fbpx

Mit tervezhet most az izraeli hadsereg és milyen hatással lesz ez a világra?

Hadüzenet? Áltámadás? Beismerő vallomás? Pótcselekvés? Bárminek is nevezzék/tartják Irán támadását Izrael ellen, annyi bizonyos: minden közel-keleti vezető tojásokon táncol – egy elhamarkodott, rossz döntés és talán az egész világ lángba borul.

170 drónt, 30 robotrepülőt és 120 ballisztikus rakétát lőtt ki Irán Izraelre szombatról vasárnapra virradó éjszaka – ez volt az Igaz ígéret hadművelet. Ezzel egyidőben Dél-Libanonból a Hezbollah indított 40 rakétát a zsidó állam ellen, a jemeni huszi lázadók is csatlakoztak a légicsapáshoz, valamint Szíriában működő síita milíciák is.

A beismerő vallomásthangoztató elemzők épp erre hivatkoznak: Irán mindeddig hivatalosan tagadta, hogy bármi köze lenne ezekhez a síita fegyveres és politikai csoportokhoz – bár ezt a világ Iránnal szemben nem elfogult része természetesen soha nem hitte és fogadta el.

Az iráni hadüzenet, majd az összehangolt támadás válasz volt Izrael április elsején végrehajtott légicsapására.

Szír beszámolók szerint izraeli F-35-ös vadászgépek a Golan-fensík irányából lőttek rakétákat Irán damaszkuszi nagykövetségének épületére.

A rakéták lerombolták a konzulátus épületét, tizenkét embert megölve, közül az iráni Forradalmi Gárda egyik magas rangú parancsnokát, Mohhammad Reza Zahedi dandártábornokot. Izraeli hírszerzési információk szerint a tábornok aktívan részt vett a tavaly október 7-én indított Hamasz-támadás előkészítésében.

Bár Izrael hivatalosan soha nem ismerte el a támadás tényét, fizikai képtelenség, hogy más állam hajtotta volna végre a rakétacsapást. Irán azonnal bejelentette: megtorolja a nagykövetséget ért támadást.

Ehhez azonban komoly földrajzi akadályokat kell legyőzni, elvégre Irán és Izrael között fekszik Irak, Jordánia és Szíria.

Irán a támadás megindításakor jelezte: ellenséges tettnek tekinti, ha bármelyik állam átengedi légterét az izraeli légierőnek, vagy maga kezdi lelőni a támadásba küldött fegyvereket.

Bár Teherán a régió középhatalma, ma talán legkomolyabb játékosa, az Izraellel békeszerződéssel rendelkező Jordánia azonnal közölte: mindent megtesz a drónok és rakéták likvidálása érdekében, ha azok belépnek a légterébe. Emellett az izraeli légidőnek is megnyitották a légifolyosókat.

Irán a szervezett légicsapás előtt hadat üzent Izraelnek – ennek komolyságát azonban hírszerzők és a régiót ismerő elemzők legalábbis megkérdőjelezik.

Ennek egyik oka: a kilőtt eszközök 99 százalékát az izraeli és a vele szövetséges amerikai és brit légvédelmi egységek megsemmisítették, így semmiféle katonai vagy politikai célt nem sikerült elérnie Teheránnak az amúgy igen költséges támadással, Irán ENSZ nagykövete mégis bejelentette, hogy részükről lezártnak tekintik a konfliktust.

Izrael történetében volt már hat napos háború – Egyiptom, Jordánia és Szíria szövetségét győzte le a zsidó állam 1967-ben ennyi idő alatt -, de egyéjszakás még nem. Innentől a kérdés csak az: vajon Izrael lezártnak tekinti-e a konfliktust. (Erre később még kitérünk.)

Mindezek alapján sokkal inkább pótcselekvésnek tűnik az iráni politikai és vallási vezetés részéről az éjszakai attak, mint valódi háborús cselekménynek.

Amerikai katonai hírszerzők egészen odáig mennek: Irán szándékosan tervezte meg úgy a támadást, hogy Izrael lényegében sértetlen maradjon.

Azzal Teheránban tisztában voltak, hogy néhány száz, eltérő időben érkező repülő eszköz nem jelent komoly kihívást a Vaskupola légvédelmi rendszernek.

A Hamasz támadásakor tízezer rakéta indult a gázai övezetből – ennyi kellett ahhoz, hogy túlterhelje a Vaskupolát és néhány rakéta becsapódását elérjék. Ezen olvasat szerint az iráni vezetés inkább saját radikálisainak akart megfelelni, de úgy, hogy ne vonja magára az izraeli (és amerikai) hadsereg teljes tűzerejét.

És ha mindez kevés lenne – bár korántsem az – a Szaúd-Arábia vezette szunnita államok, amelyek lazábban vagy szorosabban, de az Ábrahám-egyezmények keretein belül egyre inkább rendezni igyekeznek a viszonyukat Izraellel, kapva kapnának az alkalmon, hogy gyengítsék a síita Iránt és proxy szervezeteit.

Vagyis egy komolyabb adok-kapok nem csak odahaza rengethetné meg a 79-as forradalom óta egyeduralkodó vallási és politikai elitet, de az egész ország középhatalmi státusza is veszélybe kerülhetne.

Az biztosra vehető, hogy Irán nem akar nyílt konfliktust, minden haderőnemre kiterjedő háborút Izrael és szövetségeseivel.

Vagyis az egyéjszakás háború egyformán tekinthető pótcselekvésnek és áltámadásnak. (Meg nem erősített információk szerint Teherán informális csatornákon keresztül jelezte Washingtonnak a támadás várható idejét és mértékét – ezzel is bebiztosítva a minimális károkozást.

