Egyre több 25-50 közötti keres fel szexuálpszichológust. Közülük több a nő, de a párok is nagyobb számban fordulnak szakemberhez szexuális problémájuk miatt, leginkább a köztük lévő vágykülönbség okoz konfliktusforrást a párkapcsolatokban. A férfiaknál gyakori a teljesítményszorongás és a pornófüggőség. Füredi Krisztián pszichológust, szexuálpszichológust, párterapeutát egyebek között arról is kérdezte a Tudás.hu, lehet-e ezeken a szexuális gondokon segíteni, az elhidegült párok újra egymásra tudnak-e találni.
Ön szerint mi minden kell a jó szexhez?
A jó szex egyik alapja az, hogy tudjam, mi jó nekem. Ehhez pedig ismernem kell a testem reakcióit, igényeit, határait, és nemcsak fiziológiailag, hanem érzelmileg is. A testtudatosság nemcsak a gyönyör megtapasztalását segíti, hanem azt is, hogy mikor mondjak nemet, mikor lassítsak, mikor legyek jelen teljes figyelemmel.
Bármennyire romantikus is a „szavak nélküli” összhang mítosza, a jó szex gyakran a nyílt kommunikáción múlik. Tudni kell kérdezni, kérni, visszajelezni és nemcsak a szex közben, hanem előtte és utána is. Érdekes, hogy ez gyakran mélyebb kötődést hoz létre, mint maga a szeretkezés.
Ahhoz, hogy valaki igazán el tudja engedni magát, biztonságban kell éreznie magát. Ez nemcsak fizikai biztonság, hanem lelki is, hogy nem lesz megszégyenítve, nem használják ki, nem ítélik meg.
A szexualitás lényege nem a tökéletesség, hanem az, hogy kíváncsian tudunk-e egymás felé fordulni újra és újra.
A jó szex nem rutinszerű, hanem játékos, felfedező, és képes alkalmazkodni az élet változásaihoz, a pillanathoz. A jó szerető nem az, aki “mindent tud”, hanem aki figyel, kísérletezik, és örömmel tanul a másikról. A jó szex ott kezdődik, ahol a vágy nem elvárás, hanem ajándék, amit adhatunk is és kaphatunk is.
Szex egy idegennel
Sokan állítják, a nagyszerű szexuális élmény eléréséhez valójában teljesen mindegy, hogy valaki a párjával vagy egy vonzó idegennel szexel. Ön mit gondol erről?
Az egymást szerető párok szexualitása gyakran az intimitásra épül, arra a mély érzelmi kötődésre, amely nemcsak a testi, hanem a lelki közelséget is megteremti. Itt a szex több mint fizikai aktus, afféle érzelmi híd, újrakapcsolódás. Az élmények nemcsak a pillanatnyi örömöt szolgálják, hanem egy tartós összetartozás folyamatának apró részei.
Ezzel szemben az ismeretlen, de testileg vonzó partnerek közötti szex gyakran a szenvedély, a felfedezés, a vágy újdonságának terepe. Itt az izgalom dominál, az ismeretlen meghódítása, a kockázat, az ösztönös késztetések. Ez lehet szabadabb, merészebb, de gyakran kevesebb érzelmi biztonságot és mélységet hordoz.
A párkapcsolati szex lényege gyakran az összeolvadás élménye, nemcsak a test ér össze, hanem az életutak is.
Az együttlét emlékezés, ugyanakkor nem csak a jelenről, hanem a jövőről is szól. Az idegenek közötti szex viszont itt és most élmény, a pillanat öröme, egy kiszakított idő, kötődés nélkül. A testek kapcsolódnak, de a történetek nem. A párkapcsolati szex összeköt, megerősíti az érzelmi kapcsolatot. Az idegenek közti szex nem hoz szükségszerűen kapcsolódást, sőt, ha nem tiszták a szándékok, akár csalódást, ürességet is hagyhat maga után.
Ha egy párnak szexuális gondjai vannak, előbb-utóbb gond lesz magával a párkapcsolattal is?
