Kártékony fantáziálás – amit a legtöbb orvos nem vesz komolyan

Ismét megrendezik a független lemezkiadók vásárát
2022-09-05
Veterángép-találkozó és szüreti mulatság lesz szombaton Vácrátóton
2022-09-06
Show all

Kártékony fantáziálás – amit a legtöbb orvos nem vesz komolyan

Az internet korában sokszor csak a rosszat látja az ember, pedig az, hogy az emberiség a világ egyik végéből pillanatok alatt a másikba képes juttatni  bármilyen információt, alapvetően jó dolog. Az emberek online talán sokkal többet mernek megosztani egymással, mint szemtől szemben és bizony ez hívta fel a figyelmet a maladaptív álmodozás jelenségére is. Számos ember érzi úgy, hogy nincs kontrollja a fantáziálása fölött, rengeteg időt tölt el vele és ez hátráltatja a normális életvitelben.

Ábrándozni majdnem mindenki szokott. Erre jutott Jerome Singer az 1966-ban kiadott Ábrándozás (Daydreaming) című könyvében közölt felmérések szerint. Az ábrándozás során az ember lényegében lekapcsolódik az őt körülvevő környezetről és elkezd a saját gondolataira fókuszálni. Az elméjében ilyenkor felidéz múltbéli eseményeket, esetleg potenciális jövőbeli történéseket képzel el, vagy teljesen irreális szcenáriókkal szórakoztatja magát. Singer felmérései szerint az ábrándozás többnyire akkor történik, amikor az ember egyedül van és általában a jövőbeli teendők átgondolására fókuszál. Az ábrándozás valószínűleg a magas rendű kogníció egyik mellékterméke. Az ember képes elképzelni dolgokat, amik nincsenek éppen a közvetlen környezetében és végső soron ez az alapja az képzelgésnek is.

Az idegtudomány tette újra érdekessé az ábrándozást a kutatók számára

Singer ideje óta az ábrándozás kissé háttérbe szorult a pszichológiában, majd a 2000-es évek elején újra középpontba került, egy izgalmas felfedezés miatt. Ebben az időben nyert teret a kísérleti pszichológiában a funkcionális mágneses rezonanciás képalkotás, amely képes követni az emberi agy vérátáramlásának apró változásait. A vérátáramlás változásaiból arra lehet következtetni, hogy egy bizonyos területen az idegi aktivitás is megváltozott és ezeket a változásokat igyekeznek összefüggésbe hozni a kutatók különböző mentális tevékenységekkel. Egy kutatócsoport arra figyelt fel, hogy miközben a kísérleti személyek tétlenül fekszenek a képalkotó berendezésben feladatra várva, akkor rendre ugyanazok az agyterületek aktiválódnak náluk. Az így kirajzolódó hálózatot alapértelmezett hálózatnak nevezték, és hamar kiderült, hogy ez az ábrándozásért felelős agyi rendszer: amikor épp nincs feladat, akkor a kísérleti résztvevők ábrándoznak.

Amikor nincs feladat, ábrándozunk

Amikor nincs feladat, ábrándozunk Forrás: pexels.com/Flávio Santos

Az ábrándozás idegrendszeri alapjainak feltárása új lendületet adott a kutatásnak és ezzel hamarosan az ártalmas ábrándozás jelensége is szem elé került. Az egész 2009-ben kezdődött egy esettanulmánnyal, melyet Cynthia Schupak és Jesse Rosenthal írtak. A két pszichológus ekkor már közel egy évtizede kezelt egy nőt, akinek saját bevallása szerint jelentős gondot okozott az ábrándozás. A nő ügyvéd volt, gyermekkora óta rendszeresen ábrándozott, ilyenkor izgalmas történeteket képzelt el, melyeknek ő volt a főszereplője. Az iskolában és később a munkahelyén is jól teljesített, a gondot inkább az okozta számára, hogy a szabadideje jelentős részét töltötte képzelgéssel, így nehezére esett normális kapcsolatokat fenntartania a családjával, barátaival. Az esettanulmány publikálását követően számos online közösség jött létre, ahol az emberek elkezdték megosztani egymással a tapasztalataikat.

Freud írta le az első esetetFreud és Breuer 1893-ban publikálták a „Tanulmányok a hisztériáról” című kötetet. A könyvben egy Anna O. nevű nőről írták, hogy szinte állandó jelleggel a saját személyes színházában volt, tündérmeséket komponált a fejében. Amikor hozzászóltak, vagy más okból kellett figyelnie, akkor igyekezett ezt elrejteni és koncentrálni, de a házimunka közben, vagy bármikor, amikor elkezdett unatkozni, azonnal belesüppedt az álomvilágába. Lehetséges, hogy ez az első feljegyzés a maladaptív álmodozásról.

Milyen a maladaptív álmodozás?

