Mikor volt a legnagyobb Magyarország területe? Igaz, hogy egykor három tenger mosta a határait? Nézzük meg a történelemtudomány szemével a fenti romantikus tézist.

„Adja Isten, hogy hazánknak,/Mint a nagy király alatt,/Három tenger partvidéke/Alkosson határfalat.” – írta lelkesen a reformkor kiemelkedő szerkesztője és kritikusa, az egy ideig a Nemzeti Színház jogelődje, a Pesti Magyar Színház igazgatójaként is tevékenykedő Bajza József (1804–1858).

Bajza József rögzítette a romantikus tézist
Forrás: WIkipedia

A perszonálunió nem egyesülés

A később elborult elmével meghalt sokoldalú férfit nem véletlenül nem költőként tartja számon a magyar irodalomtörténet. Jelen verse, a Borének sem tartozik a legjobbak közé, ugyanakkor rögzít egy romantikus elképzelést, amelyet ma is lehet hallani különféle kontextusokban, miszerint Magyarország határait egykoron három tenger mosta. Nézzük, ezzel szemben, mi a valóság.

A fenti tézis hívei, amikor a három tenger elméletét hangoztatják, általában akkor jönnek zavarba először, ha konkrétan fel kell sorolni ama bizonyos három tengert. Érdemes talán ott kezdeni, tágabb értelmezési keretek közé ékelve a témát, hogy mikor volt a legnagyobb a történelmi Magyarország területe, s ennek nyomán tenni fel a kérdést, hogy vajon megállja-e a helyét ez az állítás vagy csupán a hazafias hevület túlzása ragadható meg benne?

Fontos leszögezni: a Szent István-inak mondott Magyarország, amelyet legtöbbször a Trianon előtti Nagy-Magyarországgal azonosítanak, nem feleltethető meg I. (Szent) István kora Magyar Királyságának, a kora Árpád-kori Regnum Hungariae-nek. Egészen egyszerűen azért, mert annak pontos határait valójában nem ismerjük és ez az állítás a középkor későbbi évszázadai esetében is csak részben veszített jelentőségéből.

Tény, hogy I. (Szent) László, majd Könyves Kálmán kiterjesztette uralmát Horvátországra is, de ne feledjük, ezt perszonáluniót jelentett, nem pedig azt, hogy Horvátországot Magyarországhoz csatolták. A három tenger képzete viszont I. (Nagy) Lajos uralmához kötődik.

Nagy Lajos király a Képes Krónikában
Forrás: Wikipedia

Romantikus elképzelés

A horvát tengerpart révén ekkor már az Adria akár úgy is tekintető, hogy annak egy részét a magyarok uralták, s mivel Nagy Lajos idején Moldva fejedelme is a vazallusa lett a magyar uralkodónak, a Fekete-tengert is ide lehet sorolni. De ismét hangsúlyozva: Moldvát nem kebelezte be a Magyar Királyság. Éppúgy, ahogy a Lengyel Királyságot sem, amelynek Lajos uralkodójává vált, ennek révén pedig feltehetjük a térképre a harmadik tengert, a Baltit is. Legalábbis részben, mert a Német Lovagrend épp ebben az időben volt ereje teljében és a tengerpart fölött konkrétan ekkor ők rendelkeztek.

A Nagy Lajosi befolyási övezet, benne a Magyar Királyság határa.
Forrás: Wikipedia

Csorbát szenved tehát a romantikus elképzelés, de lássuk, hogyan és miként gyarapodott vagy csökkent Magyarország területe a későbbi időkben. Ismert, hogy I. (Hunyadi) Mátyás uralkodása idején 1485-től Bécs is a magyar uralkodó kezén volt, illetve 1469-től cseh király is lett Mátyásból, ami azt jelentette, hogy Szilézia, Lausitz és Morvaország is az uralma alá került. De ez nem jelentette azt, hogy e területek Magyarország részét képezték volna.

Képzeljük csak, hogy mekkora ellenérzést váltana ki bárkiből – okkal –, ha azt állítanánk, hogy Mátyás utódja, a magyar közvélemény többsége által méltánytalanul alábecsült II. (Jagelló) Ulászló, amikor 1490-ben trónra került, az általa 1471 óta uralt Cseh Királyság részéve tette Magyarországot. Természetesen ez nem így történt, pusztán arról van szó itt is, hogy perszonálunió állt fenn a két ország között Ulászló magyar királyságának kezdetével.

Mátyás király egy lombard festő képén
Forrás: Wikipedia

1526 után a Habsburg-uralkodók sem olvasztották be birodalmukba a Magyar Királyságot, hanem annak is uralkodói voltak. Az ország három részre szakadt a 16. században, ez az állapot tartósan fennállt, hiszen az oszmán uralom teljes egészében az 1718. évi pozsareváci békével ért véget Magyarország területén, de a hódoltságot jogilag sosem ismerte el magyar uralkodó, jóllehet, de facto az ország jelentős részét az Oszmán Birodalom volt az úr.

Erdély önállósága a Monarchiáig tartott

Nem beszélve arról, hogy 1570 óta a speyeri egyezmény az Erdélyi Fejedelemség létét is kanonizálta, törvényesítette. Ez pedig 1711-ig fennállt, mégpedig története döntő hányadában oszmán vazallus államként. 1765-től Mária Terézia rangemelő oklevele után Erdélyi Nagyfejedelemség lett belőle. Nem véletlen volt önálló országgyűlése még a reformkorban is, nem véletlen volt a 12 pont egyike 1848-ban ez: Unió. Nem is kellett hozzátenni eredetileg, hogy Erdéllyel, minden gondolkodó ember tudta, miről van szó. Ez azonban azt is jelenti, amiről sokan elfeledkeznek, hogy önálló államról van szó, amely állapot 1867-ig, a Monarchia létrejöttéig állt fent.

Ezt követően a Monarchia keretein belül jött létre az egységes közigazgatás felé elmozduló Magyarország, amelyet a dualizmus liberális időszakának nemzetiesítő, jogilag uniformizáló (bár voltak kivételek, pl. Fiume/Rijeka) és modernizáló időszaka tett a rendi viszonyokat és kiváltságokat maga mögött hagyó polgári állammá.

Ám 1920, Trianon mindent megváltoztatott, a történelmi Magyarország területe közel kétharmadát veszítette el. Amint közismert, a bécsi döntések révén a második világháború évei alatt sor került részbeni területi gyarapodásra, amelyek azonban kérészéletűnek bizonyultak, sőt az ország a pozsonyi hídfő elvesztésével tovább zsugorodott.