Ki az a 28 éves politikus, aki Franciaország következő miniszterelnöke is lehet?

Irányváltás várható a klinikai kutatásokban a jobb gyermekgyógyszerekért
2024-06-12
Holland terrorelhárítás: nőtt a terrorfenyegettség
2024-06-13
Show all

Ki az a 28 éves politikus, aki Franciaország következő miniszterelnöke is lehet?

Emmanuel Macron francia elnök beszédet mond a Franciaországi Zsidó Intézmények Képviseleti Tanácsa (CRIF) létrejöttének 80. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a párizsi államfõi rezidencián, az Elysée-palotában 2024. március 18-án. Franciaországban él Európában a legnagyobb - 500-600 ezresre becsült - zsidó közösség. MTI/EPA POOL/Yoan Valat

Emmanuel Macron – bár jogilag erre nem kötelezte semmi – levonta a tanulságokat az európai parlamenti választásokon elszenvedet csúfos veresége után. Franciaországban új parlamenti választás lesz, ahol még akár az is elképzelhető, hogy egy 28 éves csodagyerek, Jordan Bardella veszi át a kormányfői széket. Igaz, ehhez Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésének kellene megint győznie.

A francia belpolitika sok szempontból furcsa.

A franciák híresen liberálisok – elméletben, illetve a hétköznapokban, de a leginkább nacionalisták- a szavazásokon.

A franciák olykor hevesen támogatják például a Le Pen család által megtestesített nemzeti oldalt, bárhogy is hívják éppen a pártot. Egy ideig, de amikor végső döntést kell hozni, mindig összezárnak a mérsékeltek mellett.

Most a legnagyobb kérdés úgy szól, hogy amikor Emmanuel Macron 19-re lapot húzott, és az európai választások után parlamenti választásokat is kiír, megint ez fog-e történni?  Vagy kiderül, hogy nem szabad játszani a tűzzel, és nem lehet mindig a nép mérsékeltségében és bölcsességében bízni?

Ráadásul azt is leszögezhetjük, hogy Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése valójában már nem is szélsőséges, sokat finomodott.

Macron vállalta a felelősséget az EU választásokért

Június 9-én Franciaországban is választottak. Emmanuel Macron és a mérsékeltek viszont nagyon rosszul szerepeltek, A franciáknak az európai parlamenti választások révén 81 hely jár, de

a regnáló elnök csak 15,2 százalékot szerzett a szavazáson, azaz 15 mandátumot szerzett, miközben a választások nyertese, azaz Marine Le Penék 31,2 százalékot kaptak, és így 30 mandátumot küldhetnek a 720 fős EP-be.

Emmanuel Macron persze átnézhetett volna a választási eredmények felett, mondhatta volna azt, hogy a honfitársai másokat szeretnének az európai ügyek intézése során látni, mint a hazai döntésekben, de nem tette, inkább levonta a konzekvenciákat.

Arról beszélt, hogy nem tehet úgy, mintha semmi sem történt volna. Majd feloszlatta az országgyűlést és előrehozott parlamenti választásokat írt ki. Sokat nem is kell várni, már június 30-án és július 7-én meg is tartják a voksolást.

Ilyenkor két dolog történhet, minden mérsékelt franciát fel lehet lelkesíteni, hogy bár lehet, hogy nem elégedettek Macron teljesítményével, de érdemes megmenteni az ország higgadtságát, vagy éppen Le Pen dinamizálja a választóit, egyszer van esély az igazi fülkeforradalomra, vagyis a váltásra.

A választások kiírása azonnali szövetségeket generált. Egyrészt összeállt a baloldal, de szövetségre hívta a francia hagyományos jobboldali párt, a Köztársaságiak (LR) vezetője, Eric Ciotti Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülést, amelyet Marine Le Pen örömmel fogadott el. Másnap azonban leváltották a Köztársaságiak pártelnökét, aki Le Penéknek ajánlotta a szövetséget, mert pártjában ezzel senki nem értett egyet.

Hiszen a franciák ezen jó nagy kisebbsége évtizedek óta magas szavazatszámmal vesz részt a választásokon, de országos szinten mégsem kap soha feladatot. Le Pen győzelme például úgy nem akkora meglepetés, hogy valójában 2019-ben is ő nyert, igaz akkor még csak minimális különbséggel.

Szélsőséges, nem annyira szélsőséges?

A szélsőjobboldali Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) tehát valóban győzelmet aratott az európai parlamenti választásokon, de az igazi kérdés ma már nem is annyira az, hogy Le Pen sokadik kísérletre leválthatja-e a francia elit élén az „old school” establishmentet, hanem inkább az, hogy

egyáltalán szélsőség-e még Le Pen, vagy belesimult a nyugat-európai jobboldal mainstreamjébe.

Hiszen Marine Le Pen támogatottsága tényleg hatalmas, ma már nem lehet őt úgy kezelni, hogy minden városban, minden kis településen van 10 százaléknyi hazafias, kissé nacionalista szavazója, aki majd behúzza az x-et. Nem,

Le Pen megérkezett, valódi kihívó lett, akinek a francia társadalom minden rétegéből vannak támogatói, olyanok, akik Macronnal elégedetlenek és kipróbálnának valami újat.

