Bármennyire is alacsony súlyú szektor a mezőgazdaság, a jó, vagy a rossz termés elég nagy változást tud hozni a hazai GDP-számokban. Ez most a tavalyi évhez képest negatív trend. A friss GDP-adat azért tartalmaz pozitív elemeket, vége van a recessziónak, talán az építőipar kibocsátása sem süllyed már tovább, a magyarok többet költenek élményekre (szállás, étterem, szórakozás). De azért van egy-két riasztó elem is az adatsorokban. Elsősorban az, hogy sem az ipar, sem a fogyasztás nem talál könnyen magára, és van valami az adórendszerben is, ami még ennél is rosszabb tendenciát mutat.
Megjelentek a részletes első negyedéves GDP-adatok. Ilyenkor voltaképpen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nem közöl új információt, csak annyiban, hogy kibontja, feltárja a részleteket, a már korábban közölt első negyedéves főszámokról.
Írásunkban ezekre az adatokra és Virovácz Péternek, az ING vezető közgazdászának a gyors értékelésére hagyatkozunk.
A fő sorok nem okoztak meglepetést
Ha egy pillanatra még a mostani információ előtti magyar gazdasági helyzetre pillantunk, az év eddig eltelt részében azt lehetett látni, hogy nincs tragédia, a munkanélküliség nem nőtt meg, az infláció – bár egy kicsit már elindult újra felfelé – alacsony, az energiaárak moderáltak. Ugyanakkor a költségvetés nincs könnyű helyzetben, a fogyasztás és az ipari termelés nem indult be, és valahogyan a kormány nagy törekvései, a gazdaság és a fogyasztás élénkítése ugyanúgy nehézségekbe ütközik, mint az adóbevételek növelése.
Szomorú, de igaz, valamiképpen úgy tűnik, hogy mivel a számok nem adják ki egymást, nincs akkora fogyasztás-visszaesés például, mint ahogyan az áfa-bevételek apadnak, csalódottan meg ehet állapítani, hogy minden tisztítási törekvés ellenére nőhet az adóelkerülés.Ez szinte biztosan abból fakad, hogy mivel nem tért vissza a kata (vagyis az egyszerűen használható átalányadózás) a vállalkozások, az egyéni vállalkozók megtanultak az új rendszerhez igazodva adózni, „költségelni”.
Vége a recessziónak, de…
Na de nézzük a számokat! A KSH gyakorlatilag nem változtatott a már korábban közreadott első negyedéves GDP adatokon. Negyedévről, negyedévre 0,8 százalékkal nőtt a magyar gazdaság az idei év első három havában, miközben a bázishoz viszonyítva, szezonálisan és naptárhatással kiigazítva, 1,7 százalék volt a növekmény, pontosan úgy, ahogyan az előzetes adatközlés már jelezte.
Ha növekedés, az egyben azt is jelenti, hogy a magyar gazdaság már nincsen recesszióban, de azért azt is túlzás lenne állítani, hogy nagyon hasítana. Ez inkább egy amolyan ex lex állapot, amelyben a gyenge növekedés és a stagnálás között pendliznek a közzétett adatok.
Itt érdemes rögtön pár szót ejteni a mezőgazdaságról.
Ha egy gyár az egyik évben 10 százalékkal több megrendelést kap, egy másik viszont éppen elveszít egy vevőt, akkor ezek a hatások a kumulált ipari értékekben kiegyenlítik egymást. De a mezőgazdaságban könnyebben változnak nagyobbat a főszámok aszerint, hogy milyenek a környezeti adottságok, ha aszály van, de a világban átlagos az év, akkor kevés termés talál gazdára, de az ár nem annyira változik.Ha nálunk jó idő van és sok a termés, akkor lehet, hogy nagyobb lesz az agrárium részesedése a teljes magyar GDP-ből.
2022 pocsék év volt, 2023 pedig remek, az idei évben megint inkább attól kell tartani, hogy a mezőgazdaság majd visszahúzza az adatokat. És mivel az ipar sem hasít, összességében ez nem jó trend.
