Az időszámítás előtti első évezred a Közel-Kelet nagy birodalmainak fénykora volt. Közülük az emberi civilizáció egyik bölcsőjét, az ókori Mezopotámia örökségét mutatja be a Szépművészeti Múzeum Istenek és démonok királysága című kiállítása, amelyről Roboz Erika kurátorral beszélgettünk.
Forrás: ppke.academia.edu
Az új időszaki tárlat betekintést ad egy letűnt kultúrába, amely a Bibliának és közvetve európai kultúrának is egyik gyökerét képezi.
A Szépművészeti Múzeum és az MTA – ELTE Lendület Asszír és Babilóni Istenvilág kutatócsoport által közösen szervezett bemutató tárgyai a XIX. században és a XX. elején zajló mezopotámiai ásatások során feltárt Assur, Babilón, Dúr-Sarrukín és Kalhu városából származnak
mondja az egyik kurátor, Roboz Erika.
Kurátor társam Niederreiter Zoltán, az ELTE BTK Asszírológiai és Hebraisztikai Tanszékének adjunktusa. Fontos, hogy egy csodálatos, friss eredményeket tartalmazó magyar, illetve angol nyelvű katalógust is megjelentettünk az alkalomra.
Ragyogó csillogás Istár kapujánál
A műtárgyak az ókori Mezopotámia szimbolikus jelentőségű alkotásai?
A tárlaton látható több mint másfélszáz mű 12 magyar és külföldi gyűjteményből érkezett a budapesti kiállításra. Közülük néhányat korábban még sosem adtak kölcsön.
Fontos európai gyűjtemények, a berlini Vorderasiatisches Museum, a párizsi Musée du Louvre és a Bibliothèque nationale de France, a bécsi Kunsthistorisches Museum, a National Museum of Denmark, a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotek és a drezdai Staatlichen Kunstsammlungen Dresden kölcsönzött a február elejéig nyitva tartó tárlatra.
A kiállítótérbe belépőt Pazuzu az ember formájú, rémisztő fejű, saskarmú és szárnyas démon hatalmas képe fogadja. Ő ki vagy mi?
Az ijesztő alak védelmezte az embereket más ártó démonok ellen. Az ókori ember vallásos gondolkodásáról tudni kell, hogy minden, az őt körülvevő világból érkező jelenség magyarázatára a transzcendens szférát jelölte meg. Vagy azt képzelte, hogy ezek a jelenségek istenek megnyilvánulásaiként értelmezhetők vagy az ő hatásukra történnek. Egy betegséget, vihart, esőt démoni behatásnak tekintettek.
A látogató átléphet a Babilónban feltárt, ragyogó lazúrkék színű Istár-kapu szintén méretes installációja alatt. Mi ez az építmény?
A rajta látható sárkánykígyó, Babilón főistenét, Mardukot, a bika pedig Adad viharistent szimbolizálja. Az oroszlán a harmadik isteni lény, amely megjelenik az Istár-kapun és a hozzá vezető felvonulási úton, ezek védelmezik Babilón ünnepi bejáratát. Az oroszlán Istár istennőhöz kapcsolódik, aki a háború, illetve a szerelem, és annak a szexuális aspektusát jelképezi.
A középen álló makett a berlini Pergamon Múzeum 1930-as megnyitására készült. Ekkor mutatták be az óriási régészeti ásatások eredményeit. A mázas tégla domborműveket – az orszlánét, a sárkánykígyóét – a törmelékben talált téglatöredékekből állították össze a restaurátorok.
Walter Andrae, aki 1903 és ’14 között folytatott ásatásokat a térségben, rengeteg akvarellt és rajzot készített. Ezek az ábrák segítették a restaurátorokat abban, hogy össze tudják állítani ezeket a mázas tégladíszeket.
Forrás: Szépművészeti Múzeum/Ny Carlsberg Glyptotek, Koppenhága | © Fotó: Riccardo Buccarella
Babilón ünnepi bejárataként szolgált az Istár-kapu, jellegzetes a kék és okkersárga dekoráció?
Az Istár-kapunak három építési fázisát tudjuk megkülönböztetni, és ezt is az ásatások hozták felszínre. Az első fázisban domborműves téglákat használtak, de máz nélkül. A második fázisban dombormű nélküli, tehát lapos téglákat használtak mázzal, és a harmadikban használták az itt látható mázas és domborműves téglákat.
