Putyin részt vesz a klímacsúcson
2021-04-20
Egyedülálló részletességgel vizsgálják a biopolimerek bomlását a MATE kutatói
2021-04-20

Kempelen Farkas, a magyar feltaláló zseni

Kempelen Farkasról mindenkinek a sakkozógép jut eszébe először, pedig azt parancsra készítette, ami ékesen mutatja, hogy egy alkotás ismertsége semmilyen kapcsolatban nincs létrehozásának körülményeivel. Kempelen a 18. század végének kivételesen tehetséges műszaki alkotója volt, számos rendkívüli művet hozott létre, ezek közül most a gőzgép tökéletesítéséről, a vakírásról és a beszélőgépről ejtünk néhány szót.

Kempelen Farkas ír betelepített családból származik (Nagyapja még „Kemplen”-nek írta a nevét), és Pozsonyban, az Osztrák–Magyar Monarchia harmadik legnagyobb városában élte le életét 1734-től 1804-ig. Meglehetősen jó nevelést kapott, nyolc nyelven beszélt, verseket és színdarabokat is írt, jól rajzolt: egyetlen fennmaradt arcképe hiteles – mert önarckép.

Mária Terézia polgári törvénykönyvét 21 éves korában fordította le latinról németre, hogy a magyar nemesség minden egyes tagja ismerhesse és végrehajthassa a jobbágyfelszabadítás törvényeit. A fordítást egy meghallgatáson sikerült eljuttatnia az uralkodónőhöz. Így vált ismertté a császári udvarban, aminek révén több közigazgatási megbízást is kapott, amelyeket sikerrel hajtott végre (például a sóvám-behajtás ellenőrzését és racionalizálását). Számos infrastrukturális beruházás vezető tervezője és projektmenedzsere is volt, például ő valósította meg a schönbrunni kastély szökőkútjainak vízellátását, a pozsonyi csónakhidat és egyéb, vízzel kapcsolatos műtárgyakat Pozsonyban – ennek és tehetségének állítottak emléket szoborral 2018-ban a pozsonyi vízművek parkjában.

 

Módosította Watt gőzgépét

Nyilván a vízgépekkel kapcsolatos tapasztalatai segítették a gőzgép tökéletesítését célzó szabadalma megalkotásában. A leírás alapján úgy tűnik, hogy kisebb módosításokat hajtott végre a Watt-féle, akkor már ismert megoldásokon, és leírta a forgattyú működését is – amely Watt után lett általános. A gőzgép ekkori állapotáról két dolgot kell tudni: egyrészt ezek atmoszférikus, kisnyomású szerkezetek voltak, a gőz lehűtésekor keletkező szívóhatás révén működtek, ezért voltak meglehetősen nagy méretűek. Watt (és Kempelen) nagy újítása, hogy a gőzt nem a hengerben magában, hanem külön szerkezeti egységben hűtötték le, a kis nyomást vezették a hengerbe a később jól ismertté vált tolattyús vezérléssel. Másrészt ezek a gőzgépek egyszeres működésűek voltak, a dugattyúnak csak az egyik oldala „dolgozott”. Később, a nagy nyomású gőzgépeknél vált általánossá a kétszeres működés – hogy aztán ez a megoldás a belső égésű gépeknél az egyszerűbb szerkezet és gyorsabb működés miatt eltűnjön.

Ezt nem Kempelen alkotta, de számos korszerűsítés látható rajta, például a különálló gőzhűtő (kondenzátor), amit Kempelen is leírt, – és egy centrifuga-regulátor (az a két bogyó középen)

Van Kempelen Farkasnak egy másik gőzgépes szabadalma: az ókori gőzturbinát, a Herón labdát korszerűsítette a tengelyen át folyamatosan utántáplált gőzzel. Az eredeti, i. e. 1. századi megoldásban a véges mennyiségű víz elgőzölgése után a ma csupán játékos mutatványnak gondolt szerkezet megállt. „Reaktív gőzgépnek” nevezte el, egyszerűsége miatt általános felhasználásra javasolta, de tudatában volt alacsony hatásfokának (magas üzemanyag-fogyasztásának). Egy, a szabadalmi leírás szerint megépített modell megtalálható a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában.

