Lassan már fél évis eltelt el Donald Trump elnökségéből. A régi-új elnök hatalmas lendülettel vetette bele magát a külpolitikába, a belpolitikába és a gazdaságpolitikába is, de utóbbiban a kötvénypiacok problémái gyakorlatilag megállították az elnököt.
Donald Trump lassan fél éve kezdte meg második elnöki ciklusát. Ebben a szuperintenzív időszakban sok volt a volatilitás, talán külön fel sem tűnt, de a gazdaságpolitikában például volt egy hatalmas fordulat, erről szól ez az írás.
A sport és a politika
A sportnak van egy csodálatos előnye, az eredmények magukért beszélnek. A 100 méteres síkfutás olimpiai döntőjét valaki megnyeri, ami szép siker, a hetedik pedig nem nagyon szokta megmagyarázni, hogy valójában ő nyert.
Ha Spanyolország 5-0-ra megveri Szerbiát, akkor ott van mindenki számára az objektív eredmény, természetesen érdekesek lehetnek a szövetségi kapitányok nyilatkozatai, de azért politikai hovatartozástól függetlenül, mindenki elfogadja, hogy 5-0 lett az eredmény.
A gazdaságpolitikában, úgy általában a politikában ez már kevésbé van így.
A politikusok a nagy kudarcaikról is sikerként kommunikálnak, ha pedig ez már lehetetlen, akkor bűnbakokat, külső okokat keresnek.
Donald Trump amerikai elnök első fél éve rengeteg kezdeményezést hozott, az amerikai és a globális tőzsdeindexek nem is állnak rosszul, csak nagyon érdekes, hogy az intézkedésekre a kötvénypiaci reakciók annyira élesek voltak, hogy valójában Donald Trumpnak meg is kellett állnia.
Letámadással indult
Donald Trump annyi mindenről nyilatkozott az elmúlt hat hónapban, hogy elsősorban talán nem is a gazdaságpolitikai lépései váltak ismertté, természetesen sok szó volt a vámháborúról is, vagy a szövetségi költségcsökkentésről, de az intézményrendszer átalakítása, a vad geopolitikai elképzelések több rivaldafényt kaptak.
Azt ugyan nem lehet mondani, hogy ezek nagyon sikeresek lettek volna, az egészpályás letámadás mindenképpen nagy zavart keltett, de aztán kifújt, lufinak bizonyult a Panama-csatorna visszaszerzése, Kanada, mint az 51-ik állam, Grönland sem lett amerikai, Gázában nem épülnek strandok és szállodák, az orosz-ukrán háborúnak sem lett vége.
De a belső harcok, az amerikai egyetemek, civilek, a kritikus média, a bíróságok, a FED elleni fellépések sem túl sikeresek a képviseleti demokrácia hosszú hagyományai miatt az Egyesült Államokban nem olyan egyszerű kikezdeni ezeket.
De a leglátványosabb kudarc talán mégis az, hogy Donald Trumpot a piac a gazdaságpolitikájában egyszerűen megállította. Na, nem a részvénypiac, ott sikerei vannak az elnöknek, de a hatalmas amerikai államadósság miatt a kötvénypiaccal nem tudott megbirkózni.
Pedig egy ideig nagyon erősnek tűnt az elnök, ott volt mellette Elon Musk, a világ egyik leggazdagabb embere, szupersikeres üzletember, a modernizáció (Tesla, SpaceX, X) jelképe, csak aztán – ahogy azt várni lehetett – nagyon csúnyán összevesztek. Addig Elon Musk hivatalos kormányzati szerep nélkül irányíthatott leépítéseket, intézmény-átalakításokat, aztán Musk ebbe belebukott, és trágár kritikussá vált.
A gazdasági terv megállt
Nagyjából ezzel egy időben minden, amit Trump addig képviselt, a hosszú távú bizalmi kapcsolatok helyére lépő tranzakciók, alkuk, fenyegetések is megbuktak.
Hihetetlen gyorsan megváltozott a tónus, az történt ugyanis, hogy elszálltak a kötvénypiaci hozamok, egyszerre gyengült a dollár és a kötvénypiac, és Trump, de főleg Scott Bescent pénzügyminiszter megértette, hogy vagy meg kell hátrálni, vagy annyira megdrágult volna az amerikai adósság finanszírozása, hogy az pénzügyi katasztrófával fenyegetett volna.
