fbpx

Illegális spermabankok a Facebookon – a harvardi sperma jóval többet ér

A „Spermworld” című új dokumentumfilm megdöbbentő esetekre világít rá, egy teljesen új ökoszisztéma alakult ki a sperma-donor ágazatban.

A bombát még 2021-ben, a pandémia tombolása idején robbantotta a New York Times című lap, amikor beszámolt arról, hogy járvány miatt bevezetett korlátozások következtében akadozott a “hivatalos” spermabankok működése, így az ilyen szolgáltatást keresők – és kínálók – jobb híján a Facebookon próbáltak meg kapcsolatba lépni egymással.

Szinte egy teljes ökoszisztéma alakult ki, ahol a leendő szülők olyan Facebook-csoportokhoz csatlakoznak, mint például az USA Sperm Donation, hogy privát spermadonorokat találjanak. Ebben a szektorban a privát szférát, az anonimitást általában nagyra értékelik, a “spermavilág” viszont pont szembe megy a konvenciókkal.

Ahelyett, hogy egy spermabankba kellene menniük, és névtelen donorok katalógusát böngészniük, a nők személyesen találkozhatnak a potenciális donorokkal – nem kizárt az intim kapcsolat sem. A másik oldalon a férfiak gyakran nem számítják fel a spermabank költségeit, így a folyamat elérhetőbbé válik azok számára, akik anyagi szempontból nem engedhetik meg maguknak a hagyományos spermabankokat – jegyzi meg a Salon.com.

De mint minden szabályozatlan, illegális, vagy fél-legális piacnak, ennek is megvannak az árnyoldalai. A „Spermworld” (Spermavilág) című dokumentumfilmben a donorok és a recipiensek közötti intim találkozásokat követik nyomon. A filmet az Egyesült Államokban az FX és a Hulu mutatta be.

A New York Times cikke nemes egyszerűséggel csak “spermakirályoknak” nevezi a donorokat. A királyok szinte az egész Egyesült Államokat beutazzák, újonnan kifejlesztett fiolarendszerekkel, hűtőkkel szállítják a spermájukat, és a legújabb DNS-teszteket veszik igénybe – engedve a felhasználói oldal követelményeinek. A lap újságírója telefonon beszélt velük, de szinte minden interjúalany első mondata volt, hogy siet, muszáj gyorsnak lennie, mert éppen úton van Dallasba vagy Kansas Citybe vagy akár Portlandbe. Időben oda kell érniük az ovulációs ablakhoz – nappali munkájuk van.

Az embereknek elegük van a spermabankokból

mondta a lapnak a 29 éves Kyle Gordy, aki a kaliforniai Malibuban él. Ingatlanokba fektet be, de ideje nagy részét azzal tölti, hogy spermáját ingyen (az utazási költségeket leszámítva) nőknek adományozza. Ő vezeti például a Facebookon a Sperm Donation USA nevű csoportot. Elmondása szerint az ő spermája 35 gyermeket nemzett, és további öt gyermeke van “úton”. (Volt a cikk megjelenése időpontjában – a szerk.)

A koronavírus járvány világszerte hiányt okozott a hivatalos spermabankoknál és a termékenységi klinikákon. A férfiak nem mertek adományozni, tartottak a járványtól.

Június óta világszerte rekordokat döntögetünk az eladások terén, nemcsak az Egyesült Államokban – megdöntöttük az angliai, ausztráliai és kanadai rekordjainkat

mondta Angelo Allard, az ország egyik legnagyobb spermabankjának, a Seattle Sperm Banknak a megfelelési felügyelője – még 2021-ben. Elmondta, hogy cége akkoriban 20 százalékkal több spermát adott el, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor beszámolt arról is, hogy három telephelyükön a korábbi 180 donor száma mindössze 80-ra csökkent.

A hiány keresletet teremtett. A donorok közvetlenül a vásárlókhoz fordulnak. Airbnb-kben találkoznak a leendő anyákkal egy délutáni átadásra; megalakultak a több tízezer tagot számláló Facebook-csoportok.

A spermavilágban nehéz megbízható számokat találni. A kutatók az 1980-as években gyűjtött adatokra hivatkozva évente 30 és 60 ezer közé teszik a donor spermával született gyermekek számát az Egyesült Államokban. Maga a spermabankolás 2018-ban körülbelül 4 milliárd dolláros iparág volt.

Mindig is voltak terméketlen hetero párok, akiknek szükségük volt donor spermára, de a melegházasság legalizálásával és a választható egyedülálló anyaság térnyerésével a piac az elmúlt évtizedben jócskán bővült. A spermabankok ügyfeleinek körülbelül 20 százaléka heteroszexuális pár, 60 százaléka meleg nő, 20 százaléka pedig önkéntes egyedülálló anyaközölték az amerikai lappal a bankok.

Ennek a keresletnek a kielégítésére a férfiak évekig egyenletes ütemben szolgáltattak spermát.

A koronavírus azonban megváltoztatta a dolgokat. A meglévő donorok féltek bemenni. Az új donorok jelentkezése hónapokig szünetelt a zárlat alatt, és néhány banknál soha nem is tértek vissza igazán a korlátozások feloldása után sem. Több bank is arról számolt be, hogy rengeteg rég lefagyasztott spermát tároltak, de az eltarthatóság véges, egy idő után kimerülnek a készletek.