A tapasztalatok szerint gyakrabban fordul elő, hogy a párkapcsolati problémák vezetnek szexuális nehézségekhez, nem pedig fordítva, de azért az sem ritka, hogy a szexuális nehézségek okozzák a párkapcsolati konfliktust.
A szex nem teljesen önálló rész a kapcsolatban, hanem tükrözi a kapcsolati dinamikát. A vágy, az intimitás, a hatalmi egyensúly, a kommunikációs mintázatok mind visszatükröződnek benne.
Ha csökken az érzelmi közelség, a testiség is távolabb kerül. Az érintések elmaradnak, a gyengédség hiánya miatt nehezebbé válik a szexuális odafordulás.
Ha sok a kimondatlan sérelem, elfojtott harag, az akár tudattalanul is a hálószobába szivárog – csökkenő vágy, elutasítás, feszültség vagy színlelt öröm formájában.
Ha nincs kölcsönös tisztelet vagy bizalom, akkor a szex sem lehet valódi megnyílás, csak rutin vagy kötelezettség. Ezekben az esetekben a szexuális probléma nem elsődleges, hanem tünet, gyakran nagyon beszédes tünet.
De van fordított irány is, amikor a szexuális nehézségből nő ki a kapcsolati probléma. Ez főként akkor fordul elő, ha a probléma tartós, és nem beszélnek róla.
Ha teljesítmény-elvárások torzítják a szexuális kapcsolatot, ha sérül az önbecsülés, például az egyik fél úgy érzi, őt nem kívánják, nem elég jó, vagy ha eltérő igények húzódnak meg a háttérben, amelyeket nem tud a pár összehangolni.
Ilyenkor a szexuális frusztráció mérgezheti a kapcsolat többi területét, a felek egymás ellen fordulhatnak, bűnöst kereshetnek, vagy éppen máshol, kívül keresnek megoldást, vigaszt, például hűtlenség formájában.
De akármi is az elsődleges „hibaforrás”, a kapcsolat vagy a szex, a megoldás a kapcsolódás újraépítésén keresztül vezet.
Szorongás a díványon
Sokan jelentkeznek Önnél szexuális problémákkal?
A szexuális nehézségek, legyen szó vágyhiányról, merevedési zavarról, orgazmus-problémákról, fájdalmas együttlétről vagy hűtlenség körüli konfliktusokról, általában nem önálló problémák.
Sokkal inkább a szorongás, a párkapcsolati dinamika, az önértékelés vagy a múltbeli traumák lenyomatai. Sokan keresnek fel szakembert, így engem is ezekkel a gondokkal.
Gyakran tapasztalom, annak ellenére, hogy körülöttünk a világban, a média különböző fórumain a szex már nem számít tabunak, ha valaki a saját, ilyen irányú frusztrációiról akar beszámolni, az még mindig nagyon nehéz. Sokan szégyenkezve, bűntudattal vagy szorongva érkeznek a rendelőbe.
Még a legőszintébb párok is van, hogy nehezen fogalmazzák meg, mi zajlik bennük, vagy mit élnek meg a szexben vagy éppen annak a hiányában. Pedig az erről való beszélgetés fontos első lépés a megoldás felé.
Milyen a férfi-nő arány a páciensei között, és mely korcsoportok dominálnak?
A tapasztalat szerint a nők gyakrabban kérnek pszichológiai segítséget, legyen szó egyéni vagy párterápiáról. Ennek sok oka van, például az, hogy a nők a szocializációjuk során jobban megtanulják felismerni és szavakba önteni az érzelmeiket, illetve kevésbé szégyellik, hogy pszichés támogatást vesznek igénybe.
Az utóbbi években azonban egyre gyakoribb a férfiak segítségkérése, gyakori a teljesítményszorongás és a pornófüggőség. Ugyanakkor a szexuális problémák nagy része páros jelenség.
A legtöbb segítségkérő a fiatal felnőtt és a középkorú korosztályból kerül ki.
