Kell-e félni a szteroid gyógyszerektől?

A szteroid gyógyszerek egy sor krónikus betegséget enyhítenek, ám mellékhatásaik is vannak. Egyebek mellett káros hatásuk lehet az elmére is.

A szteroid gyógyszereket elsősorban gyulladáscsökkentésre használják. A gyulladás számos egészségügyi probléma esetén üti fel a fejét, ezért a szteroidokat sok különféle helyzetben írják fel az orvosok. Leggyakrabban reuma, gyulladásos bélbetegség, asztma, allergiák és autoimmun betegségek enyhítésére használják, ám a transzplantált szervek kilökődésének megakadályozásában is fontos szerepük van. Amellett azonban, hogy a modern orvoslás elengedhetetlen kellékeivé nőtték ki magukat, számos kellemetlen mellékhatással is bírnak. Mindezek hátterében összetett biológiai folyamatok állnak, melyek megértéséhez fontos ismerni, hogyan működnek a szervezetben termelt szteroidok.

Már az ókorban is ismerték

Szteroidokat ugyanis az emberi test sejtjei is előállítanak, lényegében ez az oka annak, hogy a mesterségesen bevitt vegyületeknek hatása van a szervezetre. A szteroid szó szerves vegyületek egy csoportját takarja. A csoport a legkorábban megismert tagjáról kapta a nevét, a koleszterolról (az -oid végződés -szerűt jelent). A koleszterolt már az ókori görögök is ismerték, mivel az epekövekben nagy mennyiségben fordul elő (chole – epe; stereos – szilárd). A koleszterin egyébként fontos szerepet játszik a sejtek különböző struktúráinak felépítésében, noha elsősorban azért ismerik, mert különféle egészségügyi komplikációkat okoz. A szteroid gyógyszerek azonban a szteroidok egy specifikus csoportját takarják, egészen pontosan az ún. kortikoszteroidokra hivatkoznak így az orvosok.

A kortikoszteroidok neve arra tényre utal, hogy a mellékvesekéreg (cortex suprarenalis) termeli őket. A mellékvesék a belső elválasztású mirigyek közé tartoznak, vagyis a szteroidok termelése révén utasítják a szervezet más részeit bizonyos feladatok elvégzésére. A modern molekuláris biológia szemlélete szerint az élő szervezetek sejtek sokaságából épülnek fel, melyek önálló egységekként működnek, ám szoros együttműködésük révén tudnak csak zavartalanul zajlani az életfolyamatok a szervezet összes sejtjében. E nézet szerint a szervezet olyan, mint egy utópisztikus társadalom, ahol a közös célok elérése érdekében minden ember önzetlenül végzi a dolgát. Egy ilyen utópiában persze arra is szükség van, hogy valakik koordinálják a sokaság tevékenységét és épp ezt a feladatot látják el a szervezetben a belső elválasztású mirigyek sejtjei.

A sejtek membránja sem akadály számukra, hogy a génműködést megváltoztassák

A mellékvesekéregben termelődő szteroidok egy része akkor szabadul fel, amikor a szervezet egyensúlya valamilyen okból kibillen. Ez az ok lehet pusztán az is, hogy már régóta nem fogyasztott táplálékot, de akár egy vészhelyzet is. Ilyenkor az agy valamiképp értesül a kellemetlen állapotról és egy hírvivő láncon keresztül szólítja fel a mellékvesekérget a szteroidok kibocsájtására. A szteroidok aztán a véráramba kerülve jutnak el a szervezet sejtjeiig és aztán különféle hatásokat váltanak ki bennük. Itt érdemes megjegyezni, hogy a szteroidok úgy fejtik ki a hatásukat, hogy átsiklanak a sejtmembránon és a sejten belül lévő receptoraikhoz (pontonfehérjékhez) kötnek. Ez abból a szempontból különleges, hogy a jelzőmolekulák nagy része nem képes áthatolni a sejtmembránon, hanem a sejtek felszínén lévő receptorokhoz köt. A szteroidok azonban felépítésükből adódóan áthatolnak a membránokon, majd a receptoraikhoz kötve megváltoztatják a sejtek génkifejezését.

Mi is az a génkifejezés? Az ember például több mint 20 000 génnel rendelkezik, amelyek a test minden egyes sejtjében jelen vannak. A gének a fehérjék elkészítéséhez szükséges információt tartalmazzák, a fehérjék pedig mindenféle életfolyamatért felelnek. Fehérjék bontják le például a cukrot, hogy a sejt számára hasznosítható energia alakuljon ki belőle, de éppenséggel az izmok összehúzódását is fehérjék teszik lehetővé. A sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni, de összességében azt mondhatjuk, hogy ha bármilyen életfolyamatot veszünk, abban teljesen biztos, hogy főszerepet játszanak a fehérjék. Rengeteg olyan fehérje van, amelyik minden sejt működéséhez szükséges, azonban vannak olyanok is, melyek csak specifikus sejtekben kell kifejeződjenek. Éppen ezért van, hogy a génkifejezés is egy szabályozott folyamat a sejtekben, hiszen ezáltal valósulhat meg, hogy egyes sejtek zsírokat raktároznak, míg mások összhuzékony fonalakat hoznak létre.

