Ritka az, amikor egyetlen elemző valamely gondolata az egész világot bejárja. Peter Oppenheimer, a Goldman Sachs vezető makroelemzője azonban most valami ilyet mondott. Szerinte ugyanis a mesterséges intelligencia és a dekarbonizáció együttesen nagyon sikeressé teheti a következő éveket a gazdaságban. Vagyis hiába minden geopolitikai borzalom, ellenségeskedés, deglobalizáció és kereskedelmi háború, mégis eljöhet egy új szuperciklus.
Azt már megszokhattuk, hogy a neves közgazdászok nem értenek egyet a jövő várható folyamataiban, vagy sokszor a jelen értékelésében, de az érdekes, hogy sokszor még a múlt megítélésében sincs konszenzus.
A következőkben a szuperciklusokról lesz szó, amiről annyit mindenképpen megjegyezhetünk, hogy az valami nagyon tartós jó a gazdaságban. Nagy növekedés, nagy kereslet, emiatt alacsony munkanélküliség, igaz jó eséllyel némi infláció is, hiszen amikor mindenki tud vásárolni, könnyebben kúsznak felfelé az árak.
Peter Oppenheimer, a Goldman Sachs vezető elemzője szerint a világ éppen egy ilyen új szuperciklusba lép be.
A két fő hatás, ami a tartós növekedést megalapozhatja, az a mesterséges intelligencia térnyerése és a szén-dioxid-mentesítés, ismertebb fogalommal a dekarbonizáció. Az egyik egy emberi vívmány, a másik egy kényszer, tevékenységek, változások, amelyek azt célozzák, hogy megmaradjon a bolygónk.
Az általános megközelítés
De miért mondtuk azt, hogy a közgazdászok nem tudnak megegyezni a múltban? Azért, mert egyáltalán nincsen közös nevező abban a tekintetben, hogy melyek voltak a történelemben a szuperciklusok.
Azért, hogy valami képünk legyen ezekről, abban azért talán egyetértenek, hogy az1900-as évek elején az Egyesült Államok vezetésével volt egy ilyen újkori „ipari forradalom”. Kár, hogy aztán az első világháború, majd a nagy gazdasági válság jól fejbe koppintotta az aranyéveket.
A II. világháború utáni európai újjáépítés és az Európai Unió csírái, a nagy integráció is ilyen időszak volt. Az már szomorúbb, hogy valójában a II. világháború előtti fegyverkezési hullám is a gazdaságban általános „hajtást”, vagyis gazdasági növekedést hozott, csak aztán emberi oldalról mi lett belőle.
A technológiai löketek
A technológiai megközelítés pedig olyan találmányokhoz köti a szuperciklusokat, amelyek alaposan átalakítottak mindent, könyvnyomtatás, számítógép, gőzgép, internet, okostelefon, sok minden eszünkbe juthat.
Mindenesetre, aki szívesen elmélyülne a szuperciklusok világában, nagyon sokféléről olvashat. A Grand Supercycle amerikai kifejezés például hosszú pénzügyi ciklusokra vonatkozik, Elliott-hullámnak is hívják ezt a mozgást. Az olajiparban is jól ismert a „vegyipari ciklus”, ami azt a ciklikus változást írja e, hogy amikor olcsó az olaj, kevesen fejlesztenek új kutakat. Emiatt apad a kínálat, előbb-utóbb hiány lesz, drágul az olaj. Na, erre mindenki kutatni és fejleszteni kezd és hamarosan túlkínálat, vagyis felesleg lesz, visszaesik az ár. Amit egy mondatban most itt leírtunk, az nagyjából 1-2 évtized.
De, hogy ne csak angolszász fogalmakat használjunk, a közgazdasági szakkönyvek leghosszabb ciklusként a Kondratyev-ciklust szokták leírni. Ennek névadója Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyev orosz volt. Igaz hazája azért nem becsülte kellően a zseniális közgazdászt és matematikaprofesszort, Sztálin előbb büntetőtáborba küldte, majd 1938-ban, amikor hivatalos büntetése éppen lejárt volna, kivégeztette.
A jelenlegi szuperciklus
Na de vissza a jelenre! A mai szuperciklus alapja tehát egyrészt a mesterséges intelligencia egyelőre vitatott hatása. Az a „gép”, amely milliárdnyi oldalt olvas el, sokkal nagyobb tudásra tehet szert, mint bármely alkalmazott. Ráadásul mivel nyelvet is könnyebben tanul, igazságosan minden nációnak szórhatja a tudását. A globális mesterséges intelligencia piac lehet, hogy 2023-ban még „csak” 500 milliárd amerikai dollárt tett ki, de mégis azt jósolják a hozzáértők, hogy egy évtized alatt 4000 milliárd dollárt tesz majd hozzá a világgazdasághoz, költségcsökkentésben, értéknövelésben.