 

Betűnyomó készlet a császár felkérésére

Számos forrás Kempelennek tulajdonítja az írógép feltalálását, de ez tévedés. Az igazság a következő: Maria Theresia von Paradis (1759–1824), egy magas rangú hivatalnok lánya volt, látását gyermekkorában elvesztette, de tehetséges zongorista, énekes és zenetanár volt az osztrák udvarban. A császár felkérte Kempelent, hogy segítsen a meglehetősen híres hölgynek (akinek maga Mozart is komponált egy zongoraversenyt). Kempelen a pogácsakészítés mintájára elkészített egy betűnyomó készletet, amellyel a megfelelően vastag és puha papírra úgy lehetett betűnként szöveget nyomtatni, hogy a vak hölgy kitapogatta, a látók meg el tudták olvasni. A megoldás segítségével Frau Paradis kiterjedt és élénk társadalmi életet tudott élni.

Nem zárható ki, hogy az így Európában széles körben ismertté vált megoldást Braille is ismerte, amikor kifejlesztette írásrendszerét.

 

A beszélőgép

Kempelen évtizedeket töltött az emberi beszéd tanulmányozásával, ezt a munkáját nem megrendelésre, hanem saját ambíciója alapján végezte. Eredményül megszületett a magánhangzók és néhány mássalhangzó kiejtésére alkalmas szerkezet – és egy könyv. Ez részletesen leírja, hogy az ember hangképző szerveiben hogyan keletkeznek a beszédhangok, és hogy a fújtatót, egy nyelvsípot, valamint egy rugalmasan deformálható rezonátorüreget tartalmazó gép miképpen utánozza ezeket

A YouTube-on fellelhető videók alapján a beszélőgép egy rendkívül szokatlan harmonikának tekinthető, amellyel néhány év gyakorlás után a két kéz finoman összehangolt használatával után a születésüktől süket emberek beszédéhez hasonló eredményt lehet elérni.

Kempelen munkásságát a fonetika szakma alapvetésének tartják, beszélőgépe az első fizikai beszédszimulátor. Az ELTE Fonetikai Intézete által 2001-ben épített működő modell a BME VIK épületének előcsarnokában látható 2020 óta.

A felül látható szerkezet van az alsó képen baloldalt látható dobozban. Annak lyukain kell csuklóig benyúlni a kezeléshez. A jobb kéz könyöke működteti a fújtatót, és ujjai a szerkezet „billentyűit”. A bal kéz deformálja a rugalmas rezonátorüreget (gumitölcsért).

A sakkozógép: Jogi szabatosságú bizonyíték nincs rá, de ma már minden forrás egyetért abban, hogy a sakkozógépben egy kistermetű, kiváló sakkozó képességű ember volt, a „gép” pedig szó szerint egy valóban rendkívül kreatív és látványos, térbeli emelők rendszeréből álló mechanika volt. A bábuk talpa mágneses volt, ezek a tábla minden egyes mezője alatt elhelyezett iránytűket mozgattak, így követhette a törpe a játszma állását.

A géppel Johann Nepomuk Mälzel, maga is kiváló mérnök és showman (a metronóm feltalálója) többször turnézott Európában. A londoni performanszon részt vett Edgar Allan Poe író, költő és újságíró (mondhatni „influenszer”), aki részletesen leírta az eseményt a kornak az angol középosztály körében népszerű magazinjában (posztolt a blogjában, ugye), ezt az írást a sajtó átvette, és az évtizedek során folyamatosan szerepelt a „kis színes hírek” között. Így lett a sakkozógépből olyan mém, amely messze túlélte a létrejöttekor élteket. A sakkozógépet néhányan a mesterséges intelligencia előfutárának tartják. Ez tévedés, mégis ma „Kempelen-box” a neve egy önmódosító webes adatstruktúrának.

A szerző Kempelen Farkassal kapcsolatos ismeretei Szalatnai Rezső „Kempelen, a varázsló” című, először 1958-ban megjelent, ma a Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhető könyvéből származnak. Szalatnai Rezső szlovákiai magyar író a Kempelen-könyvhöz tudományos alapossággal dolgozta fel az akkor rendelkezésre álló levéltári és egyéb forrásanyagokat, így műve a Kempelen-források legfontosabb tárházává vált.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close