A lap szerint sok spermabank az elitegyetemek közelébe települt. Spermagyűjtő központjaik vannak a kaliforniai Palo Altóban, a Stanford Egyetem közelében, és a massachusettsi Cambridge-ben, a Harvard közelében.

Az egyetemisták pár hónap alatt keresnek 4 ezer dollárt, cserébe nagyjából 50 biológiai gyermek születik spermájukból – szerte a világon. Az emberi tájékozatlanságnak nincs határa – a “diplomás sperma” kelendőbb, mint a “végzettség nélküli”.

A pandémia viszont az egész bizniszt hazavágta – kiürültek az egyetemek, a melléjük telepített kollégiumok.

A bankok a kínálat zuhanása nyomán kétségbeesett lépésekre szánták el magukat. Az egyik toborzó elmondta, hogy mivel az edzőtermek zárva voltak, elkezdett a szabadtéri futópályák melletti oszlopokon hirdetni. A hatóságok ezzel párhuzamosan roppant szigorú szabályokat követeltek meg.

A spermát az adományozás után hat hónapig karanténban kell tartani, és a férfiaknak minden egyes alkalommal, amikor egy adagot kiadnak, vissza kell térniük és vérvizsgálatot kell végezniük.

A legtöbb bankban korlátozások vannak, így egy donor csak korlátozott számú kliensnek adhat spermát, hogy megakadályozzák az esetleges genetikai problémákat. Szabály az is, hogy a donorok ismeretlenek a recipiens családok számára, számokkal azonosíthatók.

Angliában és Ausztráliában például törvény tiltja, hogy a spermadonorok jelentős összeget kapjanak. Az Egyesült Államokban a gyógyszer szabályozó hatóság, az FDA ugyan nem szab pénzügyi korlátot, de a spermadonorációt ugyanúgy szabályozza, mint a szövetadományozást.

A donornak saját szabad akaratából, kényszerítés nélkül kell beleegyeznie a tranzakcióba. A spermabankok az Amerikai Reprodukciós Orvosi Társaság útmutatása alapján működnek – e szerint a donor elsődleges motivációja nem lehet a pénz.

A járvány idején sokan csatlakoztak Facebook-csoportokhoz, hogy megkeressék a spermabankokon kívüli “spermakirályokat”. A kereslet hatalmas, ugyanis ők tudnak olyasmit adni a leendő szülőknek, amit a spermabankok nem: a nevüket. A legtöbb bank nem adja ki a személyazonosságot, amíg a gyerekek be nem töltik a 18. életévüket, ezek a férfiak viszoont „ismert spermadonorok”. Ráadásul majdnem mindegyikük ingyen kínálja fel spermáját.

A változás néhány évvel ezelőtt kezdődött. A technológia már akkor forradalmasította a sperma- és petesejtdonorok világát, az olcsó és népszerű DNS-tesztek a donorok anonimitásának követelményét gyakorlatilag értelmetlenné tették. A szektor most sokkal nyitottabb, mondhatni demokratikusabb lett – simán meg lehet kerülni a spermabankokat.

Olyan, donorok felkutatására szolgáló alkalmazások jelentek meg, mint a Modamily és a Just a Baby, vagy a Known Donor Registry is, ahol mintegy 50 ezer tag szervezi a sperma adását és fogadását. Több tízezer tagot számláló Facebook-csoportok – ahol a férfiak képeket tesznek közzé magukról, gyakran saját gyermekeikkel – hirdetik magukat az érdeklődőknek. Egy-egy különösen sármos, jóképű férfit valósággal bombáznak a spermára váró nők.

Mások az eszükkel próbálnak inkább hódítani. A New York-i lap például egy John nevű donort idéz: „1400-as Élő-pontom van sakkból, elemzőként dolgozom. Nyugis vagyok és jó kedvem van. Rendszeresen sportolok, görkorcsolyázom.”

A legtöbb donor kiköti, hogy kizárólag mesterséges megtermékenyítéssel adományoz. Néhányan azonban természetes megtermékenyítéssel vagy szexszel is hajlandóak adományozni. Az önzetlenség és a szexuális kicsapongások közötti határvonal gyorsan elmosódhat, és bizony komoly biztonsági kérdéseket vet fel.

A jogi kockázat – annak a kockázata, hogy az anya gyermektartást kér a donortól, és annak a kockázata, hogy a donor a felügyeleti jogot akarja – magas mindkét fél számára, ráadásul az ezzel kapcsolatos törvények nem minden államban egységesek. Azok a nők, akik a Facebook-csoportokhoz fordulnak spermáért, általában nem engedhetik meg maguknak a hagyományos spermabankokat.

A Facebook-csoportok beszélgetései gyakran tartalmaznak negatív híreket a spermabankokról, például a donorok véletlen vagy szándékos összekeveréséről. A donorok és az érdeklődő recipiensek közül sokan mondják magukat magányosnak. A férfiaknak gyakran nincs saját családjuk, de szeretnék génjeiket valahogy továbbörökíteni. A nők közül sokan önszántukból egyedülálló anyák, nem kívánnak párkapcsolatban élni.

További hírek