Meddig terrorizálható a sportoló a teljesítmény érdekében?

Csökkentik a volt vezető kommunisták nyugdíját Csehországban
2024-03-27
Naponta három magyar család teljes vagyona kerül a kiberbűnözőkhöz
2024-03-28
Show all

Meddig terrorizálható a sportoló a teljesítmény érdekében?

A sportolók sokszor panaszkodnak edzőikre, tanáraikra, hogy testi-lelki bántalmazásban volt részük pályafutásuk alatt. A csúcsteljesítmény elérésének szükségszerűen része a lelki, fizikai megaláztatás? Borosán Líviát a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Pedagógia Tanszékének vezetőjét kérdezte a tudás.hu.  

Borosán Lívia, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Pedagógia Tanszékének vezetője

A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem (MTSE) pedagógiai tanszéke foglalkozik a sportolói bántalmazás témakörével?

Igen, az iskolákban és a sportklubokban a fiatalokat ért sérelmeket, a különböző bántalmazásokat folyamatosan vizsgáljuk hazai és nemzetközi szinten egyaránt.

Olyan helyzeteket vizsgálunk, ahol a hatalmi helyzetben lévő személy a konfliktusok megoldása vagy a teljesítmény fokozása érdekében a gyermek, a sportoló személyiségének fejlődésében hosszútávon is fennálló sérülést okoz. Kutatásunk során olyan, máig el nem felejtett sérelmet kell leírnia a válaszadóknak, amely iskolai és/vagy sportklubban eltöltött éveik közben érte őket. Az elszenvedett sérelmek a pedagógiai ártalmak egy csoportját jelentik és a jelenséget fekete pedagógiaként értelmezzük. Legutóbbi kutatásunkban a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem hallgatóit kérdeztük, az ő életük szerves része a sport.

Mennyire jellemző ez a jelenség a sportban? A válaszoló sportolók milyen százalékban számoltak be arról, hogy bántották őket?

A válaszadóink közel fele, 48 százalékuk számolt be arról, hogy érte őket ilyen típusú sérelem. A sérelmek 65%-át a sport területén szenvedték el a válaszadók, pontosabban az esetek 43%-a sportklubokban és 23%-a testnevelés órákon történt. A sérelmek további része az iskolai oktatás során, de nem testnevelés órán érte a válaszadókat.

Ezek az esetek az élsportban, a nemzetközi versenyekre, világbajnokságra, olimpiára készülő sportolók körében jellemző, vagy pont lejjebb fordulnak elő gyakrabban?

A fekete pedagógia minden szinten előfordulhat és elő is fordul. Határt csak az edzők pedagógiai tudása, szakmai felkészültsége, nevelési-oktatási tapasztalata, stressztűrése… lényegében az edzők személyisége szab határt.

Nagyon fontos lenne − főleg a korai szakosító sportágaknál −, hogy kezdetektől fogva olyan edzővel találkozzanak a gyermekek, aki megfelelő módon járul hozzá egészséges személyiségfejlődésükhöz. Olyan edzők kellenek, akik valóban a fejlesztésüket segítik elő, és nem hagynak maguk után olyan maradandó károkat, amelyek egy egész életre visszavetik a gyerekek sporthoz való viszonyát.

Egyáltalán lehet-e kimagasló nemzetközi eredményeket elérni anélkül, hogy a sportoló lelkileg ne sérüljön?

A pedagógiai tevékenység egyik sajátos színtere a sport. A versenysportban elkerülhetetlen a teljesítménykényszer, de ez a pedagógus-tanítvány viszonyában nem okozhat olyan mértékű torzulást, amely bármelyik fél méltóságát sérti. A sport jellegéből adódóan az edzőkre hatalmas nyomás kerülhet a szakosztály vagy az egyesület oldaláról.

A legtöbb esetben a státusza, pozíciója akkor biztosított a munkahelyén, ha hozza az elvárt eredményeket. Ennek eléréséhez azonban az edzőnek nem szükséges durva, sértő, agresszív magatartást tanúsítania.

Az edző részéről történő objektív visszajelzés elengedhetetlen követelmény, még ha az a tükör, amit a sportoló elé tart, néha nem is a legkedvezőbb.

Az edzői értékelés mindenkor az emberi méltóság figyelembevételével kell, hogy történjen.

