Nemzedékről nemzedékre hagyományozódik a húsvéti ünnepkör, amelynek vannak éppoly megszokott jelképei, mint amilyen a karácsony esetében az adventi koszorú vagy a karácsonyfa. Ilyen a húsvét esetében a locsolkodás, a nyúl vagy a tojás. Joggal vetődik fel a kérdés, mi ezek eredete?

Annál is inkább jogos a kérdés, mert a Húsvét eredendően szakrális ünnep, a kereszténység legfontosabb ünnepe, Krisztus feltámadásának a csodája. Egyben a negyvennapos böjt lezárulását is jelenti, innen ered magyar neve is: húst veszünk magunkhoz a böjt után. Az észteknél hasonló jelentéssel bír a név:  lihavõtt. A magyar hagyományokhoz visszatérve: a böjt kezdete is összefügg a hús szóval, hiszen a húshagyó kedd a farsang utolsó napja: ez ebben az évben február 16-ára esett. Ezt követi a hamvazószerda: a Húsvét vasárnapja előtti 40. nap.

A húsvét úgynevezett mozgó ünnep (festa mobilia), dátumát tehát csillagászati számítások határozzák meg, nem fix naphoz kötődik. Ez évben április 4-ére esik a húsvét vasárnap.

Az ünnep latin neve: pascha. Ez a zsidó pészáhból jött: az Egyiptomból kivonulásra emlékeznek. Jelentése: kikerülés vagy elkerülés: a tíz egyiptomi csapást kerülték el az ószövetségi hagyomány szerint.

A szlávok nagy napja, éjszakája

A szláv nyelvekben a nagy nap elnevezést használják részben, így az ukrán, bolgár, macedón velikdeny, vagy a nagy éjszakát, például a lengyel Wielkanoc, a szlovák Veľká noc, a cseh Velikonoce. Megint más szláv nyelvek a feltámadás után nevezik meg az ünnepet: a szerb Uskrs, Vaskrs, az orosz vaszkreszenyije Hrisztóva.

A nagyhét a böjt végének időszaka. Nagycsütörtökön volt a hagyomány szerint az utolsó vacsora. Ekkor a „harangok Rómába mennek”, vagyis elnémulnak, nincsen harangozás.

Ezen a napon a böjt jegyében főleg zöld ételeket illett fogyasztani, így spenótot, zöldborsót, vagy éppen káposztát.

Egyes magyar területeken hívták Zöldcsütörtöknek is, a cseheknél is ez a neve (Zelený čtvrtek), egy ideje ennek jegyében már zöld sört is főznek e napra.

A Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, erről emlékeznek meg a hívek és az egyházak. Egyben a bűnbánat és a szigorú böjt napja is.

Húsvét vasárnap előtti szombaton a harangok ismét megszólalnak: ekkor van hagyományosan a feltámadási körmenet, a gyertyákat a templomokban a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Húsvét vasárnapja pedig Krisztus feltámadásának ünnepe, feltámadásával győzelmet aratott a halál fölött és megváltotta minden ember bűnét. Ezek tehát a legfontosabb elemei a keresztény ünnepnek.

Ezzel szemben a Húsvét hétfőnek a vallás szempontjából messze nincs akkora jelentősége, mint a feltámadás napjának, teljesen érthető módon. A magyar népi hagyományokban, amelyek gyökeresen eltérnek az egyházi hagyományoktól, annál inkább van szerepe, ekkor van a hagyományos húsvéti locsolkodás.

A cseheknél a neve piros hétfő (Červené pondělí): a fiúk felkeltik a lányokat és a pomlázka nevű jelképes ostoraik segítségével egészséget varázsolnak, elűzik a betegséget, lustaságot. Hasonízzel locsolnak, tojást és cukrot kapnak a lányoktól.

A németben császármadár alakult nyúllá

S itt kap szerepet a nyúl is, amely már jó ideje részét képezi a húsvéti szimbólumoknak. Vélhetően német eredetű a nyúl, mint húsvéti jelkép, ami magyarázattal szolgálhat a biológiai képtelenségre is, miszerint tojást rak. A császármadár német neve a haselhuhn, míg a nyúlé a hase. Vélhetően a madár neve rövidült le és alakult át, amit segített, hogy a nyúl, ez a roppant szapora állat, ahogy a tojás is, a termékenység szimbóluma, márpedig a kereszténység előtti időkben a tavasz az élet visszatértét, a termékenységet is megjelenítette.

Császármadár (pixabay.com)

Sajátos kultúrtörténeti adalék, hogy Ausztráliában, ahol a nyulat üldözendő kártevőként tartják számon, megkísérelték helyettesíteni az erszényesnyúllal, de ez csak mérsékelt sikert hozott.

A tojás szerepe is a termékenységhez kötődik, hiszen az is annak ősi jelképe. A piros tojás eredetére is akad népi ihletésű magyarázat: Krisztus vére folyt a tojásra a keresztfáról, az színezte meg, ezért festjük pirosra a tojásokat.

Érdekességként említhető, hogy 1840-ben a naplóíró soproni leány, Slachta Etelka révén tudunk arról, hogy Sopronban, tehát városi környezetben már gyermekek ajándékaként szerepel a húsvéti tojás. Nagypénteken, április 17-én Etelka még a böjtről írt:

… egész nap kenyér s víznél nem vettem egyebet magamhoz.

De húsvét hétfőn, április 20-án már arról, hogy a baráti Bezerédj családhoz készültek látogatóba, ahol az akkor hat éves Flórának, ifjabb Bezerédj István leányának meglepetést készített Etelka:

Etelka Flóri, véstem egy szép piros húsvéti tojásba.

Mi maradt a városi kultúrában?

Azt, hogy a locsolás milyen aktust hivatott szimbolizálni a termékenység jegyében, vélhetően szükségtelen ecsetelni, mindenki kitalálhatja maga. A hagyományos, vidéki locsolkodás nélkülözte, ahol még gyakorolják, ott nélkülözi a városi kultúrában létező, megszelídült, kölnis verzió finomságát. Jéghideg patak- vagy kútvízzel, vödörrel locsolták meg a lányokat, akik hímes tojással, étellel, főleg itallal viszonozták a gesztust.

A húsvét tehát eredendően a kereszténység legfőbb ünnepe. Ugyanakkor kialakult egy – pogány gyökerekkel is rendelkező – népies szokásrendszere, amelynek egyes elemei átszivárogtak a városi kultúrába is, elszakadva a vallási tartalomtól: így a locsolkodás, a rokonok, barátok látogatása, illetve a jellemzően modern urbánus kultúra részeként a személyes látogatást pótoló képeslapok, ma már inkább e-lapok és e-mailek révén. Most, a járvány idején, ezt is nélkülöznünk kell…