fbpx

Mennyinek kell lennie az üzemanyag árnak, és ki a felelős, ha drága a benzin?

A benzinár mindenkit érdekel, de ne gondoljuk, hogy a gonosz cégek, vagy az állam pusztán a drága üzemanyagban érdekelt. Az állam, de a forgalmazók is inkább a közepes árat szeretik, amikor van nyereség is, de van forgalom is. Csak a következő kérdés, hogy mi a közepes ár, és ki mennyit kap abból?

Mi a jó benzinár, mi a jó dízelár?

Nekünk az, ha az ár alacsony, az államnak az, ha sok adóbevétele keletkezik, de a szavazók még szeretik is, újra is választják, a kereskedőknek pedig az, amikor a legtöbb nyereség keletkezik. Csak ez nem feltétlenül a legmagasabb árat jelenti, hiszen ha a magas ár miatt már sokan visszafogják a keresletüket, azzal is pórul lehet járni.

Állami beavatkozás

Amikor az állam beavatkozik valamilyen piaci folyamatba, akkor néha úgy érezzük, hogy ennek megisszuk a levét. Amikor több élelmiszer is hatósági ársapkát kapott, akkor mégis a magyar élelmiszerinfláció kiemelkedően magas volt. Vélhetően a boltok bizonyos termékek árán veszteséget szenvedtek el, de azt megfizettették más termékekben.

Vagy örülünk magánemberként a rezsicsökkentésnek is, de azért ha a cégek viszont magas energiadíjakat fizetnek, akkor azt gyaníthatjuk, hogy a termékek azért drágulnak jobban, mert a vállalatok áthárítják a költségeiket. Ha van olyan intézkedés, amely elsőre úgy tűnik, hogy „böjt” nélkül megúszható, az az üzemanyagárak szabályozása. Hiszen mi történik? A töltőállomások limitált áron adják a benzint és a dízelt, mi pedig örülünk, hogy kevesebb lesz a teli tank ára, az pedig, hogy a benzinkutasnak kicsit nehezebb, vagy a Mol Nyrt-nek csökken a nyeresége, nem annyira érdekel bennünket.

Olykor vannak zavarok

Nagy ritkán azért érhet minket valami bosszúság, sokan tankolnak, várni kell, vagy legrosszabb esetben ellátási zavarok is keletkeznek, egyik, vagy másik kútnál nem kapni üzemanyagot, de azért igazi pánik nem alakul ki.

Mégis, vannak olyan áttételes hatások, amelyek egy látszólag fogyasztópárti beavatkozásnál, vagyis a hatósági benzinárnál is visszaüthetnek.

A túlzottan is aktív állam olyan áttételes hatásokon keresztül bánthatja a pénztárcánkat, ha emiatt kevesebb külföldi befektető jön, ha a gazdaság szereplői a kiszámíthatatlan szabályozás miatt mindig rosszra számítanak és a fogyasztó kárára tartalékolnak, vagy rosszabb lesz az ország pénzügyi megítélése és a jó nagy magyar államadósságot drágábban finanszírozzák a hazai és külföldi befektetők.

Legyen igazságos!

Az államot mindig könnyű kritizálni, nincs igazán arca, nem személyeket bántunk meg, és valóban, ha túl sokat „pattog”, akkor azért, ha nem csinál semmit, akkor azért kritizáljuk. Pedig vélhetően annak sincs igaza, aki teljesen háttérbe szorítaná, de annak sincs, aki nagyon visszasírja a tervutasítást.

Inkább valami olyan elemi igényt fogalmazhatnánk meg, hogy amennyiben igazságos egy beavatkozás, mert egy cég, vagy egy iparág torzítja a versenyt, visszaél az erőfölényével, akkor kapja el őt az „állam bácsi”, de ha a piac alapvetően jól tölti be a funkcióit, akkor ne tolja magát előtérbe az állam.

Ez egy jó általános szabály, de vajon mit gondolunk az üzemanyagárakról, indokoltan drága a benzin és a gázolaj, vagy ebben van némi nagykereskedői és kiskereskedői mohóság is?