Ha negatív kritikát is kell megfogalmazni, ha buzdítani kell, mindent olyan köntösbe burkolva kell a sportoló elé tárni, ami a személyiségfejlődését segíti, nem pedig emberi mivoltában megalázza, eltiporja, földbe döngöli.

A pedagógia, a neveléstudomány komplex ismeretrendszere természetesen szükséges ahhoz, hogy valaki jól működtesse ezeket a pedagógiai mechanizmusokat.

Nem elég pedagógus-edzőnek „születni”, mint ahogyan azt sokan gondolják. Itt nagyon komoly rendszer-szintű tanult ismeretekről van szó. Többször tapasztaltuk, hogy a pedagógusok, edzők sokszor nincsenek tisztában pedagógiai munkavégzésükből fakadó szerepükkel, tevékenységük jogi-erkölcsi-etikai határaival, szabályaival, tevékenységük személyiségre gyakorolt hatásaival. Ehhez több esetben hozzájárul az a gyakorlati tapasztalat is, amely a fekete pedagógiai megoldásmódokat csak részben volt képes társadalmi szinten szankcionálni.

Azt is mondhatjuk, hogy ennek a megoldási készletnek hagyományai vannak a gyermekek nevelésében.

A fekete pedagógia milyen hatással lesz a sportolóra? 

A gyermekkorban megtapasztalt erőszak negatív fizikai és érzelmi következményekkel jár. Ezek közé tartozik a szorongás, az öngyilkossági gondolatok, a depresszió, a szerhasználat, a különböző személyiségzavarok, valamint olyan szélesebb körű pszichoszociális következmények, mint pl. a serdülőkori bűnözés, a felnőttkori párkapcsolati- és családi szerepek nehézségei

Kutatásunkban a válaszadók saját bevallása alapján kiderült, hogy az elszenvedett sérelmek az egészségük, valamint pályafutásuk alakulásának szempontjából helyrehozhatatlan következménnyekkel járt. A szégyen, a félelem, az önértékelési problémák megjelenése, a negatív attitűd kialakulása a sporttal, mozgással, az adott sportággal, iskolával, edző-pedagógussal, tantárggyal szembeni következmények válaszaik között mind megjelentek.

A sportoló gyerekek szülei hogyan reagálnak az ilyen módszerekre, van e jogi vagy bármilyen védelem, ami ilyen helyzetben segít?

Számtalanszor láthatjuk azt, hogy a mérkőzés vagy a versenyhelyzetek hevében egy-egy edző képtelen uralkodni az érzelmein, képtelen pedagógushoz méltó módon viselkedni.

Ilyen esetben elgondolkodhat a szülő, hogy az edző vajon az edzéseken is így viselkedik a sportolókkal,Az lenne az ideális, ha a szülők ezt nem tolerálnák, nem néznének félre. Annál is inkább mivel a fekete pedagógia alkalmazása jogsértő.

Azok a pedagógiai eszközök és módszerek, amelyek ötven vagy száz éve még teljesen elfogadottak, szükségszerűek vagy megtűrtek voltak, napjainkban már nem elfogadhatóak, vagy egyenesen büntetendők lettek.

Jogi értelemben a fekete pedagógiát a tanár, az edző erőfölényén, fölérendeltségén, kiemelt, hatalmi helyzetén és ezzel együtt a diák, a sportoló kiszolgáltatott helyzetével való visszaélésként határozzuk meg, amely jogsértő magtartás büntetőjogi kategória, az alkotmányjogban és a büntetőjogban érhető tetten.

Mi lehet a szülők felelőssége ezen módszerek alkalmazásában? Gyakran hallani olyan esetekről, hogy a szülők  irreálisan magas elvárásokat támasztanak a gyermek sporteredményeivel kapcsolatban, vagy pont olyan edzőt választanak, akiről tudni lehet, hogy nem bánik kesztyűs kézzel a tanítványival, viszont az eredmények jönnek.

A rossz társadalmi beidegződések, miszerint a teljesítmény elérése érdekében keményen kell fogni a gyermeket, csak így érhetük el sikereket, illetve a pedagógiai tudás hiányosságaiból fakadó módszerek alkalmazása együttesen fejtik ki negatív hatásukat.Most nem arról beszélek, hogy nem kellenek az elvárások, akár a saját komfortzónán túli, a jelenlegi képességeket meghaladó további célok kijelölése.