A 25–50 évesek életében a szexualitás különösen hangsúlyos: ez az életszakasz a párkapcsolatépítés, családalapítás, elköteleződés, vagy éppen a válás, újrakezdés időszaka. Ugyanakkor az 50 év feletti korosztály is egyre gyakrabban keres segítséget.
Akik pszichológiai műveltséggel, önismereti nyitottsággal bírnak, könnyebben kérnek segítséget. A szexuális problémák nem válogatnak nem, kor vagy társadalmi osztály szerint. Mindenkit érinthetnek, de sajnos nem mindenkinek van lehetősége segítséget kérni.
A merevedés hiánya
Van, amikor a szexuális nehézségek a test biológiai adottságaiból, vagy a nemi szervek működési zavaraiból erednek. Melyek a leggyakoribb ilyen zavarok a férfiaknál és melyek a nőknél?
A férfiaknál a leggyakoribb probléma egyértelműen az erekciós zavar, vagyis az a nehézség, amikor a pénisz nem éri el vagy nem képes fenntartani a megfelelő merevséget.
Ennek hátterében lehetnek testi okok, mint például érrendszeri betegségek, cukorbetegség, hormonális eltérések, de nagyon gyakoriak a lelki okok: szorongás, stressz, önbizalomhiány, teljesítményelvárás.
A másik gyakori nehézség a korai magömlés, amely gyakran szintén pszichés eredetű, és sokszor szorosan összefonódik a teljesítményszorongással.
Ezzel ellentétes jelenség a késleltetett vagy hiányzó orgazmus, amely kevesebbszer kerül szóba, de egyre gyakoribb, különösen akkor, ha a szexuális élményhez a teljesítményelvárás szorongása kapcsolódik.
A nőknél a leggyakoribb zavar a szexuális vágy csökkenése vagy teljes hiánya, amely különösen gyakran jelentkezik tartós kapcsolatokban, gyerekvállalás után, vagy pszichés megterhelés idején.
A vágycsökkenés mögött gyakran nem fiziológiai ok húzódik meg, hanem érzelmi elidegenedés, fáradtság, önbizalomhiány vagy a kapcsolatban megélt frusztrációk.
Szintén gyakori női panasz a fájdalmas szex, amely lehet testi eredetű (például hormonális változások, fertőzések, endometriózis következtében), de ez sokszor a test emléke egy korábbi trauma nyomán.
A vaginizmus, amikor a hüvely izomzata akaratlanul összehúzódik, és lehetetlenné teszi a behatolást, kifejezetten pszichoszomatikus tünet, gyakran a szexhez társuló félelmek vagy negatív minták következménye. Az orgazmus hiánya vagy nehézsége szintén gyakori, és többnyire nem testi probléma, hanem lelki okok vannak a háttérben.
És milyen lelki okok akadályozhatják a szexuális kielégülést?
A szexuális funkciók finoman hangolt rendszerek, amelyek egyaránt függenek a testi állapottól és a pszichés, érzelmi, kapcsolati tényezőktől. A társadalom a szexet gyakran teljesítendő feladatként kezeli: legyen mindig szenvedélyes, kielégítő, kreatív. Ez hatalmas nyomás.
A “meg kell felelni” érzése blokkolja az örömteli jelenlétet, és előidézhet erekciós zavart, orgazmushiányt, vágycsökkenést. Sokan nem merik igazán átadni magukat, mert nem érzik a testüket elég szépnek, kívánatosnak, méltónak az örömre.
Ez gátolja a felszabadultságot, az öröm élményét. Aki olyan közegben nőtt fel, ahol a szexualitás tabuként, bűnként vagy szégyenként jelent meg, az felnőttként is nehezen engedi meg magának a szex felszabadult örömét. A belső tiltások, tudattalan üzenetek gyakran nehezítik a szexuális öröm létrejöttét.
A szexuális zaklatás, erőszak, vagy akár valamilyen traumatikus élmény is akadálya lehet a szexuális élvezetnek.
