Az emberiséget időről-időre próbára teszik a járványok, amelyek általában komoly pusztításokat végeznek, de sok esetben a történelem menetét is megváltoztatják.
A történelem számos járványa közül talán a leghírhedtebb a XIV. század közepén Európán több hullámban végig söprő pestis volt, amely annyi áldozatot követelt, hogy háromszáz évnek kellett eltelnie, hogy Európa lakosságszáma újból elérje a pestis előtti számot.
Maga a pestis európai megjelenése egyébként egy mongol „technológiai fejlesztésnek” volt köszönhető, ugyanis 1346-ban Kaffa városának ostromakor gyengítették a védelmet fertőzött patkányok – más források szerint pestises hullák – tömeges bedobásával.
A városból menekülők vitték tovább a pestist Európába.
A brutális pusztításon túl milyen változásokat hozott a pestis Európában?
Háborúkat függesztett fel, például a kitörő járvány miatt kellett a magyar király, Nagy Lajos csapatainak elhagyniuk Nápolyt. Maga a király is elkapta a pestist, de a kevés túlélő között volt.
A pestis elvonultával egy új világ köszöntött Európára, hiszen egyszerűen eltűnt az addig bőségben lévő munkaerő, ami komoly társadalmi, gazdasági változásokat hozott.
Magyarországon e járvány következményei voltak az 1351-es törvények, amelyek a honfoglalás kora óta tartó társadalmi változásokat zárták le, alakították ki a jogilag egységes jobbágyságot, és a szintén jogilag egyenlő nemességet. Ugyanekkor fogadták el az ősiség törvényét, amely szerint a nemes a birtokát nem adhatja el, csak leszármazottai örökölhetik.
E törvények azután évszázadokig érvényben maradtak, és a pestis egy nagyon-nagyon távoli következménye volt tehát az is, hogy a XIX. században egy főúr nem kapott hitelt egy banktól, mert birtokai nem voltak forgalomképesek. A főúr első indulatában tollat ragadott, és írt egy könyvet. A könyv a Hitel volt, írója Széchenyi István, és amit elindított, az a magyar reformkor.
Európa nyugati részein azonban, ahol a társadalmi változások más ütemben zajlottak le, mint Magyarországon, más hatásokat indított el a járvány. Angliában a munkaerőhiány oda vezetett, hogy a földesurak kénytelenek voltak a parasztokkal új megállapodásokat kötni, ha azt akarták, hogy valaki megművelje a földjüket. Ezen új egyességek szerint a parasztok a föld használata után pénzben fizettek bérleti díjat. Azaz személyükben nem, vagy a korábbiaktól kevésbé függtek a földesúrtól.
Általánosan jellemző volt, hogy a drága élőmunka helyett az addig emberi erővel végzett munkát, ahol lehet, állati erővel váltották fel, vagy elkezdtek egyszerű gépeket alkalmazni.
A túlélők gazdagabbak voltak, mint a járvány előtt, hiszen a javakon lényegesen kevesebb ember osztozott. Itáliában ez hatalmas vagyonok felhalmozásához vezetett, amelyek a helyi városokban, a polgároknál koncentrálódtak, ahol egy teljesen új szemléletű művészet és világfelfogás kezdett terjedni, a reneszánsz.
Megjelent egy újfajta, a középkori szokásokkal, a hagyományon alapuló tudománnyal lassan szembeforduló modern tudomány, modern világszemlélet, amely a következő századokban átformálta a világot.
A pestis nem tűnt el, időről időre visszatért. Az 1744-es nagy pestisjárvány késztette Mária Terézia királynőt arra, hogy alapvetően megreformálja birodalma egészégügyét, és létrehozza a hazai orvosképzést, valamint rendeletet alkosson az egészségügyi ellátásról, amely megyénként egy diplomás orvos alkalmazását írta elő, aki ingyen kezeli a rászorulókat.
A másik nagy betegség, amely rendkívül sok áldozatot szedett, a himlő volt, amely szinte az emberi történelem során végig jelen volt, időnként hullámokban fertőzött, és aki túlélte, az élete végéig magán viselte a nyomát. Nem váltogatott, elragadott királyokat és egyszerű embereket is.
Azonban e betegség tanulmányozása vezetett el a védőoltások kifejlesztéséhez.
Az első himlő elleni oltást Kínában alkalmazták, de annak a halálozási aránya 2 százalék volt. Edward Jenner angol orvos 1798-ban felfedezte, ha nem emberi himlő váladékával oltanak be embereket, hanem tehénhimlővel, akkor a védettség is kialakul, és a beteg is túléli. Az oltásos megelőzés annyira hatásos lett, legalábbis a himlő esetében, hogy e betegség 1979-re el is tűnt a Földről. Ma már számos betegség ellen adnak kötelezően vagy kérhető módon védőoltást, amely számtalan életet mentett meg.
Az Ázsiában már rég ismert kolera Európában 1829-ben tűnt föl először, és Magyarországon 1830-1831-ben pusztított első alkalommal.
Az alkalmazott módszerek (vesztegzárak, fertőtlenítés) olyan társadalmi elégedetlenséget váltott ki, amely a felvidéki megyékben felkeléshez vezetett. E felkelést közelről élte át számos politikus, akik ekkor döbbentek rá arra, hogy a magyar társadalmi berendezkedés mennyire elavult, és mekkora változásokra van szükség.
E politikusok között volt egy fiatal ügyvéd, aki kolerabiztosként tevékenykedett ekkor, és később az ekkor induló reformkor és az 1848-as forradalom és szabadságharc meghatározó személyisége lett, mint pénzügyminiszter, majd kormányzó. Az egykori kolerabiztost Kossuth Lajosnak hívták.
A kolera több alkalommal is visszatért Magyarországra. Az utolsó komoly 1872-1874-es járvány a nagyvárossá nőtt Budapesten pusztított, ugyanis a város növekedését sokáig nem követte a közművek bővülése. A kolera hatására azonban Budapesten is kiépül a csatorna és az ivóvíz hálózat, ami a betegség terjedésének végül gátat szabott.
A járványok az emberek életét rövidebb vagy hosszabb időre minden korban megváltoztatták. Azt, hogy a most zajló koronavírus járvány milyen társadalmi, gazdasági változásokat hoz, még nem tudhatjuk, de az biztos, hogy sok területen alakítja majd át az életünket.