Mi következik abból, ha igaz az az új felfedezés, hogy nem folyamatosan öregszünk? Ha a sípályán való egyenletes lesiklás helyett inkább a vadvízi evezésre hasonlít a folyamat, ahol a csónakunk egyszer csak megpördül? Sok kutatás jutott már arra, hogy bizonyos fordulópontokon hirtelen vesz rossz irányt az utunk – már csak az a kérdés, hogy van-e ráhatásunk ezekre a fordulópontokra.
Lehet-e hosszabban fiatalnak maradni? Nem új kérdés, de talán akad rá új válasz.
Maja Olecka, aki a németországi Jénában található Leibniz Öregedéskutató Intézet – Fritz Lipmann Intézet kutatója, azt állítja, hogy az öregedés nem az lejtmenet, amelyet sokáig úgy tanítottak, mint a fiatalság magaslataiból való folyamatos lecsúszás.
Az öregedés meghatározásai általában fokozatos, lineáris folyamatról beszélnek
mondja Olecka, majd hozzáteszi:
Ezt a feltételezést el kell vetnünk.
Ehelyett az öregedés inkább olyan lehet, mint a vadvízi evezés: hosszú nyugodt szakaszokat hirtelen extrém turbulencia szakít meg, amely lyukakat üt a csónakon.
Ez a felfedezés még korai szakaszban van, de mélyreható következményekkel járhat – nemcsak az öregedés megértésében, hanem annak lassítására tett erőfeszítéseinkben is.
A legyekkel kezdődött
A véletlen, amely oly sokszor mozdította már előre a tudományt, ezúttal is a tudósok körül legyeskedett. A Francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet munkatársai a 2000-es években a Drosophila melanogaster fajhoz tartozó gyümölcslegyek ételfogyasztásának kutatását tanulmányozták, emiatt kevertek kék ételfestéket legyeik táplálékába. Ez kék színűvé tette őket, de – itt a nem várt felfedezés – csak egy bizonyos életkor elérése után. Az idős gyümölcslegyek bélrendszere ugyanis szivárog, így amikor elfogyasztják a festéket, az kiszivárog a testüregükbe és kékké változtatja őket.
Ha igaz lenne, hogy az öregedés folyamatos, akkor a legyek fokozatosan kékülnének be. Csakhogy nem így van: egyik nap még az eredeti színüket mutatják, másnap pedig már kékek, és nem sokkal később meghalnak. A kék állapotot a hanyatlás klasszikus jelei kísérik, például kevesebbet mozognak. És a konklúzió: a Drosophila öregedési folyamata kétfázisú.
A légy felnőtt életének nagy részében lassan halad előre, majd hirtelen átvált egy sokkal hanyatlóbb állapotba. Ez valószínűleg azért van, mert a legyek hosszú ideig képesek elviselni a molekuláris károsodás felhalmozódását, de végül elérnek egy küszöböt, amelyet már nem tudnak elviselni. A kutatást kiterjesztették, és megállapították, hogy ugyanez tapasztalható a fonalférgeknél és a zebradánióknál, ami arra utal, hogy a bélrendszeri áteresztőképesség az öregedés általános jellemzője lehet.
Forrás: Wikipedia
Öregedési ugrások
Szerencsére az emberek nem válnak kékké, ahogy közelednek a halálhoz. Az elmúlt években azonban egyre több bizonyíték gyűlt össze arra, hogy hasonlóan gyors öregedési ugrások az embernél is tapasztalhatók, valószínűleg hasonló okokból.
Például 2022-ben a hinxtoni Wellcome Sanger Intézet csapata felfedezett egy jelentős és gyors változást az új vérsejtek termelésének képességében, körülbelül 70 éves kor körül. Addig a legtöbb embernek stabil, sokezres készlete van vérképző őssejtből, amelyek új vörös- és fehérvérsejteket termelnek. De 70 éves kor után ez drámaian csökken, olyannyira, hogy az új vérsejtek többségét már csak néhány száz vagy tucat őssejt termeli. Ez jelentősen növeli a vérszegénység, valamint az immunrendszer zavarok és a vérrák kockázatát – ezzel pedig a halálét is.
Ennek a hirtelen összeomlásnak az oka úgy tűnik, hogy a vérképző őssejtek többsége végül enged a molekuláris károsodásnak, amely életük során felhalmozódott.