Az új erő, a csodagyerek

Ha a parlamenti választásokon Marine Le Pen és csapata nyer, akkor Franciaország első embere a mindössze 28 éves Jordan Bardella is lehet.

Természetesen egy 28 éves ember nem gyerek, és Bardellának fiatal kora ellenére hosszú politikai múltja van, volt már ifjúsági vezető, szóvivő, képviselő, de azért kormányfőnek ez még tényleg siheder kor lenne.

A félig olasz politikus rendkívül jó képességű, a Sorbonne-on végzett, szuggesztív, jó előadó és képes megszólítani a fiatalokat. Részben azért, mert nagyon nyitott az új dolgokra, így a mesterséges intelligencia nagyon érdekli, állandóan szelfizik, 1,5 millió Tik Tok követője van, és el tudta hitetni magáról, hogy ő nem a szélsőjobboldalra sokszor jellemző bornírt klímaváltozástagadó, vagy őskonzervatív, hanem még a környezetvédelmi kérdésekben is megtalálja a hangot a fiatalabb választókkal.

A hívei szerint óriási szerepe volt a választási sikerben, sok fellépést, vitát vállalt, és bár az elemzők szerint sokszor fáradtnak, rezignáltnak tűnt, hívei szerint összességében remekül helytállt.

Más, kissé ironikusan megjegyzi, hogy már önmagában az is nagy érdeme, hogy nem Le Pennek hívják, hiszen a szélsőjobbot olyan régen dominálta a Le Pen család, vagyis Marine előtt édesapja, Jean-Marie Le Pen, hogy már annak is volt hozzáadott értéke, hogy be lehetett mutatni, hogy ez nemcsak egy családi vállalkozás.

És a Nemzeti Tömörülés vélhetően kinőtte azt a sztereotipikus képet, hogy a nagy bajkeverő orosz, vagy magyar finanszírozással az elnökválasztásokon szélsőséges eszmék terjesztésével tartós mellékszerepre tör a francia politikai életben.

Gazdasági nehézségek

Franciaország nincs könnyű politikai helyzetben, a gazdasága viszont elég erős.

Minden ismert sztereotípia ellenére nem igaz, hogy a franciák állandóan csak tüntetnek, sztrájkolnak és ebédre megisznak egy üveg vörösbort. Nem. A francia gazdaság hatékonysága valójában teljesen egy szinten van azzal a némettel, aminek valahogy jobb az imázsa, hiszen a német gazdaságot a szorgalom és a hatékonyság fellegvárának tekintjük.

Az előrehozott választások kritikusai szerint ugyanakkor nem jó az időzítés.

Franciaország eleve a világ legnagyobb turisztikai desztinációja, Párizs annyira népszerű turisztikai célpont, hogy mondhatjuk, hogy az olimpia meg sem kottyan neki. De ez valójában nem igaz. A július 26-án kezdődő párizsi olimpia még ennek a gazdag államnak is kihívás, nem hiányzik egy belpolitikai váltás, egy nagy zűrzavar.

Az egész történet nekünk sem mindegy.

Franciaország az ötödik legnagyobb külföldi befektető Magyarországon, ráadásul úgy, hogy a franciákra nem is a gigabefektetések a jellemzőek, inkább a sok kisebb, összeadódó projekt.

Magyarországon ma 500 körüli francia hátterű cégben közel 50 ezer ember dolgozik. A partner fontosságát az is jelzi, hogy Magyarország a Budapest Airport visszavásárlását is franciákkal, a Vinci Airport nevű céggel valósítja meg.

Az orosz rulett

A francia parlamenti választásokat eredetileg csak 2027-ben kellett volna megtartani. ki mit akart az előrehozott választáson, kinek jön be a változás?

Macron nyilván arra játszik, hogy a francia választók most sokkolódtak, nem hitték volna, hogy liberális, felvilágosult országuk ennyire erős konzervatív fellegvárrá változik. A mérsékeltek reménye szerint ezek a sokkolt szavazók megemberelik magukat, lehet, hogy jó szívvel, lehet, hogy orrukat befogva, de csak leadják a szavazataikat a hagyományos politikai erőkre.

Van, aki szerint azonban Macron 19-re lapot húzott, és ezzel nem biztos, hogy jól jár. Mi van, ha túlfeszíti a húrt és még jobban megbukik? Ezért több mérsékelt erő nagyon kritikusan formált véleményt a döntésről, a szerencsejáték, a póker, vagy az orosz rulett képeivel írták le Macron döntését.

Jól sakkozott Macron, vagy túl nagy kockázatot vállalt? Majd meglátjuk, de az ma már egyértelmű, hogy a mérsékelt erők felől nézve, a túloldalon sem csak kiabáló szélsőségesek ülnek, hanem kifejezetten felkészült politikusok is. Franciaország soha ilyen közel nem volt ahhoz, hogy az olykor kissé lesajnált Nemzeti Tömörülés kormányzati pozícióba jusson.

Macron mindenesetre már most bejelentette, bármi lesz a szavazás eredménye, nem mond le.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.