Az iráni támadás Izrael nemzetközi megítélését is átkalibrálta.

A Hamasz elleni, megtorló háború hónapjai alatt a Gázában véghezvitt pusztítás fokozatosan a zsidó állam ellen fordította korábbi szövetségesei egy részét – de még a híresen Izrael-párti Egyesült Államokban is megjelentek a kritikus hangok, elsősorban a Demokrata Párt radikálisai körében.

Teherán azonban ismét biztosította Jeruzsálem számára az áldozati státuszt, vagyis a kritikai hangok elnémulását. Ez pedig hatással lehet az Iránnal egyre szorosabb gazdasági és katonai kapcsolatokat ápoló Oroszország Ukrajna elleni háborújára is.

Az Egyesült Államok szenátusa már jóvá hagyta azt a 95 milliárd dolláros katonai segélycsomagot, amiből 60 milliárdot Ukrajna kapna.

A képviselőház azonban még napirendre sem vette a javaslatot – pedig ahhoz, hogy valósággá váljon a segítség, változtatás nélkül kellene a republikánus többségnek rábólintania.

A republikánusok jobb szárnya azonban, miközben elkötelezett Izrael-barát, meglehetősen elutasítóan áll Ukrajna támogatásához. A demokraták balszárnya ennek az inverze: pro-Ukrajna lázban lobognak, miközben Izraelt kritizálják.

Az iráni támadás köztük teremthet egyensúlyt – lehetőséget adna az ukránok újabb , rövid időn belüli felfegyverzésének. Ezzel új lendületet kapna Kijev, képes lenne megakasztani a lassú, de folyamatos orosz előrenyomulást, sőt, az őszre akár át is vehetné a kezdeményezést a harctéren.

Moszkvában tehát biztos nem örülnek az egyéjszakás háborúnak – de kérdés, lesz-e oka bárkinek örömre?

Biden elnök – aki a demokraták közül a leginkább pro-Izrael álláspontot képviseli – minden támogatást megígért a zsidó államnak, azonban hozzátette: Irán elleni támadó háborúban az USA nem fog részt venni szövetségese oldalán.

Kifejezetten kérte az izraeli vezetést és személyesen Netanjahu miniszterelnököt, hogy a válaszcsapással ne eszkalálja tovább a konfliktust.

Hogy az izraeli kormány mit tervez és mikorra – jelen pillanatban csak találgatni lehet.

Azonban Irán rendelkezik kézenfekvő célpontokkal Izrael és az USA számára: az atomprogramban részt vevő üzemek. Jeruzsálem nem először mérne csapást iráni atomlétesítményre.

1981. június 7-én, az Opera hadművelet keretében izraeli F-16-os vadászgépek lebombázták az iraki Osirak atomerőművet, ezzel fel is számolták a bagdadi atomprogramot. 2007-ben a szíriai Deir ez-Zór melletti nukleáris kutatótelepet bombázták porig. Teherán később került célkeresztbe:

2018-ban Moszad-ügynökök 50 ezer oldalnyi titkos dokumentumot és 163 videókkal és tervrajzokkal teli CD-t loptak el az atomprogram teheráni központjából. Utóbb ezeket Trump elnök használta fel Irán megszorongatására.

Ugyan ebben az évben, miután az USA kiszállt az Iránnal kötött nukleáris megállapodásból, a natanzi atomreaktorban következtek be rejtélyes robbanások – minden jel arra utalt, hogy izraeli katonai hekkerek piszkáltak bele a reaktor rendszerébe.

2020 novemberében Moszen Farizade, az iráni atomprogram vezető tudósa lelte halálát, amikor autójára egy automata fegyverrendszer nyitott tüzet Teheránban, egy autópálya bevezető szakaszán.

2021 áprilisában a Moszad egy beépített ügynöke felrobbantotta a natanzi erőmű közelében található, több ezer urándúsító centrifugának helyet adó objektumot.

2022 őszén az izraeli kormány komoly összegeket különített el a légierő számára azért, hogy felkészüljenek egy, az iráni nukleáris létesítmények elleni nagyszabású légitámadásra.

Az izraeli vadászgépek légiutántöltését biztosító, elavult Boeing-707-esekből álló flotta lecserélése folyamatban van a vadonatúj Boeing KC-46A Pegasus típusra. A repülők szállítását idén kezdené az amerikai fél – Izrael azonban 2023-ban el akarta érni, hogy néhány Pegasus korábban érkezzen. Az USA azonban megtagadta a kérés teljesítését, mivel valószínűsítették, hogy egy Irán elleni támadás végrehajtásához van szükség a tankerekre.

A napokban Irán szerte milliók ünneplik az utcákon az izraeli sátánlegyőzését.

Akkor is, ha semmi ilyesmi nem történt. (Hogy a teokratikus állam mennyire megosztott, jól jelzi, hogy Arash Azizi, az Iráni Független Szakszervezeti Szövetség vezetője bejegyzésében az X-en azt írja: Az Izraelre való lövöldözéssel az Iszlám Köztársaság egy olyan háborút indít el, amely a 90 milliós nemzet tagjainak is fájdalmat okoz. Ennek a rezsimnek az az utolsó küldetése, hogy elpusztítsa Iránt.)

Képzelt méltóságukat és vezetőikbe vetett hitüket kapták vissza az iráni teokrácia hívei. Ha Izrael válaszcsapása ismét Irán méltóságát támadja, maga kényszerítheti bele egy háborús adok-kapokba a síita államot.

További hírek