A rendszeres statisztika

A magyar benzin és a magyar gázolaj nem olcsó. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a kormány kérésére immár rendszeres statisztikát készít.

Az EU Weekly Oil Bulletin adatai alapján készített friss összehasonlítás szerint Magyarországon a 95-ös benzin átlagára 626 forint volt, míg a régiós országokban 616 forint. A magyarországi átlagár tehát egy kicsivel (1,6 százalékkal) magasabb volt a régiós átlagértéknél. A szomszédos országokban az átlagár 630 forint volt, a magyar ár ennél 0,6 százalékkal volt alacsonyabb.

A dízel Magyarországon a friss adatok alapján 614 forint volt (ez is átlagár), ami 1,2 százalékkal haladta meg a régiós 607 forintos átlagárat. A szomszédos országokban 620 forint volt a dízel átlagára, a magyar adat 1 százalékkal, azaz 6 forinttal volt ennél alacsonyabb.

Magyarországhoz képest a régiós országok közül Ausztriában, Csehországban, Horvátországban, Szerbiában és Szlovákiában volt magasabb a benzin átlagára.  Lengyelország és Szlovénia esetében az ár enyhén alacsonyabb volt, Bulgáriában pedig jelentősen olcsóbb volt tankolni. A dízel esetében is hasonló tendenciákat lehetett látni.

Az áremelő tényezők

Ha őszinték szeretnénk lenni, ezek a statisztikák biztosan pontosak, de az ebből levonható konzekvenciák már nem feltétlenül. Sajnos két ország üzemanyagárainak az összehasonlítása mindig alma és körte. Hiszen lehet, hogy a nyersolaj nagyjából ugyanannyiba kerül mindenkinek, de annak elszállítása már eltérő költség.

Bulgária nem véletlenül olyan olcsó, gyakorlatilag senkinek nem kell olajszállítási (tranzit) díjat fizetnie. Van tengere, van tengerparti olajfinomítója. Magyarországnak viszont vagy Ukrajnán keresztül kell orosz olajat vinnie Százhalombattára, a Dunai Finomítóba, vagy Horvátországon keresztül tengeri olajat. Egyik sem olcsó mulatság.

De ugyanez a helyzet az adókkal. Ha a végfelhasználói árakat hasonlítjuk össze a különböző országokban, az elsősorban az adóterhelés miatt lesz eltérő. A régióban a magyar általános forgalmi adó a legmagasabb. Ha nálunk 27 százalék egy adó, ami egy közeli országban mondjuk csak 23 százalék, akkor máris megtaláltuk az okát annak, hogy miért magasabb a magyar benzinár (ha magasabb), de ma már a leginkább összehasonlításra alkalmas szomszédos országokban nem is magasabb.

Legyen akkor drágább?

Természetesen nem könnyű amellett érvelni, hogy az állam ne segítse a családokat, és legyen magasabb az üzemanyagár, mert akkor piaciak a folyamatok. Nem is ezt tesszük, ugyanakkor az nagyon fontos lenne, hogy azért ne büntesse az állam a cégeket, mert indokolt költségeik vannak, vagy mert megfizetik a magasabb adót.

Ha az államnak van eszköztára és indokolatlan profittömeget, vagy árrést talál, használja az eszközrendszerét: a fogyasztóvédelmet, a versenyhivatalt! Ám, ha a különbségek az üzemanyag-kereskedőktől függellen tényezők (tengertől való távolság, adók) alakul ki, akkor nem illik ezért a vétlen cégeket büntetni.

Sokat fogunk hallani még az üzemanyagárakról biztosan lesz indokolt áremelkedés és áresés. Legalább odáig azonban el kellene jutni, hogy akkor fog jól működni az üzemanyagpiac, ha mindenki kooperatív, és nem akarja azonnal lelegelni a legelőt! Ha eljutnánk oda, hogy a fogyasztó, a benzinkutas, az állam és a nagykereskedő is valamennyire belehelyezné magát a többiek élethelyzetébe, lehet, hogy hosszabb távon mindenki nyerne.

További hírek