A párkapcsolati harag, a ki nem mondott sérelmek, az elhanyagoltság vagy a bizalomvesztés szintén gátolják a vágy kibontakozását. A test ilyenkor sokszor ellenáll, elutasítja a kapcsolódást. A ma szokványos életmód rengeteg energiát igényel. Ha valaki fizikailag kimerült, mentálisan túlterhelt, szorong, a vágy háttérbe szorul. Sokan pedig nem mernek beszélni arról, mit szeretnének igazán. Ez frusztrációhoz, unalomhoz vagy érzelmi elhidegüléshez vezethet. A vágy kifejezéséhez bátorság és biztonság kell.
Mi történik, ha egy pár egyik felének óriási szexéhsége van, míg a másiknak ez nyomasztó, az ő igényei szerényebbek ezen a téren?
A nemi vágy intenzitása egyénenként nagyon eltérő lehet, akárcsak a szexuális temperamentum, amely nemcsak a vágy gyakoriságát, hanem a szexhez való hozzáállást, az izgalomkeresés mértékét, a fantáziák jelenlétét és a testi kontaktus szükségletét is magában foglalja.
Vannak emberek, akik számára a szex az érzelmi kapcsolódás szerves része, gyakran, változatosan, játékosan vágynak rá. Mások számára a vágy ritkább, mélyebb, vagy éppen körülményhez kötöttebb, például akkor éled fel, ha minden más rendben van: biztonság, intimitás, nyugalom.
A vágykülönbség az egyik leggyakoribb konfliktusforrás a párkapcsolatokban. Akinek magasabb a vágya, az gyakran visszautasításként éli meg a másik visszafogottságát, míg, akinek alacsonyabb a vágya, az könnyebben érez bűntudatot.
Az intimitás hűlt helye
Hogyan hat az emberek szexualitására a mai rohanó, stresszes élettempó?
A szexuális aktivitás nem olyan, mint egy feladatlista, amit csak kipipálunk. A vágyhoz szükség van belső térre, időre, testi-lelki jelenlétre és ezek azok az erőforrások, amelyekből a modern embernek a legkevesebb jut.
A krónikus stressz, a szorongás, az állandó készenléti állapot szimpatikus idegrendszeri túlműködéshez vezet („harcolj vagy menekülj” – üzemmód), ami pedig ellensége a szexuális nyitottságnak.
A szex inkább ahhoz az állapothoz kötődik, amikor ellazulunk, figyelni tudunk a saját és a másik testére, amikor nem kell teljesíteni, csak lenni. Sok pár érzi úgy, hogy az intimitás manapság valahol elmarad a mindennapok sűrűjében. A közös idő spontán pillanatai háttérbe szorulnak, és amikor végre lenne lehetőség, akkor meg már túl fáradtak, kimerültek. A vágy nem tűnt el, csak nem kap figyelmet, gondoskodást, teret.
Pedig az utóbbi évtizedekben szabadosabb lazább lett az életvitel, és a médiából, mindenhonnan ömlik ránk a szexuális ingerek sokasága.
Pozitív változás, hogy ma már nyitottan beszélhetünk vágyakról, orientációkról, nemi szerepekről, határokról. Ez különösen fontos volt azoknak, akik korábban láthatatlanok vagy elnyomottak voltak: LMBTQ+ közösségek, szexuális kisebbségek, de a női vágy témaköre is ide tartozik.
Mára fontos téma lett a konszenzus, a testi autonómia és kevésbé marad rejtve a szexuális erőszak. Ez erősíti a saját test feletti kontrollt, kiemelten a fiatal nőknél és férfiaknál, akik már más normákkal szocializálódnak.
Ugyanakkor hátrányos, ha a szexualitás csak fizikai kalandként, könnyed örömforrásként jelenik meg, elveszítheti kapcsolati és érzelmi jelentőségét. Sokan számolnak be arról, hogy az életükben gyakori a szex, de ritka az intimitás. Az egyszerűbb kapcsolatok mögött gyakran komolyabb érzelmi hiányok állnak.
