Érdemes-e már vállalati hitelt felvenni?

Nagyon sok probléma van az emberek térdével – Segíthet valami
2024-01-14
Továbbra sem jók az építőipari adatok
2024-01-15
Show all

Érdemes-e már vállalati hitelt felvenni?

Magyarországon a 2022-2023-as időszak magasabb inflációja magasabb hitelkamatokhoz is vezetett. Kevés vállalat gondolta azt, hogy 13-15 százalékos hitelkamatokat ki tudna gazdálkodni, így megcsappant a hitelfelvételi kedv. Ám ahogy lefelé indultak a kamatok, újra élénkül a hitelpiac. Eközben a magas forintkamatok újra előhívták a rossz emlékű devizahitelezés növekedését is. 

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szorosan követi a hazai hitelezési folyamatokat, amelyekről rendszeresen hitelezési folyamatok címmel jelentéseket is közöl.

Aki ezt a tavalyi 28 oldalas jelentést rövidebben szeretné megismerni, az Index összefoglalta a legfontosabb folyamatokat.

Ebből kiderül, hogy a nem pénzügyi vállalatok hitelállománya (a bankokat érdemes kivenni az elemzésből, mert nekik egészen más logika alapján vannak hiteleik) a 2018-as 6500 milliárd forintról 2023-ra 12 300 milliárd forintra nőtt. Egyetlen év alatt is 21 százalékot nőtt, ami rekordnak számít.

Növeljük az állományt!

Azt is megtudhattuk, hogy a hazai vállalati hitelállomány a GDP-hez viszonyítva 2022-2023-ban 17-18 százalék volt, ami az EU átlagához (33 százalék) viszonyítva alacsonyabb, ugyanakkor a visegrádi régió GDP-arányos vállalati hitelállományaival szinkronban van, de még maga az MNB is megjegyzi, hogy jelentős tér áll a hitelpenetráció prudens mélyítése előtt.

Az MNB átfogó elemzése óta érkeztek újabb adatok és idén az MNB a kamatlábakról is kiadott egy (tavaly novemberi adatokat tartalmazó) részletes adattömeget.

Egy kicsit talán meglepődhetünk, hiszen a köznyelvben az adósság, a tartozás, a kölcsön nem éppen szerencsés szavak, miért szeretné az MNB „prudensen mélyíteni” a hitelezést, vagyis a kockázatokat kiküszöbölve, de növelni a hitelállományokat?

A hitel lehet nagyon jó, segítheti egy ország növekedését, a gyártókapacitások kiépítését, a felzárkózást és természetesen valóban van olyan is, hogy adósságcsapda.

Amikor jó a hitel

Kezdjük a pozitív oldallal!

Képzeljük el, hogy van egy remek magyar cég, amely évente 1 milliárd forintos nyereséget termel meglevő kapacitásaival, de olyan jó a terméke, hogy abból kétszer annyit is eladhatna, de az új gyártókapacitás 10 milliárd forintba kerül.

Ha a cég megvárná, hogy maga kitermelje a beruházáshoz szükséges tőkét, akkor tíz év múlva tudna csak gyárat építeni, addig megváltozna minden, vélhetően már nem is lenne értelme ugyanannak a gyárnak.

Ám, ha a cég azt mondja, hogy 10 évre felvesz egy 10 milliárd forintos hitelt, akkor gyorsan megépítheti a szükséges kapacitást, a nyereségéből minden évben fizetheti a kamatot, sőt, hamarosan a belépő kapacitások miatt már nagyobb is lesz a nyeresége.

Jól jár a cég, jól jár a hitelező bank és jól jár a nemzetgazdaság (munkahelyek épülnek, adóbefizetések nőnek). A lakossági hitelek segíthetik a fogyasztást (személyi kölcsönök, áruhitel), fellendíthetik a lakáspiacot (lakáshitelek), míg a vállalati hitelek növelhetik a kapacitásokat, a termelést, a GDP-t.

Amikor rossz a hitel

Igen ám, de tényleg létezik olyan is, hogy adósságcsapda.

Itt a példánk a nagy pénzügyi válság (2008-2009) előtti magyar lakossági (és vállalati) devizahitelezés lehet.