Miért nem jönnek az akkugyárak?
Az ipar esetében egy olyan időbeli eltolódást kell megemlíteni, hogy bár az akkumulátor-beruházások nem álltak meg, készülnek, de úgy tűnik, hogy késleltetve mutatják meg magukat a magyar GDP-ben, még nem járulnak hozzá annyira az összesített kibocsátáshoz.
Talán az egész GDP-jelentésben ez a legnegatívabb elem, és itt remélhető a gyenge szintről a leggyorsabb elrugaszkodás.
Az építőipar (1,1 százalékos növekedés) és a szolgáltatások (1,7 százalékos bővülés) mutatói örömteliek, olyan trendeket mutatnak, amelyek szerint az embereknek van pénze „élni”. Hiszen nem fodrászhoz, vagy brókerhez járunk többet, hanem olyan szolgáltatókhoz, akiknek az élményekhez van köze, ilyen az étterem, a szállás, a szabadidős programok és persze azért maga a kereskedelem is.
Élményimport
Az élményekkel kapcsolatban van egy egészen érdekes friss trend, több élményt importálunk. Ez a furcsa kifejezés arra utal, hogy a magyarok több szolgáltatást vesznek külföldön, megindultak a családi utazások és ott is bátrabban költünk. Mivel most jön a németországi foci eb és a párizsi olimpia, ez a tendencia csak fokozódhat.
Ha valaki arról ír, hogy jobban élünk, jobban élnek a magyarok, könnyen megkapja azt a kritikát, hogy érzéketlen a kisemberek mindennapos gondjaival, így csak óvatosan szabad erről fogalmazni. Ám az átlagos értékek azt mutatják, hogy elindult egy olyan (hangsúlyozottan összesített) reálbér-emelkedés, amely révén valamivel már többet fogyaszt a magyarok közössége.
De azért kár lenne úgy csinálni, mintha teljesen visszatért volna a magyarok vásárlókedve. A „kis” dolgokban már igen, de a nagyobb, a vásárlás és a beruházás határán táncoló ügyekben, értékesebb háztartási gép / autó / ingatlan még egyáltalán nem.
Na, de minden rosszban van valami jó.
Ismer neves magyar tévémárkákat? Szokott hazai számítógépeket venni? Magyar a személyautója? Ha a válasz ezekre nem, akkor már nem is kell talán tovább magyarázni. Amíg a magyarok visszafogottabbak a döntően importárukkal jellemezhető szegmensekben, addig ez az alacsony kereslet segít a külkereskedelmi egyenleget erősen pozitívban tartani. A magyar exportőrök ugyanis ha nem is kiválóan, de elég jól teljesítenek és mostanában szerencsére a legnagyobb importtétel, az energiaszámla is mérsékelt maradt. Ez még akkor is igaz, ha egy kis lokális pukli most volt felfelé.
A háztartások fogyasztása 0,6 százalékkal bővült negyedéves bázison, és a nagy „visszafogó” állam is költött, vagyis a közösségi fogyasztás a tavalyi negyedik negyedév nagy stoptáblái után most egy kicsit lazább volt, de itt annyira rossz az aktuális helyzet, hogy ez nem lesz, ez nem lehet tartós trend.
Merre tovább?
Egy-két szektorban (talán meglepő, de az oktatás is ilyen) most jobbak a számok, nagyobb a kereslet, de a kereskedelemben még mindig 3 százalékos a zsugorodás 2023 első három havához viszonyítva. A javuló fogyasztói bizalom itt van, de még nem húzza fel annyira az adatokat.
Így a fogyasztás látványosabb javulásában kell reménykedni, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az elemzők (már bőven visszavett) előrejelzéseit teljesítse a magyar gazdaság, ezek a prognózisok most 2-2,5 százaléknál tartanak.
Abban mindenesetre nagyon lehet bízni, hogy amennyiben a magyarok visszatérő fogyasztási kedve továbbra is az élményeket és nem a gépeket célozza meg, addig a külkereskedelmi egyenlegünk és így a forint árfolyama stabil maradhat.