A pornó, a média, a közösségi média által közvetített hiperszexuális kultúra torzítja a reális elvárásokat. A szex gyakran már nem elmélyült öröm az ottani tobzódásban, hanem kifelé mutatott színjáték.
A szabadság lehet valódi választás, de lehet páncél is a sebezhetőség ellen. A szexuális szabadság világában nő a választék, de ezzel együtt nő a félelem is, hogy nem vagyunk elég izgalmasak és kívánatosak.
Csak a látvány kell?
A pornó elterjedése a legnagyobb mumus?
A digitális korszakban a pornó bármikor, bárhonnan elérhető, ingyenes, gyors, változatos, azonnali örömforrás. Ez a kombináció nagyon vonzó, de pszichésen megterhelő is lehet. Az agyunk ugyanis nem különbözteti meg a valódit a pornóban látott ingerektől, és a folyamatos, erőteljes ingeráradat eltompíthatja a valóság élvezeti értékét.
Függőség alakul ki, ha a pornó egyetlen módja lesz a kielégülésnek, ha fokozatosan egyre extrémebb tartalmak kellenek, ha a fogyasztás kontrollálhatatlan, és más életterületeket is befolyásol, akkor már szenvedést okozhat, egyénileg is és párkapcsolatilag is.
Sok pár számol be arról, hogy az egyik fél már nem kívánja a másikat, mert a pornó gyorsabb, kényelmesebb, biztonságosabb.
A pornó azonban irreális testképet, irreális teljesítményelvárásokat közvetít, ami komoly szorongást kelthet. Ugyanakkor sok pár használja a pornót közösen, hogy új ötleteket merítsen, vagy segítsen megfogalmazni vágyakat. Ha nyílt kommunikációval párosul, ez mélyítheti az intimitást.
Egyébként mindenféle függőség, legyen szó alkoholról, drogról, pornóról, munkáról vagy akár evésről, szinte kivétel nélkül hatással vannak az ember szexualitására is.
A szexualitás az egyik legérzékenyebb, legösszetettebb emberi működés, amelyhez testi, érzelmi és kapcsolati szinten is jelen kell lennünk. Márpedig a függőség természete pontosan az, hogy elvonja az embert önmagától és így a kapcsolódás, a vágy, az öröm is háttérbe szorul, eltorzul, vagy teljesen eltűnik.
A pornó- és szexfüggőség különösen árnyalt terület. Itt nem a szexuális vágy hiányzik, hanem éppen az ellenkezője, a kényszeres, gyakran titkolt és szégyennel terhelt viselkedés válik uralkodóvá, amely viszont egyre inkább elszigeteli az illetőt a valódi kapcsolatoktól.
A túlzott pornóhasználat például érzéketlenné teheti az idegrendszert a valódi, testi szexuális ingerekre.
Sokan számolnak be arról, hogy a partnerrel való együttlét egyre nehezebb, kevésbé kielégítő, vagy egyáltalán nem működik.
A közös pont minden függőség esetében az, hogy a szexuális működés nemcsak károsodik, hanem fokozatosan kiszorul a valódi érzelmi életből.
A test nem örömforrás többé, hanem eszköz, teher, vagy épp csak díszlet. Az intimitás pedig túl kockázatos, általa az ember sebezhetővé válik, így inkább elkerülik.
Igaz az, ahogy főleg az idősebb korosztályok vélik, hogy ma a fiatalok túl korán, túl nagy mennyiségben és túl mechanikusan gyakorolják a szexet és kevésbé él bennük a partner iránti tisztelet és megbecsülés?
Ez a kép torz, leegyszerűsítő, nem tükrözi a valóság árnyaltságát. A fiatalok ma nem kezdik korábban a szexuális életet, mint a korábbi generációk. Egyes kutatások szerint inkább később és óvatosabban kezdenek bele a szexuális életbe.
A szexuális partnerek száma nem emelkedett drámaian az elmúlt évtizedekben. A túl sok partner inkább a média és közösségi platformok által sugallt torzított kép.
