Az első felelős magyar kormány névsorában a „nagy nevek” (Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Eötvös József vagy Deák Ferenc), mellett számos olyan miniszter is helyet kapott, akikről a történelemkönyvek korábban nem sokat írtak. Ilyen volt a hadügyminiszter, aki ráadásul nem is tartózkodott az országban, és a katonai rangja sem volt a legmagasabb. Mészáros Lázár ezredes ugyanis Észak Itáliában szolgált.

Miért egy ezredesre esett Batthyány Lajos választása, miért nem egy tábornokot vagy egy ismert politikust választott a magyar katonai ügyek vezetésére?

A Batthyány kormány. Mészáros Lázár a jobb szélen egyenruhában.

Mészárosra Kossuth hívta fel a miniszterelnök figyelmét, hiszen Mészáros Lázár nem „csak” egy katonatiszt volt, hanem sok nyelven beszélő, több területen rendkívül nagy tudással rendelkező tudós férfiú, aki ráadásul a Magyar Tudományos Akadémia (akkori nevén Magyar Tudós Társaság) levelező tagja is volt. Nem csak Kossuth Lajos ismerte a kormánytagok közül Mészárost, hiszen Széchenyi barátja, és levelezőpartnere volt az új hadügyminiszter, akivel olyan kérdéseket is megvitatott a Legnagyobb Magyar, mint a Pesten felálltandó hengerszékek típusa.

„Nagyon sok természetes tehetsége van” 

Mészáros egy frissen, 1791-ben nemességet kapó családba született 1796-ban, Baján. Korán, négy évesen árvaságra jutott, így rokonok nevelték. A fiatal Mészáros előbb jogásznak tanult, de az 1813-ban felélénkülő napóleoni háborúk miatt felállított új magyar ezredek egyikébe már, mint fiatal főhadnagy lépett be.

A főhadnagyi kinevezést a család befolyásának, a saját korábbi tanulmányinak köszönhette, de azért, hogy biztos felvegyék a hadseregbe, hazudott az életkoráról, azt állította, hogy 1792-ben született, azaz négy évet hozzáadott a valós korához.

A fiatal főhadnagy részt vett a napóleoni háború utolsó két évében, megtetszett neki a katonaélet, ezért úgy döntött, hivatásos katonatisztként folytatta életét.

A következő években Mészáros tehát katonaként szolgált, az ezrede Szlavóniában állomásozott. Az 1824-es jellemzésében olvasható, hogy németül, magyarul, latinul, olaszul, horvátul jól, franciául, görögül „valamennyire” beszél, de megjegyzik, hogy kedélyállapota komoly, és „nagyon sok” természetes tehetsége van. A jellemzésből az is kiderült, hogy otthonról, Bajáról a rokonság anyagilag is támogatta.

Mészáros 1826-tól százados, 1830-tól Itáliában állomásozott ezredével, ahol 1837-ben őrnaggyá léptették elő.

pacséri Mészáros Lázár (Baja, 1796. február 20. – Eywood, Anglia, 1858. november 16.)

A katonai szolgálat mellett Mészáros elméleti hadügyi munkásságot is folytatott, már 1823-ban hadügyi értekezést írt, ami – mivel túl forradalmi gondolatokat tartalmazott a katonaság szerepéről, azt a polgári társadalom részének, és nem a hatalmi elnyomógépezet részeként írta le – csak 1849-ben jelenhetett meg. Mindemellett egész más dolgokkal is foglalkozott. Írtuk, hogy Szlavóniában állomásozott, itt szabadidejében dinnyét termesztett és nemesített. Itáliába 1830-ban helyezték át. Ekkor már élénken figyelemmel kísérte az itthoni eseményeket, a reformmozgalmakat, így értesült arról a tervről, hogy Széchenyi István gőzmalmot kíván építeni Pesten.

Mivel Észak Itáliában és a szomszédos Svájcban már működtek gőzmalmok, ráadásul a Széchenyi által tervezett angol rendszernél modernebb szerkezetek voltak, Mészáros tollat ragadott, és levelet írt Széchenyi Istvánnak.

Írt a selyemhernyók tenyésztéséhez szükséges eperfákról és termesztett dinnyét

Az angol és a svájci rendszer között a lényeges eltérés az volt, hogy az angolok hagyományos malomköveket használtak, míg a svájciak vasból készült örlőhengereket.

Széchenyinek írt levelével Mészáros sokat kockáztatott, hiszen a magyar gróf megítélése minden esetre felemás volt az udvarnál, megfigyelés alatt tarották, és Mészáros pályafutására káros lehetett volna, ha a levelezést a felettesei rosszul értelmezik.

Mindenesetre a történet mindenki számára jól végződött, Mészárost nem érte kár, viszont Széchenyi hallgatott az északolasz tapasztalatokkal rendelkező őrnagyra, és további adatokat kért az ottani malmokról. Ezeket Mészáros Lázár meg is szerezte (amiben valószínűleg saját szakállára még ipari kémeket – molnárlegénynek beöltöztetett bakákat – is bevetett), és összeismertette Széchenyit a svájci befektetőkkel.