A génkifejeződés azonban kisebb léptékben is megváltozhat. Ilyenkor például egy sérült izomsejt extra izomfehérjéket állít elő. Hasonló változásokat idéznek elő a szteroidok is: bizonyos sejteket arra vesznek rá, hogy különféle tápanyagokat felszabadító fehérjéket állítsanak elő, másokat pedig arra, hogy az immunrendszer működésére ható jelzőmolekulákat készítsenek. Ez utóbbi folyamat az, aminek befolyásolását célozzák a szteroid gyógyszerek, mint a prednizolon, kortizol és hidrokortizon. Ezek a szerek arra utasítják az immunrendszert, hogy vegyen vissza a védekezés intenzitásából. Ez az üzenet sok helyzetben jöhet jól, ugyanis az immunrendszer képes a túlbuzgásával veszélyeztetni a szervezetet. Például manapság sok szakértő gondolja úgy, hogy a neurodegeneratív megbetegedésekben az immunrendszer túlzott, elhúzódó aktivációja központi szerepet játszik az elfajulásban.

A szteroid gyógyszereknek tehát fontos helye van a modern orvoslásban, ám számos mellékhatásuk is van. Ennek az az oka, hogy a szteroidok a szervezet szinte minden sejtjén kifejthetnek hatást és amikor valamiképp a véráramba kerülnek külső forrásból, akkor nem lehet szabályozni, hogy pontosan melyik sejteket érjék el. Így tehát a szteroidok a test egészére hatnak és az elhúzódó használatuk olyan változásokat eredményez a szervezet működésében, amik kifejezetten kellemetlenek. Ilyen például a szövetek vizesedése, illetve extra zsírszövet megjelenése, amely az arcon is jellemző, emiatt alakul ki az ún. holdvilág arc. A csontok és az izmok is elgyengülhetnek hatásukra, ezek miatt pedig az idősebb személyeknél kiemelten fontos odafigyelni az adagolásra.

Az agytörzs új emlékekért felelős idegsejtjeinek keletkezését gátolják

A legérdekesebb mellékhatások azonban az idegrendszert érintik. A szteroid gyógyszerek néhány esetben, egyes felmérések szerint akár 6 százalékban, okozhatnak pszichiátriai tüneteket. Ez lehet depresszió, szorongás és emlékezeti problémák. Első pillantásra ezek között nincs egyértelmű kapcsolat, azonban néhány újabb kutatási eredmény egy izgalmas elképzelést vázol fel. Eszerint a szteroidok a hippokampuszban kifejtett hatásaik révén képesek befolyásolni az elmét. A hippokampusz a halántéklebeny egy szürkeállományi struktúrája. A benne lévő idegsejtek kifejezetten érzékenyek a szteroidokra, szép számmal fordulnak elő bennük a megfelelő receptorok. A hippokampusz emlékezésben betöltött szerepe az idegtudomány klasszikus felismerései közé tartozik. Az azonban, hogy a hippokampuszban folyamatosan új sejtek születnek, új elgondolás, amit csak az utóbbi néhány évtizedben kezdtek komolyan venni a szakértők. Az újonnan létrejövő idegsejtek teszik lehetővé, hogy a hippokampuszban új emlékek tárolódhassanak el és ezzel egyúttal azt is, hogy az ember készen álljon a környezetét érintő változások követésére.

A szteroidok hatására a hippokampusz sejtsűrűsége csökken, ami feltehetőleg – legalább részben – a neurogenezis, vagyis az új neuronok létrejöttének korlátozásából adódik. Az elmélet szerint az új sejtekre szükség van az új emlékek kódolásához, a neurogenezis csökkenése pedig emlékezeti zavarokat okozhat. Az új emlékek továbbá ahhoz is kellenek, hogy az ember folyamatosan napra készen tudja tartani a világképét, ezt a szaknyelv kognitív rugalmasságnak is nevezi. Napjaink szemlélete szerint egy sor pszichiátriai zavar esetén a kognitív rugalmassággal is gondok vannak. A depressziós személyek negatív prekoncepcióit nem változtatják meg az eseti pozitív élmények sem, részben persze azért is, mert nem nyitottak rájuk. A szorongó személyek szintén állandóan veszélyt keresnek, mert nem tanulják meg egykönnyen, hogy bizonyos helyzetek jól is elsülhetnek. Ezek alapján köthetők tehát össze a szteroidok biológiai és pszichológiai hatásai: a hippokampális neurogenezis akadályozása tanulási nehézségeket okoz, így könnyebben beleragad az ember bizonyos negatív gondolatkörökbe.

Érdekes módon a szteroidok demenciát is okozhatnak. Ez a kognitív képességek általános leromlását jelenti, ami egyébként időskorban viszonylag gyakori. Fontos azonban, hogy a gyógyszerek elhagyása esetén ezek a tünetek enyhülnek, vagyis a szteroid demencia visszafordítható, épp ez az, ami alapján elkülöníthető a más okokból kialakuló demenciától. Mindezek alapján a szteroidok veszélyes szereknek tűnhetnek, viszont az ilyen súlyos mellékhatások általában a túl magas dózis következménye. Az esetek többségében a pozitív hatások megőrizhetők és a mellékhatások a megfelelő adagolással elkerülhetők. A legfontosabb, hogy az orvosok és a betegek is tisztában legyenek a potenciális mellékhatásokkal, hogy azok megjelenésekor változtatni lehessen az adagoláson. A szteroidoktól nem kell félni, viszont óvatosan kell bánni velük.