tianven–1 (magyarul Kérdések a mennynek) már jóval összetettebb berendezés az őt megelőzőnél, ugyanis keringőegységen túl leszállóegységgel, illetve marsjáróval is felszerelkezve érkezett. Légkörbe lépését követően már videófelvételeket is készített, amelyek alig 11 perc alatt érkeztek meg a Földre. A tíz földi nap alatt egy teljes Mars körüli fordulatot leíró űreszköz mintegy 400 kilométeres magasságig közelíti meg a bolygó felszínét, a különféle tudományos megfigyeléseken – és páratlan felvételeken – túl megfelelő leszállóhely után kutatva a nyár elején landolni készülő rover számára.
A mintegy 240 kilogramm súlyú jármű fő feladata a talajban lévő esetleges életnyomok keresése, valamint a lehetséges földalatti víz- és jégelőfordulások feltérképezése. A napelemekkel működő marsjárónak erre 90 nap áll majd rendelkezésére.
A NASA misszió nagy durranása a kis helikopter lesz
Rutinos öreg rókaként – gondoljunk akár a Curiosity-re, akár az Opportunity-re – az amerikai űrhajózási hivatal is újabb eszközzel próbálkozik. A több mint 1 tonnát nyomó Perseverance (magyarul Kitartás) névre hallgató marsjáró (inkább már-már autó) a Jezero-kráterbe, egy ősi, mintegy 3,5 milliárd éves területre, egy egykori folyó deltatorkolatánál szállt le, ahol minden esélye megvan rá, hogy élet- vagy víznyomokra bukkanjon. A kutatóknak valóban szükségük is volt kitartásra, hiszen az egyenetlen, sziklás terepről azt gondolták, hogy eléggé megnehezíti a leszállást, ami végül teljesen simára sikeredett, bár a landolás előtt az irányítóknak volt néhány meglehetősen nyugtalan percük. A jármű fő feladata az erről a tudományos szempontból mindenképp ígéretes területről hasznos kőzetminták begyűjtése, mely egy későbbi, 2030 körül várható küldetés keretében jut vissza a Földre. Persze amerikai révén a NASA ért a showbizniszhez – bár ilyen irányú tudását mostanában inkább a SpaceX vállalat szokta villogtatni –, így extra durranásként elsőként küldenek a légkörben repülni képes berendezést, egy a játékboltokban kapható távirányítós változatra hajazó, ám azoknál jóval drágább, minőségibb és önállóbb robothelikoptert a vörös bolygóra. A mérnöki bravúron túl azonban, ha beválik az eszköz, a jövőben légifelvételekkel is kiegészülhet az eddig sem csekély mérési és megfigyelési paletta.
Ha azt hinnék, a több száz millió dolláros költségvetés a koronavírus-járvány közepette világszerte megcsappanó gazdasági lendület miatt biztosan kiapasztotta a pénztárcákat vagy letörte a munkakedvet, és jó ideig nem számíthatunk ekkora Mars-dömpingre, akkor bizony tévednénk. A következő év ugyanis ismét indítási ablak, a startpisztoly eldördülésekor pedig a címvédőknek minden valószínűség szerint újabb és hasonlóan sikeres orosz és európai versenyzőkkel is számolniuk