Kiderült, hogy igen sokan járnak hasonló cipőben, sok személy tartja függőségnek az ábrándozást és próbálkozik felhagyni vele, mindhiába. Az emberek arról számolnak be, hogy a fantáziálás addiktív, sokszor azon kapják magukat, hogy már megint csinálják és nehezükre esik megszakítani a folyamatot. Az ábrándozással így akár órák is eltelnek naponta. Emiatt sokan szégyenkeznek és sokan érzik úgy, hogy meggátolja a tevékenység a hosszú távú céljaik megvalósításában őket. Súlyosabb esetekben akár az iskolai vagy munkahelyi teljesítményre is rányomhatja a bélyegét. Az egyik legnagyobb probléma, amivel a sokan szembesültek, akik maladaptív álmodozással fordultak orvoshoz, hogy a legtöbb orvos nem veszi komolyan a dolgot.

A legtöbb orvos nem veszi komolyan a dolgot

A legtöbb orvos nem veszi komolyan a dolgot
Forrás: Forrás: pexels.com/Andrea Piacquaido

Az ábrándozás sokszor fantasztikus történetek elképzelését jelenti, melyet gyakran folytatólagosan szőnek tovább a képzelgők. Ilyenkor a külvilág mintha megszűnne létezni. Nem ritka, hogy valamilyen jellegzetes mozdulatot, vagy akár teljes rituálét is elvégez az ábrándozó: a korábban említett ügyvédnő például körbe-körbe járkált és jojózott közben, erről azonban már 12 évesen leszokott és általában minden külső jel nélkül merült el a képzeletbeli világában. Ez egyébként általában jellemző, egy felmérés szerint az emberek nagyjából 80 százaléka teljes mértékben titokban tartja, hogy a rendszeresen fantáziál, bár az is igaz, hogy sokan ismerik el, hogy grimaszolnak esetleg apróbb mozdulatokat végeznek ábrándozás közben.

Hogyan kellene kezelni a problémás álmodozást?

Egy friss tanulmány szerint a maladaptív álmodozás a populáció 2,5 százalékát érintheti, önbevallás alapján. Noha az ábrándozók általában próbálják titkolni, hogy éppen ábrándoznak, sokszor kerülnek nehéz helyzetbe miatta. Például sokakkal beszélgetés közben is előfordul, ami meglehetősen zavaró tud lenni a társak számára. Sokan nehéz élethelyzetekből menekülnek a fantáziavilágukba, a felmérés szerint az ábrándozók legalább negyedének volt súlyos traumatikus élménye élete során. Ez a tanulmány is megerősítette a fantáziálás leállításának nehézségét, sokan úgy érzik, hogy képtelenek leállni, amikor már belekezdtek. Egy személy, aki elkezdte mérni az ábrándozással töltött időt, arról számolt be, hogy meglepetésére nem csupán néhány percet töltött alkalmanként a képzelgéssel, hanem az is előfordult, hogy akár másfél órát.

Egyes felmérések szerint egyébként a maladaptív ábrándozásra panaszkodó személyeknél általában valamilyen más mentális zavar is megállapítható. Ez a legtöbb esetben depresszió, de a szorongásos zavarok is gyakoriak. A szakértők szerint fontos lenne nagyobb figyelmet fordítani magára az ábrándozásra is, mivel az egyelőre nem ismert, hogy ezt a konkrét jelenséget hogyan befolyásolják a különféle gyógyszerek. Egy személy például arról számolt be, hogy egy hangulatjavító szertől ugyan csökkentek a depressziós tünetei, viszont fokozódott az ábrándozásra való hajlama, ami hosszú távon talán még többet ártott volna, így inkább abba is hagyta a gyógyszer szedését.

A maladaptív ábrándozás egyelőre nem szerepel a mentális zavarok diagnosztikáját formalizáló rendszerekben, így általában a vele együtt jelentkező mentális zavarok kezelése kerül előtérbe a terápia során. A jövőben elképzelhető, hogy a viselkedéses függőségek körébe fogják sorolni, hiszen az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapnak ezek a zavarok és az eddigiek alapján a maladaptív álmodozás is hasonlóan kényszeressé válhat, mint mondjuk a szerencsejáték vagy a videojáték. A képzelgők jelenleg talán abból meríthetnek erőt, hogy az interneten egyre több fórum áll rendelkezésre élményeik megosztására és segítségkérésre.

A jövőben lehet, hogy a viselkedéses függőségek sorába fogják sorolni

A jövőben lehet, hogy a viselkedéses függőségek sorába fogják sorolni
Forrás: pexels.com/Julia Avamotive

Fontos azt is megjegyezni, hogy ábrándozás, képzelgés nem feltétlenül kártékony. Sokan használják kreatív célokra az ábrándozást, például kétségtelen, hogy a nagy írók történetei is efféle tevékenységből születnek. Amíg az ember nem érzi úgy, hogy az ábrándozás negatív hatással van az életére, addig valószínűleg nincs is belőle probléma.

 

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close