A jemeni fővárostól, Szanaától 1300 kilométerre egy 30 méter széles és 100 méter mély kút található. Helyi legendák övezik a titokzatos helyet, amit a tudósoknak is csak nemrég sikerült feltárniuk.

Démonok, dzsinnek, holtak hazája

Barhout Kútja régóta tartja lázban az emberiséget. Egyfelől egy több millió évvel ezelőtt keletkezett természeti csoda, hiszen szinte a semmi közepén tátongó üreg, ami természetes víznyelőként működik. A helyiek azonban – főleg miután megérezték a lyukból áradó bűzt – egyik legendát szőtték köré, a másik után.

A helyet a pokol kapujaként emlegetik, ami egyesek szerint egy dzsinnt tart fogva, mások viszont úgy vélekednek, hogy démonok börtöneként szolgál.

El is kerülte hát mindenki a titokzatos, balszerencsés helyet, ahol időnként állatok tűntek el. Az ott lakók szerint a kútnak saját gravitációs vonzása van, ezért nem szabad megközelíteni, mert akármi is kerül oda, az beleesik. A tudósok szerencsére bebizonyították, hogy ez nem így van, de még a legmodernebb felszereléssel a hátukon is nehéz volt megközelíteni a mitikus víznyelőt.

Lefényképezni nem lehetett, hát bemásztak

Többen is megpróbálták már közelebbről is megvizsgálni a rejtélyes lyukat,ám az valóban veszélyes hely, aminek nincs megfelelő szellőzése.

Oxigénnel gyéren ellátott, több, mint száz méteres kútba felszerelés nélkül leereszkedni öngyilkosság, így nehezen haladt a hely felfedezése.

Páran eljutottak hatvan méteres mélységig is, de inkább visszafordultak. Idén azonban az Oman Cave Exploration Team (röviden OCET) nyolc szakértőből álló barlangászcsapatot küldött oda, akiknek végre sikerült leereszkedniük az üregbe. 112 méter mélyen értek talajt, ahol barlangi gyöngyöket, halott állatokat (nekik köszönhette a kút a jellegzetes szagát) és nagyon is élő kígyókat találtak.

A csapat tagjai víz-, kőzet- és talajmintákat vettek, de néhány elhullott állatot is bedobozoltak további vizsgálatok céljából.

A tudósok jelentése szerint a kígyók nem voltak különösebben agresszívak, nem ijedtek meg a váratlan látogatóktól. A lecsepegő víz gyönyörű barlangképződményeket hozott létre a kígyók otthonában, lime zöld színű kalcitgyöngyök tarkították a kút alját és falát. A vett mintákat még vizsgálják, így a jemeni pokoli kút még biztosan tartogat meglepetéseket a tudósok számára.

Rejtélyes vízelvezetők szerte a világon

Jemen csak egy hely a sok közül, ahol természetes módon hatalmas víznyelő képződött. A felszíni réteg összeomlása sok más helyen is megtörtént már Földünkön.

Közülük a legnagyobb a 662 méter mély és majdnem ugyanilyen széles, kínai Xiaozhai Tiankeng.

Említésre méltó az 510 méter mély víznyelő is Pápua Új-Guinea dzsungelének kellős közepén. Alatta hatalmas földalatti folyó található, a világ legnagyobb barlang kamráival egyetemben. A Great Blue Hole-ként, azaz Nagy Kék Lyukként emlegetett, tökéletesen kerek, 300 méteres átmérőjű víznyelő pedig 124 méter mélyen a tengerbe nyúlik bele Belize partjainál. Még akkor képződött, amikor sokkal alacsonyabb volt a vízszint, azaz átlagos szárazföldi víznyelőként jött létre. Arról, hogy egyáltalán létezik, Jacques Cousteau tudósított, akinek annyira tetszett a hely, hogy a világ tíz legjobb búvárhelyeinek egyikévé nyilvánította.

Ám attól, hogy ennyire híres, még nem ez a világ legmélyebb tengeri víznyelője: erre a posztra a Dél-kínai tengeren található Yongle Blue Hole tart igényt a maga 300 méteres mélységével.

Már a maják is ismerték és használták a víznyelőket.

Modern emberként maximum lenyűgözve figyeljük a hatalmas víznyelőket, esetleg a tudósok vizsgálják őket, de tulajdonképpeni hasznukat nem vesszük. Nem így őseink, akik nemcsak ismerték a környékükön található víznyelőket, de igénybe is vették őket. A maja civilizációtagjai a Yucatán-félsziget képződményeit értékes tárgyak elrejtésére illetve emberáldozatok elhelyezésére használták.

A későbbi évezredekben sajnos sok nép egyfajta szemétlerakóként tekintett a lyukakra, így sokuk a hulladék miatt a talajvizet is megfertőzte.

Manapság a vízzel teli kutak a búvárok kedvenc helyei közé tartoznak. Időnként azonban súlyos árat fizetnek merészségükért: Görögország Vouliagmeni nevű víznyelőjét. Az ördögkútjának nevezik, mert már négy búvár is életét vesztette felfedezésében. Szerencsére világszerte számos szárazföldi víznyelőt találunk, amelyek egy része turistalátványosságként kiépített úttal is rendelkezik, azaz biztonságosan látogatható.

Ha közelebbről néznénk meg egy víznyelőt

Franciaországban egyenesen lifttel viszik le a látogatókat a Gouffre de Padirac víznyelőbe. A 103 méter mély képződményben 75 méteres mélységben egy barlangrendszerrel rendelkezőtó található, ezen hajózhatnak a kalandvágyó turisták.

A Szamoa-szigeteken elhelyezkedő Sua Ocean Trench falai között egy meredek létrán ereszkedhetünk le a lyuk alját kitöltő tóba. Az Arab-félsziget délkeleti partjánál az ománi Bimmah víznyelőben betonlépcső vezet le a víz felszínéhez.

Ha már világot járunk, mindenképpen nézzük meg az Ik-Kil víznyelőt Mexikóban, amely a világörökség részét képező Chichén Itzá romváros közelében található. Még a környéken maradva látogassunk el az Aquismón község területén elhelyezkedő Fecskefészek-barlangba is, ami nemcsak a világ legnagyobb függőleges barlangjai közé tartozik, de több madárfajnak is otthont ad, akik reggel és este onnan repülnek ki nagy, színes rajokban.

Ha hozzánk közelebb keresgélünk, Horvátországban látogathatjuk meg a Vörös-tó víznyelőt, ami szinte függőleges falaival vezet több száz méteres mélységbe.

A Cseh Köztársaság morvaországi régiójában pedig a világ legmélyebb, víz alatti tava található: a víznyelő mélyén több, mint négyszáz méter mélyen csillog a víztükör. Magyarország határain belül az Aggteleki Nemzeti Park területén található a Pócsakői-víznyelő, ami időszakosan aktív is. A környéken több hasonló található, többek között a Meteor-barlang és a Kopaszgally-oldali 2. sz. Víznyelőbarlang. Az igazi paradicsomot azonban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park jelenti, ahol közel ötszáz víznyelőt tartanak számon.