Ennek eredményeképp a pesti Hengermalom svájci befektetéssel, öntött hengeres hengerszékekkel készült. (Az már egy másik történet kezdete, hogy a pesti hengermalomnak saját öntöde és gépműhely kellett, amelyet egy Svájcból érkezett fiatal szakember vezetett, akit úgy hívtak, hogy Abraham Ganz, azaz Ganz Ábrahám…)

A József hengermalom épülete (Forrás: Magyar Technika, 1951.09.01)

Mészáros és Széchenyi barátsága itt vette kezdetét, de később személyesen is találkoztak. A barátsághoz jó alapot adott, hogy valójában kollégák voltak, hisz Széchenyi eredetileg szintén hivatásos katonatiszt volt, ám levelezésük a továbbiakban sem katonai kérdésekről szólt, hanem Széchenyi egy másik tervéről, a selyemről. Mészáros maga is értett a mezőgazdasághoz, így pontos beszámolókat tudott küldeni a Lombardiában már virágzó eperfatermesztésről, amelynek levele a hernyók tápláléka, így az eperfa a selyemhernyók nevelésének alapfeltétele. E témáról itthon Mészáros kisebb tanulmányt is megjelentetett.

A Magyar Tudós Társaság mégsem a selyemtermelésről szóló tanulmánya, vagy a hengermalom alapítása körüli tevékenysége miatt figyelt fel az Itáliában szolgáló őrnagyra, hanem hadtudományi tevékenysége miatt, ezért 1844. december 21-én a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. Székfoglalója a modern polgári társadalmak hadászatáról, a hadseregnek a társadalomban betöltött szerepéről szólt. Annyira újszerű, már-már forradalmi volt az írás, hogy az Akadémia csak hónapokkal később, hosszú belső vívódás után jelentette meg.

Mészáros pályája – részben köszönhetően a tudományos tevékenységének is, hiszen kevés katonatiszt volt egyben akadémikus, ezt a tényt még a bécsi hadügy is figyelembe vette – közben gyorsan emelkedett, 1844-ben alezredes, majd nem sokkal később, 1845-ben már ezredes. Ez az előmenetel az arisztokrata katonatiszteket kivéve igen gyorsnak számított, hiszen általában évek teltek el egy-egy előléptetés között.

Mészáros Lázár egy vízfestményen, a készítő személye nem ismert (forrás: Wikipedia)

Mészáros Lázár ezredest az 1848-as forradalmak Itáliában érték. Ott szolgált, miközben itthon hatalmas változások történtek, 1848 április 11-én megalakult az első független felelős magyar kormány, amelynek elnöke, Batthyány Lajos Mészáros Lázárt nevezte ki hadügyminiszternek.

A tudós miniszter a harcmezőn kevésbé volt sikeres

Mészáros csak május 23-án tudta elfoglalni a posztját, hiszen haza kellett érnie. Mészárost Kossuth javasolta, de értelemszerűen Széchenyi is támogatta. Nemcsak hadügyminiszter lett, de vezérőrnaggyá is előléptették.

A hadügyminiszteri poszt mellett – ahol gyakorlatilag létrehozta a hadsereget – aktívan részt vett a hadsereg irányításában, a hadműveletekben, igaz a harcmezőn kevésbé volt sikeres, mint a hadsereg szervezésében. Ellentétben a Batthyány kormány többi tagjával, nem mondott le 1848 őszén az Országos Honvédelmi Bizottmány megalakulásakor, így egészen 1849. május 6-ig volt hadügyminiszter – az 1849 április 14-i függetlenségi nyilatkozat után mondott csak le –, de katonai szolgálatban megmaradt. Időközben az Országgyűlés altábornaggyá léptette elő.

A világosi fegyverletétel után Törökországba távozott, és soha többé nem térhetett haza. Két éves török internálás után előbb Angliába, majd az Egyesült Államokba távozott, ahol Iowában farmernek állt. Öt évig élt az Újvilágban. A kapcsolatot az emigráció vezetőivel tartotta, de aktívan az emigráció munkájában nem vett részt.

Bajai emléktáblája a Szent Rókus-kápolna falán, ahová a hamvait 1991-ben szállították (Fotó: Wikipedia)

Mészáros 1858-ban Angliába utazott, azzal a céllal, hogy Svájcban telepedjen le. Azonban itt, Lady Langdalenél, ahol vendégeskedett, hirtelen megbetegedett, és váratlanul, 63 éves korában elhunyt.

Utolsó éveiben nemcsak gazdálkodott, írt is. Megírta emlékiratait és hadtudományi értekezéseket is készített. Ezeket előbb erősen cenzúrázva 1864-1865-ben, majd 1881-ben már cenzúrázatlanul adták ki.

Mészárost Angliában temették el, végrendelete szerint hamvait addig nem lehetett hazahozni, míg Magyarországon idegen csapatok állomásoznak. Ezért az első magyar honvédelmi miniszter nyughelye 1991-ig Angliában volt, és csak 1991. március 15-én helyezték el a bajai Szent Rókus-kápolnában.

Mészáros Lázár nemcsak katona volt, hanem társadalomtudós, aki a hadseregről, nem, mint az elnyomás eszközéről, hanem mint a modern polgári szabad társadalom alkotóeleméről, védelmezőjéről gondolkodott és írt.