Nem egy felejthetetlen csúcsfilm a Netflix új amerikai-tajvani alkotása, de remekül kirajzolódik belőle Tajvan sok értéke és az a már-már megható igyekezet, hogy ez a kicsi, kevesek által elismert trópusi sziget valahogy bemutatkozzon a világnak.
Tajvannak nem könnyű. A 23 milliós, amúgy nagyon fejlett, rendkívül iskolázott lakossággal rendelkező és gazdag országot alig ismeri el valaki, hiszen aki ezt tenné, azzal a szárazföldi Kína azonnal megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat. Hiszen a mintegy 30-szor nagyobb másik kínai állam gyakorlatilag mindenkinek nélkülözhetetlen partner.
De közben ott van egy nagyon fejlett állam, amely alig tud bekapcsolódni a nemzetközi szervezetek munkájába, és ami nagyon fáj neki, alig tudja megmutatni kulturális és gasztronómiai értékeit és a térségben szokatlanul békés és demokratikus működését.
Romlatlan romantika
Aki szereti az ázsiai romantikus filmeket, annak kedves kikapcsolódás lehet a Szerelem Tajpejben (Love in Taipei) című amerikai-tajvani produkció.
Ebben a távol-keleti szerelmes film műfajban Dél-Korea és Tajvan a két igazi nagyhatalom.
Természetesen Kína is rengeteg filmet gyárt, kisebb nemzetközi sikerekkel, az indiai Bollywood termékeit pedig most vegyük külön, az egy kicsit más elemekből építkezik.
Mi jellemzi az ilyen filmeket? Alapvetően viszonylag egyszerű történetvezetés, a szó jó értelmében vett bugyuta romlatlanság, vagyis a 2020-as évek távol-keleti romantikus filmjeinek „erotikafaktora” nagyjából odáig ér, ahol a nyugati kultúrában az 1953-as Római vakáció megállt.
A szimpatikus pároknak lelkesen drukkolunk, a férfiak nem rámenősek, hanem mindig nagyon tisztelettudóak, még egy szakítás után sem kell attól tartanunk, hogy bárkinél elgurulna a gyógyszer, például kellemetlen lenne a korábbi párjával.
A nők jellemzően öntudatosak maradhatnak, joggal magabiztosak, attól nem kell tartanunk, vagy abban nem érdemes bíznunk, hogy a csókjeleneteken túljutnának a hősök.
Mindent Tajvanról
A nevezett film amúgy egy regényen alapul, Abigail Hing Wen könyvének címe Loveboat, Taipei (vagyis Szerelemhajó, Tajpej). A törtnetet nem spoilerezzük nagyon, de röviden arról szól, hogy Ever, egy, az amerikai Ohióban felnőtt tajvani származású lány, egy amolyan nyári egyetemre elmegy szülei származási helyére, Tajpejbe (Tajvan fővárosába), ahol rá kellene jönnie, hogy ki ő, kit érdemes szeretnie és mit is kellene csinálnia az életben.
Túlzás lenne azt állítani, hogy minden idők legizgalmasabb filmje, de nagyon sokat lehet benne tanulni a tajvani kultúráról.
- Arról, hogy ebben a kultúrában huszonévesen is a fő kihívás az, hogy egy fiatal le tud-e válni a szülői elvárásokról.
- Hogy Tajvannak milyen értékei vannak és milyen nagyon szimpatikus küzdelmet folytat, hogy ezt megismertesse a világgal.
- De arról is, hogy a kicsi, 23 milliós Tajvan élete mennyire szervesen összefonódott az Egyesült Államokkal, hány olyan vegyes identitású sztárjai vannak a filmnek, akik itt is, ott is befutott sztárok.
A tradíciók
Nézzük ezt a három szempontot részletesebben is!
A térség több ázsiai sikerállamában, Dél-Koreában, Japánban, Tajvanon, Szingapúrban, de Hongongban is ismert és valós probléma az, hogy a fiatalok ne roppanjanak össze az elvárások alatt, a percre pontosan megtervezett életük miatt, vagy egy esetleges vizsgakudarc után.
Itthonról nézve némileg álproblémának tűnik, hogy egy egyetemista meg meri-e mondani a szüleinek, hogy szeretne táncolni, hogy nem biztos, hogy orvos szeretne lenni, hogy a különféle családi programokon ki, milyen egyetemmel, szülői foglalkozással villog, és ha ebben túloz, akkor ez valójában azt jelenti-e, hogy a valós helyzetet szégyelli-e. Nem ilyenek a magyar bulik, de ezt a filmet nézve, elhisszük, hogy itt tényleg nehéz ebből az elvárás-rendszerből kitörni.