A dekarbonizáció pedig inkább egyfajta kényszer, feladat, de ez a kihívás is annyi munkát ad a következő évtizedekben. hogy a megújuló projektek, az anyagmentesség, a takarékossági fejlesztések, vagy a közlekedés átalakítása szintén tartósan fog nagy keresletet, sok fejlesztést generálni a világban.
Nincs új a nap alatt
Minden szuperciklus alapja az, hogy valami forradalmian új jelenik meg a világban, de Peter Oppenheimer arra is rámutatott, hogy vannak olyan történelmi párhuzamok, ismétlődések, amelyekből mégis tanulhatunk. Igaz, mint látni fogjuk, a jelenlegi szuperciklus nagyon sok elemében eltér a legutóbbitól.
A szuperciklus a gazdasági expanzió hosszú időszaka, végül is nagyjából mindegy, hogy miért valósul ez meg, de ha tartósan nő a GDP, akkor az áruk iránt végig erős marad a kereslet. Éppen ezért, bár semmi „forradalmian új” nem volt a kínai urbanizációban, de azt a kort és a hatalmas nyersanyagéhségét is szuperciklusnak szokták nevezni.
Ilyenkor ugyanis minden munkás kézre szükség van, vagyis a foglalkoztatási szint magas (mégha erre a szintre a mesterséges intelligencia középtávon veszélyt is jelent), viszont, ha van kereslet, az magasabb árakhoz is vezet, vagyis az infláció az egyik hátulütője a nagy pozitív ciklusoknak. Most mindenesetre ilyen nidőszak jöhet, ránk is fér, mert egy kicsit elkényelmesedtünk, a világgazdaság éves hatékonyságnövekedése lelassult. A 2,5-3 százalék az ebben nagyon jó, de az 1-1,5 százalékos éves javulás a megszokott szint alatt van. Aztán lejet, hogy egy ideig az újdonság is csak lassít, mert van egy szakasz, amikor önteni kell a fejlesztésekbe a pénzt (most a mesterséges intelligenciába), de később jön csak el a megtérülés időszaka, de Oppenheimer szerint eljön.
A nagy különbség
Peter Oppenheimer mindenesetre a világgazdaság legutóbbi jelentős szuperciklusát az 1980-as évek elejétől számolja, ami annyiban „unikális” volt, hogy nem teljesen a fenti túlpörgést mutatták az adatok, hanem éppenhogy nagyon alacsony volt az infláció és a kamatszint.
Ebben az időszakban is voltak egyedi „lendületek”, így egy globális deregulációs hullám és a kommunizmusból kijövő országokban a magánpiac megjelenése, a privatizáció. Csakhogy a hidegháború végével akkor a geopolitikai kockázatok látványosan enyhültek, és a globalizáció erősödött.
Most ez mintha fordítva lenne, a szembenállások erősödnek (az orosz-ukrán háború, az Egyesült Államok és Kína közötti viszályok, valamint az Izrael-Hamász konfliktus mind-mind ezt jelzi) és a kereskedelmi kapcsolatok is gyengülnek (gondoljuk megint a Kína- USA viszonyra!)
Ez egy új ciklus
A mesterséges intelligencia mindenesetre még csak a kezdeti szakaszában jár, de mivel egyre gyakrabban használják új termékek és szolgáltatások alapjaként, ez „pozitív hatást” eredményezhet a világgazdaságban.
A termelékenység egyes becslések szerint 3000-5000 milliárd dollárral javulhat egy évtizedes távlatban. Aztán persze lehet, hogy jön az Amara-hatás, vagyis ma túlbecsüljük az innováció hatását, viszont távlatosan mégis alábecsüljük.
A következő évtizedben Oppenheimer szerint sem lesz agresszív kamatcsökkenés, valamint a geopolitikai feszültségek fokozódására és a globalizációval szembeni ellenállásra is lehet számítani.
De mégis itt van valami, amiről a vállalatok 83 százaléka azt gondolja, hogy kiemelt prioritás lesz, és az elemzések szerint 2025-re csaknem 100 millió ember fog dolgozni a mesterséges intelligencia területén. Így lesz, vagy nem lesz így, meglátjuk, de a jeen helyzet nagyon biztató, a mesterséges intelligenciáról, vagy legalább a Chat GPT-ről mindenki beszél, a vállalatok többsége már tudja, hogy foglalkozni kell vee és az emberek a mindenfajta vicces tévesztés ellenére hisz benne. Ezek pedig olyan pozitív szempontok, amelyek tényleg szuperciklusra utalnak.