A fiatalok tájékozottabbak ma, mint valaha: a beleegyezésről, a határokról, a nemi identitásokról, a biztonságos szexről. Nem a fiatalok lettek szabadosabbak, hanem a világ lett hangosabb és áthatóbb. A felszínesség illúziója sokszor abból ered, hogy a szexualitásról való kommunikáció nyíltabb, sokszor ordenárébb is, de ez nem jelenti azt, hogy a valódi kapcsolatokban ne lenne mélyebb réteg is.
Mindent szabad?
Elárulják önnek a paciensek a legtitkosabb vágyaikat, esetleges perverzióikat is? Egyáltalán mi az, hogy perverzió? Hát, nem igaz az, hogy a szexben minden megengedett?
Ez csak akkor igaz, ha van elég biztonság, ítéletmentesség és idő a szexuális együttlétre.
A szexuálpszichológus terápiás tere olyan, hogy abban nem kell megfelelni, nem kell átlagosnak lenni, bármit el lehet mondani.
A legtöbb ember nem beteg, csak zavarban van a saját vágyaival kapcsolatban.
Nem ritka, hogy valaki évek óta hordoz magában egy fantáziát, amit még önmagának is alig mer bevallani. Az elrejtett vágyak sokfélék, de nem csak extrémek, van, amikor még azt is nehéz kifejezni, hogy valaki érzelmes, lassú, figyelmes szeretkezésre vágyik.
A klasszikus pszichiátria a perverzió szót használta minden olyan szexuális viselkedésre, amely eltér a hagyományostól, a heteroszexuális, monogám, behatolásos, reproduktív szextől. Ma azonban ez a kategória már elavult és stigmatizáló.
A modern szexuálpszichológia inkább a parafília kifejezést használja, amely semlegesebb. A parafília olyan szexuális érdeklődést jelent, amely eltér a társadalmi normától, de nem minden esetben kóros vagy káros.
Természetesen kérdés, hogy valódi beleegyezéssel történik-e és hogy árt-e vele valakinek. Ha senkinek sem árt és a másik fél is belement, akkor egy vágy nem „perverz”, hanem egyszerűen különleges, egyéni.
Hogyan lehet a szexuális gondokon segíteni? Lehet ezen a téren változást elérni?
Sokan azt gondolják, ha valami elromlott a szexben, azzal nincs mit tenni, az már olyan marad.
Azt gondolják, hogy már kihűlt a kapcsolat, vagy már öregek ehhez. Ezek nagy tévedések. A szex nem statikus adottság, hanem kapcsolati dinamika, testi-lelki összehangoltság, belső állapot. Mindez alakítható, formálható.
A régi minták olykor már nem működnek.
Az új megoldásokhoz viszont bátorság kell, kísérletezés, játékosság, akár új forgatókönyvek írása. Ha egyetlen gondolatot emelhetnék ki az egész beszélgetésünkből, akkor talán azt mondanám: a szexualitás nem teljesítmény, hanem egy kapcsolati tér, önmagunkkal és a másikkal. A legtöbb emberben ott él a vágy az intimitásra, az élvezetre, de sokszor ezt a vágyat különböző elakadások, félelmek, negatív tapasztalatok vagy társadalmi elvárások nehezítik vagy teszik elérhetetlenné.
De azt látom a munkámban, hogy szinte mindenki, bármilyen életkorban, párkapcsolati helyzetben vagy háttérrel, képes fejlődni ezen a területen, ha biztonságos, elfogadó közegben lehet szó a témáról.
A szexuális problémák gyakran nem elszigetelt tünetek, hanem komplex élethelyzeti, kapcsolati vagy pszichés folyamatok részei.
De a változás lehetséges, csakhogy ez nem feltétlenül gyors és nem mindig látványos.
A legfontosabb talán az, hogy ne tekintsük ezeket a nehézségeket szégyellnivalónak vagy személyes hibának. A szexualitás nem „valami, amit tudni kell”, hanem „valami, amit meg lehet tanulni, érzékenységgel, figyelemmel, nyitottsággal”. Ez a tanulás egy életen át tartó, gyönyörű, mély emberi folyamat lehet.