Ez mind kell.

De a „hogyan” érjük el a célokat? kérdésre adott válasz nem mindegy. Lehet, hogy az eredmények, a sportsikerek jönnek, azt azonban nem tudhatjuk, hogy egy rossz pedagógusi attitűd a későbbiekben milyen kárt okoz a sportoló életében, és ez később milyen hatásokat okoz társadalmi szinten. Ha a gyermek kényszert, teljesítménynyomást él meg, ha szorong, mert azt érzi az edző, a szülő oldaláról is, hogy csak a tökéletes teljesítmény az elfogadható, azzal a belső motivációt csökkentjük. A belső hajtóerő megléte pedig kikerülhetetlen az élsportban.

Sportpszichológusok, szakemberek tömege dolgozik a sportolók mellett, próbálják külső motivációval „felpörgetni” őket a versenyhelyzetre, ahelyett, hogy a sportoló belső motivációja lenne rendben.

Mennyire elnéző a szakma és a társadalom azokkal az edzőkkel szemben, akik köztudottan alkalmaznak kifogásolható módszereket, viszont az eredmények igazolják őket?

A legtöbb klubban már etikai kódexe van az edzőknek, a jogérzékenységüket is céltudatosan fejlesztik, a sportvezetők pedig pedagógiai szakemberek. Mi az egyetemen (MTSE) is nagy hangsúlyt fektetünk az edzők pedagógiai felkészítésére. Nagyon fontos cél, hogy kiváló sportpedagógussá váljanak, hiszen ők vannak jelen nap mint nap a sportolókkal. Ők látják a folyamatokat, ők döntenek, oldják meg a szakmai helyzeteket.

Ugyanakkor tudjuk, hogy az új módszerek megismerése, alkalmazásuk és beválásuk megtapasztalása, így a változás elérése is hosszabb időt vesz igénybe.

Hogyan lehet pozitívan lelkesíteni a sportolókat?

Lássunk egy kis pedagógiai ízelítőt: pl. az edzőknek nagyon kell ismerniük a tanítványaikat, tudniuk kell, hogy – a maximális eredmény elérése érdekében – kihez, milyen módon viszonyuljanak. Minden egyes személyiséghez más és más út vezet. Tisztában kell lenni azzal, hogy mivel tudom motiválni, biztatni, jobb teljesítményre ösztönözni, segíteni, támogatni őket. A jó edző hiába tervez el előre egy edzésmunkát, ha a tanítvány aznap éppen rossz mentális vagy fizikai állapotban érkezik az edzésre, változtatni kell.

Külön kihangsúlyozandó az edző példakép szerepe.

Az az edző lesz hiteles, aki valóban úgy él, gondolkodik, cselekszik, kommunikál a tanítványai felé, ami követendő példa lehet a számukra. Aki gondoskodik a tanítványairól, aki odafigyel rájuk, aki érdeklődik a sportolói iránt, őt fogják szeretni a tanítványai. Azt is látnunk kell, hogy nem minden edző alkalmas minden korosztály nevelő-oktató munkájára. Tapasztalati úton derülhet ki, hogy melyik az a korosztály, amelyikkel a leginkább megtalálhatja a hangot, amelyikkel a legeredményesebben képes a munkáját elvégezni, ahol jól érzi magát, ahol örömét leli.

Természetesen senki sem szeretne örökké utánpótlásedzőként dolgozni, sajnos azt egy olimpiai éremnél egyáltalán nem szokták jegyezni, elismerni, vagy csak ritkán.

Ha edzőként minden egyes edzésre szívesen megyünk, ha valóban a legtöbbet szeretnénk kihozni a tanítványainkból, ha a sport eszközeivel tudatosan igyekszünk hozzájárulni a személyiségfejlődésükhöz, ha igazán értékes embereket akarunk nevelni, akkor jó úton járunk.

Minden egyes edzéssel az legyen a cél, hogy a tanítványaink szeressék meg a sportot, hogy örökre kialakítsuk bennük a sportolási igényt, az adott sportághoz való kötődést, ami akkor is megmarad, ha már régen abbahagyták a versenysportot.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.