A mázak lenyűgöző, ragyogó csillogást adtak ezeknek a realisztikus ábrázolásoknak, oroszláné például majdnem méretarányos állatalakot mutat. Egy ilyen oroszlánrelief megépítéséhez 46-49 téglára volt szükség, ezek külön öntőformákban készültek. Az oroszlán nemcsak Istár szimbóluma volt, hanem a királyi hatalomhoz is kötődött. Az egész épületegyüttes szimbolikájában a városba ünnepélyes behaladás isteni felügyeletét jelenítette meg.
Diplomaták szerepe az ásatásoknál
Mezopotámia és Babilónia területe XIX. és XX. század fordulóján valaha oszmán fennhatóság alatt állt?
Valóban. Többnyire brit és francia diplomaták kezdeményezték a feltárásokat. Szerették volna megtalálni a Bibliából ismert helyszíneket, királyi palotákat. Austen Henry Layard (Párizs 1817. – London, 1894.) angol utazó, régész, művészettörténész, jogász, gyűjtő, író, politikus és diplomata Kalhu (Nimrud) várost kutatta.
A babilóni ásatásokat egy rutinos, korszerű tudományos módszereket alkalmazó régész, Robert Koldewey (1855 – 1925) irányította, aki nemcsak Babilón, hanem Assur, Uruk, Ninive, Larsza feltárásán is dolgozott. 1857-re megfejtik az akkád ékirást, tehát jelentős volt az érdeklődés ezekben az évtizedekben.
Forrás: Szépművészeti Múzeum/bpk / Vorderasiatisches Museum, SMB / Olaf M. Teßmer
Az új-asszír és új-babilóni uralkodók feladata volt az istenek szolgálata. Mi még?
Nemcsak hódítottak, hanem grandiózus építkezéseket finanszíroztak vagy védnököltek, ennek a bizonyítékait mutatja be a tárlat következő szekciója.
Keverék lények
A kiállítás középső részében ismét találkozik a látogató Pazuzuval, miért?
Kisebb, kőből vagy fémből készült feje közkedvelt amulett volt, amit elsősorban a terhes asszonyok viseltek, hogy megóvják gyermeküket a gonosz Lamastu istennőtől. A fémből vagy kőből készült lamastu-lapok az ijesztő Pazuzut ábrázolnak, hogy visszaűzze Lamastut az alvilágba.
A paloták díszítményein, a használati tárgyakon, például egy ezüst serlegen úgynevezett keverék lények jelennek meg, vagy embertestű és állatfejű vagy állattestű és emberfejű figurák.
Forrás: Szépművészeti Múzeum/National Museum of Denmark, Koppenhága;
CC-by-SA, Arnold Mikkelsen,
A tárlat két legnagyobb tárgya két csaknem embermagasságú alabástrom dombormű. Mi a jelentőségük?
Az egyiket a Dán Nemzeti Múzeum, a másikat a Drezdai Állami Művészeti Alapítvány kölcsönözte. A táblák egy-egy apkallut ábrázolnak, a hajdani Kalhuból származnak, amely i. e. 707-ig az Asszír Birodalom fővárosa.
Az apkalluk természetfölötti lények, áldó és védő szellemek voltak. Itt két olyan bajelhárító, mágikus lényt mutatunk be, amelyek a palota dekorációs programjában fontos szerepet vállaltak, ezek olyan kultúrhéroszok, akik a vízözön után segítették az embereket.
Nagyon tipikus jelenet látható a két domborművön: úgynevezett tisztító rituálé. Ez a tárgy a kiállítás legnagyobb darabja, több, mint egy tonnát nyom, a beemelése is különleges procedúra volt, rámparendszert kellett ahhoz építeni, hogy ez a tárgy ide bekerülhessen.
Kitűnő az installációja, amelyet a drezdaiak készítették számunkra.
(Kalhu fallal körülzárt területe 30 hektár volt, s fővárossá nyilvánítása idején lakosainak száma elérte a 100 000 főt. A város nyugati sarkában citadella épült, melynek északnyugati sarkában emelkedett a zikkurat és a királyi palota együttes. A feltárt maradványok 2016-ra sajnos teljesen elpusztultak, ugyanis a területet megszállva tartó ún. Iszlám Állam nevű terrorszervezet aláaknázta és felrobbantotta valamennyi megmaradt részét és szobrait.)
A kiállítás lezáró szakasza bemutatja a jól ismert bibliai Bábel tornya Babilón városához kötődő motívumát és a történetét a gyűjteményünkben őrzött németalföldi festményeken és a XX. századi magyar művészeti alkotásokon keresztül.
Ezáltal az ókori műtárgyak mellett a festészet és a grafika is szerepet kap, tovább szélesítve a tárlat horizontját, amelyet egészen napjainkig egészít ki a mezopotámiai démonvilág változatos popkulturális adaptációját bemutató utolsó kiállítási szekció.
