Az antibiotikum-rezisztencia következtében ma már nem tudjuk megfékezni a fertőzéseket, ami emberek tízezreinek halálához vezet egyébként gyógyítható ok miatt. A november eleji ENSZ-konferencia rámutatott: a túlhasználat továbbra is óriási probléma, de „csak” súlyosbít egy még ennél még veszélyesebb okot.
A világ 10 legnagyobb súlyú közegészségügyi fenyegetésének egyike az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az antibiotikum-rezisztencia – ahogy erről néhány hónapja beszámoltunk a Rengetegen halnak meg vérmérgezésben című cikkünkben.
Az a jelenség, hogy az alkalmazott antibiotikum hatástalan, csak az EU-ban évente több mint 35 000 halálesetért felelős.
A WHO 10-es listáján olvasható indoklás szerint a gyógyszerrezisztenciát az antimikrobiális szerek túlzott használata okozza.
Forrás: FMT
Ráébredés a valódi okra
Nemrégiben az ENSZ 79. közgyűlésének volt témája az egyre égetőbb téma, amelyre vezető szakértőket is meghívtak.
Amikor a pályánkat kezdtük, a fertőzések gyógyíthatók voltak.
mondta Boucher, a Tufts University School of Medicine dékánja, aki 30 éve kutatja az általánosan használt antibiotikumokat kijátszó fertőzéseket.
Ma már nem tudjuk megfékezni őket.
A tanácskozásról beszámoltak a világ vezető orvosi szakfolyóiratai. Ezek egyike, a Journal of the American Medical Association (JAMA) november 8-i cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy megváltozott, mit tartanak a szakértők a jelenség fő okának.
Az elmúlt évtized nagy részében az antibiotikum-rezisztenciát valóban a túlhasználat problémájának tekintették. Tanulmányok „riasztóan magas” túladagolási arányt mutattak ki az alapellátásban, és megállapították, hogy a kórházból való elbocsátás után gyakori az antibiotikumok túlhasználata.
A COVID-19 világjárvány idején a WHO megállapítása szerint a vírussal kórházba került betegek 8 százalékának volt antibiotikumot igénylő társfertőzése, mégis az egyének 75 százalékát kezelték velük „a biztonság kedvéért” – ez valóban súlyosbíthatta a gyógyszerrezisztenciát.
Az amerikai járványügyi és megelőzési központok szerint az Egyesült Államokban a járóbeteg-ellátásban felírt antibiotikumok több mint egynegyede nem szükséges.
Forrás: FMT
Bármennyire is burjánzó ez a túlkapás, Jean Pierre Nyemazi, a WHO antibiotikum-rezisztencia témakörében végzett munkáinak koordinációs igazgatója rámutatott egy ennél is nagyobb aggodalomra, amely a közelmúltbeli ENSZ-találkozón is központi kérdés volt.
Vannak olyan országok, amelyekről tudjuk, hogy nem jutnak antibiotikumokhoz, és ez valójában több embert öl meg és több rezisztenciát generál, mint bármi más
mondta Nyemazi.
Azt adják, ami van
Megjegyezte, hogy a régóta fennálló bűnös a globális gyógyszerpiac egyenlőtlensége. A gazdagabb országokban az antibiotikumok széles választéka hozzáférhető a nagyobb vásárlóerő és az átlátható szabályozási tényezők miatt.
A nagy kínálat hajlamosít a túlzott gyógyszerrendelésre, ami azt jelenti, hogy a világ többi része számára kevesebb áll rendelkezésre.
Nyemazi szerint még ha a szűkösség nem is lenne probléma, a kapcsolódó költségek gyakran túl drágák egy adagra vetítve ahhoz, hogy a legszegényebb nemzetek megengedhessék maguknak.
„Ha nem jutnak hozzá a megfelelő antibiotikumhoz, akkor azt adják, ami éppen kéznél van” – magyarázta a szakértő. „Gyenge minőségű gyógyszert használnak, vagy jobbat, de alacsony dózisban, és az is lehet, hogy egyáltalán nem megfelelő gyógyszert vetnek be”.
Ennek súlyos következményei vannak: az egyébként gyógyítható fertőzéseket vagy nem kezelik, vagy helytelenül, nem hatékony antibiotikumokkal kezelik, ami gyógyszerrezisztens organizmusok kialakulásához vezethet
„A problémát, amelyet a fejlett világban az antibiotikumok túlzott használata súlyosbít, valójában az antibiotikumokhoz való hozzáférés hiánya okozza a világ kevésbé fejlett részén” – erősítette meg dr. Helen Boucher.
Az alacsony jövedelmű országok nagyobb mértékben érzik az antibiotikum-rezisztencia hatásait. És ez egy nagy felismerés, amely ezen a magas szintű találkozón történt, és az egyik legnagyobb terület, amellyel még foglalkoznunk kell.
Forrás: The Blue Diamond Gallery
A kutatók előrejelzése szerint 2050-re Dél-Ázsiában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben lesz a legmagasabb az AMR okozta halálozási arány. Csakhogy, mint azt a dékán kifejtette, „az antibiotikum-rezisztenciának nincsenek határai. A világ minden pontján ugyanazok a fertőzések, ugyanazok a betegségek, ugyanazok a kórokozók. Egyetlen ország sem immunis. Minden nemzetben mindenkinek aggódnia kell a hozzáférési problémák miatt”.
106 pontos cselekvési terv, kritikus célok
Az ENSZ-ülés után a vezetők 106 pontos politikai nyilatkozatot fogadtak el, amely kiemelte a méltányos hozzáférés, az „Egy egészség” szemléletmód és az új gyógyszerek fejlesztésének erőteljesebb csatornáit ösztönző intézkedések szükségességét. (A maga részéről az Egyesült Államok Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Minisztériuma a közelmúltban jelentette be, hogy finanszírozza a mesterséges intelligencia eszközeinek használatát az új antibiotikum-osztályok felfedezési és fejlesztési fázisainak felgyorsítása érdekében.)
A nyilatkozat kritikus célokat is megfogalmazott, többek között azt, hogy 2030-ig 10 százalékkal csökkenteni kell az antibiotikum-rezisztenciához kapcsolódó halálesetek számát világszerte. Emellett fenntartható nemzeti finanszírozásra és 100 millió dolláros „gyorsító” finanszírozásra szólít fel annak érdekében, hogy 2030-ra az országok legalább 60 százaléka rendelkezzen finanszírozott nemzeti cselekvési tervvel az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatban.
Az ENSZ következő magas szintű találkozóját 2029-re tervezik.
Dr. Nyemazi elmondta, hogy reméli, a nyilatkozat „ébresztő hívásként” szolgál a globális vezetők számára. „Már 2019-ben figyelmeztettek minket, és mégsem tettünk sokat. Most jobban tudjuk, mint valaha, hogy ha továbbra is így folytatjuk a megelőzést és a probléma kezelését, akkor igen magas lesz a halálos áldozatok száma”.