Maga a program
Ahogy nézzük a filmet, biztosan sokakban felmerül, hogy ilyen tényleg létezik-e? Igen, létezik.
A tajvaniak hihetetlenül hisznek önmagukban, nagyon gazdagok, és sokat költenek a soft powerre, vagyis a kapcsolatépítésre, a tajvani film, a zene,a fantasztikus tajvani gasztronómia népszerűsítésére.
Erre tényleg nagyon sokat áldoznak, és aki kicsit is nyitott ilyenre, az akár külföldiként is megismerheti az államot, de távolba szakadt tajvaniként, tényleg mesés programok érhetők el.
A tajvani kormány által finanszírozott programok ugyanis rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy a fiatal tajvani hátterű amerikaiak hogyan élik meg tajvani identitásukat, és hogyan alakul ki a tajvani befolyás az Egyesült Államokban.
Mivel Tajvan a demokrácia és az emberi jogok zászlóshajója a térségben, ráadásul nagyon erős a modern félvezetőipara, működik a fordított agyelszívás, sok, az Egyesült Államokban felnőtt tajvani megy” haza”, hogy kipróbálja magát otthon is.
A minden nyáron kínált Love Boat Taiwan program egyetemista korú kínai és tajvani amerikaiakat toboroz, hogy megismerjék Tajvan történelmét, mandarinul tanuljanak és kulturális tevékenységekben vegyenek részt. programjai a tajvani kultúrát és társadalmat népszerűsítik.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért love boat a neve, mindenki szerelmeskedik? A tajvaniak vélhetően valami olyanra gondolnak, hogy az amerikai és a tajvani csapatok között a szeretet erejével lpítenek hidat, és mivel Tajvan valóban nagyon befogadó, el kell fogadnunk, hogy az elnevezés nem a féktelen bulizásra utal.
A tábornak amúgy bőven van előzménye az antidemokratikusabb időkből.
Csang Kaj-sek, Tajvan korábbi, máig vitatott, autoriter vezetője a Kínai Ifjúsági Hadtest elnevezéssel alapított ifjúsági szervezetével kezdte a programot, amelynek célja a fiatalok Tajvan iránti hűségének biztosítása volt.
Az egykori programot a modern, demokratikus Tajvan is átvette, sőt időben meg is duplázta, 4 hétről, 8 hétre emelte. A filmben érdekes, hogy a fiatalok nem egy diszkóban kerülnek közelebb egymáshoz, hanem ahogy a híres tajpeji éjszakai piacon eszegetnek, vagy amikor a fiú a lánynak nevezetes tajvani ételek helyes elkészítéséről beszél. Propaganda? Természetesen, igen, de legalább tényleg érdekes.
A sztárok
Végül, ha egy kicsit belemegyünk a stáblistába, az is nagyon érdekes, hogy mennyi tajvani-amerikai vegyes sztár van, de az is, hogy a globális piacra minden ázsiai jó lesz tajvaninak is.
A neves szereplők közül a női főszereplő Ashley Liao tajvani családban született Kaliforniában, és lett az NCIS, az Éhezők viadala és a Rossz tanár sztárja. Fimbeli barátnőjét Chelsea Zhang játssza, ő pedig a színész pályája előtt válogatott műkorcsolyázó volt.
Nem tipikus, de nem is ritka Janet Hsieh sztorija, a tajvani-amerikai hegedűművész, modell, televíziós személyiség és színész az amerikai Houstonban született, de most éppen Tajvanon él, mert hazaköltözött. Ő a Discovery Travel and Living Channel hosszú ideje futó Fun Taiwan című sorozatának házigazdája.
Igaz, hozzátehetjük, valójában nem mindenki amerikai-tajvani kettős identitással rendelkezik, aki a filmben ezt játssza.
Ross Butler, a két versengő hódoló közül az egyik fontos férfi szereplő valójában szingapúri, de ő nagyon ismert amerikai sorozatokból (Riverdale, 13 okom volt) is ismert. Nino Hiraga, a vetélytársa pedignemcsak, mint színész, de mint gördeszkás is ismert az Egyesült Államokban, de ő valójában japán származású.
A Szerelem Tajpejben kedves film, olykor megható fordulatokkal, jó emberekkel, de európai szemmel teljesen megdöbbentő, hogy miként játszhat egészséges, hormonokkal teli fiatalok életében ekkora szerepet az egyetem, a tanulás, a szabályok és az eredmények.
De legalább tényleg drukkolunk, hogy a felbőtt fiatalok valahogy lógjanak már ki a kollégiumból.