Trumpék ott számolták el magukat, hogy
azt hitték, hogy a dollár irányába annyi a bizalom, annyira erős ez a tartalékvaluta szerep, hogy az amerikai politika kiszámíthatatlan lépései sem kezdik ki ezt a privilegizáltszerepet.
Nos, tévedtek. Erről aztán az angolszász sajtó rengeteg cikket írt, itt a The Guardian összefoglalója.
Zuhanás
Donald Trump addig elképesztő erővel befolyásolta a piacokat, valamit meghirdetetett, elmozdultak a piacok, visszavonta, megint elmozdultak a piacok.
Egy valami nem ment, a nagy adósság, a nagy költségvetési hiány és a rövid lejáratok együttes kezelése.
Trump ott számolta el magát, hogy
biztos volt benne, hogy a kötvénypiac nyugodt marad, mert megígérte, hogy az év későbbi szakaszában a vámokból származó bevételekből fedezi az adócsökkentéseket, és így az amerikai kormány korlátozhatja a kibocsátott kötvények számát.
A vámháború, a hektikus intézkedések azonban félelmeket keltettek, a befektetők amerikai recessziótól tartottak, ez kockázatosabbá tette az Egyesült Államoknak nyújtott hiteleket.
Trump dicséretére váljon, hogy amikor látta a bajt, azonnal megállt, felismerte, hogy más a részvénypiac, ahol mindenki éhes és venni akar és más a kötvénypiac, ahol túlkínálat van, az egész fejlett világ fegyverkezik, eladósodik, próbálja az állampolgárok életszínvonalát emelni.
Megdöbbentő, de igaz,
az elmúlt öt évben a fejlett tőkepiaci indexek (részvénypiacok) megduplázódtak, a kötvényindexek viszont visszaestek.
Pórul jártak a kötvénybefektetők a részvényekkel, az arannyal, vagy a kriptókkal szemben is. Az amerikai papírokat sem lehetett már így eladni.
Ez most egy rossz piac, ezt nem vette figyelembe Donald Trump, most nem lehet rontani az amerikai reputációt, nem lehet 7 százalékos hiányt produkálni.
A reputációs csőd
A kötvénypiac és a dollár is zuhant, Trump akkor állt le, amikor hirtelen rájött, hogy nagy bajban van, de még nem úszta meg azt, hogy lerombolta az amerikai kiszámíthatóságba vetett hitet,
az amerikai dollár valószínűleg tovább fog gyengülni, ami inflációs hatással is jár az Egyesült Államok számára.
Túl sok az adósság. akkor működik az amerikai gazdaság 6-7 százalékos költségvetési hiánnyal, amikor ezek erős évek voltak, alacsony munkanélküliséggel, nagy növekedéssel.
Ha így 36 ezer milliárd dollárra duzzadt az államadósság, mi lesz, ha már nem megy olyan jól a gazdaságnak? Az amerikai kamatkiadások már meghaladják a védelmi kiadásokat, ha jönne a recesszió, akkor nem 6-7, hanem akár 10 százalékos hiányra is szükség lenne, ez fenntarthatatlan.
Az amerikai dollár azért még mindig a világ tartalékvalutája, de Trump nagyon sokat tett azért, hogy megkopjon a reputációja. Megint bebizonyosodott, hogy hosszabb távon nem az segít, ha valaki egy adott dealt megnyer, valahol jól sakkozik egy tárgyalás során, a hosszabb távú bizalomalapú együttműködés sokkal jövedelmezőbb.
Az Egyesült Államok erejének a reputáció, a megbízhatóság, az értékek voltak a legfőbb elemei, a kapkodás, a sok változás borzalmas károkat okozott.
A szeszélyes vámintézkedések, Grönland, Kanada, Gáza fenyegetése elsőre csak a reputációt rontja, de ez a második lépcsőben már súlyos pénzügyi veszteség is.
A gyenge dollár a magas amerikai import miatt áremelő hatású.
Elsőre jó ötletnek tűnt a dollár gyengítése, hogy ezzel majd versenyképesebb lesz az amerikai gazdaság. Most ott tartunk, hogy az Egyesül Államok nagyon erős pofonokat kapott, amin az sem segít, hogy a bizalomcsökkentő lépéseket az elnök már leállította, visszafogja.
Az elveszett reputációt visszaszerezni ugyanis hosszabb folyamat lesz.