Az euró és a svájci frank hitelek kamata alacsonyabb volt, mint a forinthiteleké, csak éppen azt nem tudták kezelni az emberek, hogy amikor a svájci frank árfolyama 150 forint/frankról elszállt 300-ig, akkor az addig 10 millió forintos adósságuk 20 millióra nőtt, vagy az addigi havi 100 ezer forintos törlesztő 200 ezer forintra duzzadt. Az embereknek nem svájci frankban érkezett a fizetésük, hanem abban a forintban, ami a frankhoz képest leértékelődött.

Most mégis nőtt a magyar vállalati hitelek körében a devizahitelek aránya 36 százalékról 41 százalékra, de ma már sokkal kifinomultabb szabályai vannak ennek, és olyanok adósodnak el inkább devizában, akik vagy exportálnak és euróban keletkezik a jövedelmük, vagy legalábbis euróban számolnak el egymással (például egy iroda bérleti díjáról).

Világszinten

Mindenesetre, ha megnézzük globálisan, vagy az Európai Unió szintjén, éppen azon országok vállalatai a leginkább eladósodottak, amelyek a leggazdagabbak (Írország, Luxemburg, Svájc). Igaz az adatok, például a Nemzetközi Valutaalap (IMF),  vagy az Európai Bizottság adatsorai előtt fontos figyelmeztetés, hogy az MNB adatai és a nemzetközi adatok nem közvetlenül összehasonlíthatók, mert a nemzetközi szervezetek egy szélesebb értelemben vett vállalati kötelezettségvállalást vettek figyelembe, mint az MNB.

Ha jó a cél, segít a hitel

Mindenesetre az kijelenthető, hogy amikor a hiteleket jól használják fel a cégek, az begyorsítja, előrehozza a vállalati szektor kapacitásainak kiépítését, jövedelmezőségét.

Miközben természetesen, ha a hitelek értelmetlen beruházásokba mennek, vagy a fedezeteik elértéktelenednek, akkor csak bajt okoznak.

Az „értelmetlenre” példa lehet a kínai adósságlufi, amikor a nagy fejlesztések során néha párhuzamos gyárkapacitások épültek ki, amelyekre már valójában nem is volt szükség.

Az „elértéktelendésre pedig Magyarország is példa lehetett. Hiszen 2005-2007-ben mindenki plázákat, lakóparkokat, szállodákat fejlesztett hitelből, azután jött a krízis és összeomlott az egész projektfinanszírozási piac.

Milyen hiteleket lehet felvenni?

A magyar vállalatok, akárcsak külföldi társaik, alapvetően kétféle hitelfinanszírozást használnak, bankhitelt vesznek fel, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat (például kötvényeket) bocsátanak ki.

Hazai példákkal, az MNB Növekedési Hitelprogramja az előbbi piacot, míg a Növekedési Kötvényprogramja az utóbbi piacot lendítette be.

A megfelelő instrumentum kiválasztása a vállalat méretéről, a megfinanszírozandó projekt időtartamától, az iparágtól, a kamatlábaktól és sok egyéb tényezőtől is függhet.

Vannak olyan iparágak, ahol szinte elképzelhetetlen az élet tőkeáttétel, vagyis hitelek nélkül.

Az egyik ilyen az ingatlanfejlesztés, nagyon kevesen fejlesztenek finanszírozás nélkül.

Hasonlóképpen az energiapiacon is a legtöbben hitelből építenek például napparkokat.

A mezőgazdaságban is sok a hitel, de ott egy rövidebb ciklusa van a hitelfelvételnek, vagyis sokkal bevettebb az az előfinanszírozás, ahol a termelők hitelből beszerzik az inputokat (műtrágyát, növényvédőszereket, vetőmagot), amit egy év múlva a termények értékesítéséből realizált bevételből fizetnek vissza.

A visegrádi négyek országaiban mindenesetre a hitelek dominálnak, a vállalati adósság összetételében: a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok csak 10 százalékos mértéket jelentenek.

Talán meglepő módon, de ez az arány egy nagyon fejlett államban, Franciaországban is hasonan alacsony, míg az angolszász és a Benelux-államok nagyon szívesen használnak bonyolultabb értékpapíros megoldásokat.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.