Steve Hoffmann, Olecka kollégája a Leibniz Öregedéskutató Intézetnél, ezt klasszikus fordulópontnak nevezi, amikor egy rendszer hirtelen átvált egyik egyensúlyi állapotból a másikba, gyakran visszafordíthatatlanul, hosszú, lassú nyomásgyakorlás után.
Az öregedés fordulópontjai
A hirtelen váltás koncepciója ismert a fizikában vagy akár a klímatudományban is, de Olecka és Hoffmann – ahogy azt 2025. márciusi cikkükben írják – óvatosan szeretné bevezetni az öregedéskutatásba is. „Nincs még pontos tudományos definíciója a fordulópontnak, és különböző területek különböző módon használják, de jól leírja az általános jelenséget: hirtelen változás egy küszöb átlépése után” – mondja Olecka.
Olecka és Hoffmann elképzelése egyre növekvő bizonyítékokra támaszkodik, amelyek szerint a test különböző területein és rendszereiben az öregedési folyamatok felerősödnek, miután kritikus biológiai határokat átlépnek. A kutatók más ilyen fordulópontokat is feltártak, amelyek közül sok nagyjából ugyanabban az életkorban következik be.
Például a 2010-es évek végén a kaliforniai Stanford Egyetem kutatói összekapcsolták egy öregedő egér és egy fiatal egér keringési rendszerét, és felfedezték, hogy az eljárás megfiatalította az öreg egeret, míg a fiatalt öregítette. Azt a következtetést vonták le, hogy a vér – pontosabban annak folyékony része, a plazma – kulcsfontosságú szabályozókat tartalmaz az öregedésben.
Hogy kiderítsék, mik lehetnek ezek, nyomon követték, hogyan változnak a plazmában lévő fehérjék az emberi öregedés során. Egy 2019-ben publikált tanulmányban 4263, 18 és 95 év közötti ember vérét vizsgálták, és megmérték a plazmában lévő 2925 fehérje koncentrációját. Arra számítottak, hogy az életkor előrehaladtával fokozatos, lineáris változásokat látnak, de nem ezt tapasztalták. Hanem azt, hogy a résztvevők négy csoportba sorolhatók:
34 év alattiak, 34 és 60 év közöttiek, 61 és 78 év közöttiek, valamint 78 év felettiek.
Az egyes csoportokon belül a fehérjeprofilok nagyon hasonlóak voltak, de 34, 60 és 78 éves korban hirtelen megváltoztak, egyes fehérjék szintje drámaian megemelkedett, míg másoké csökkent. Ráadásul az idősebb korcsoportokban gazdagodó fehérjék közül néhány már ismert volt, hogy kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri betegségekkel és az Alzheimer-kórral.
Következtetésük az volt, hogy az emberek körülbelül 34, 60 és 78 éves korban három gyors öregedési hullámot élnek át.
Forrás: Flickr
Magyarázat a középkorúak gyakoribb másnaposságára
Sokan mondják, hogy körülbelül a 40. születésnapjuk óta már nem bírják úgy az alkoholt, mint korábban. A korábban könnyedén elfogyasztott mennyiségek már komoly másnapossággal járnak.
A Stanford Egyetem kutatói Michael Snyder vezetésével 108, 25 és 75 év közötti embernél vizsgáltak egy sor jó mutatónak számító anyagot (RNS-t, lipideket, gyulladásos molekulákat stb.), és azt találták, hogy az öregedés markereiként már ismert molekulák drámaian megugrottak két rövid időszakban: először a 40-es évek elején-közepén, majd körülbelül 60 éves korban.
Mindkét ugrás olyan molekulákat tartalmazott, amelyek kapcsolatban állnak a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatával, a zsírlebontás zavarával (ami káros zsírok vagy zsírszerű anyagok felhalmozódását okozhatja a sejtekben és szövetekben), az izomstabilitás csökkenésével és a bőr szerkezetének romlásával. Az első ugrás a koffein és az alkohol hatékony lebontási képességének csökkenésével járt, ami magyarázza a másnaposság fent említett problémáját. A második ugrás a vesefunkció és az immunrendszer drámai csökkenésére utalt.
Forrás: Pxhere.com
Egyik egyensúlyi állapotból a másikba
„Amit felfedeztünk, az az, hogy a legtöbb dolog nem lineárisan változik” – mondja Snyder. Az életkorral követett több ezer molekula közül csak 6,6 százalék mutatott lineáris változást; 81 százalékuk nem lineárisan változott. A klasszikus fordulópontok akkor következnek be, amikor egy rendszer hirtelen átvált az egyik egyensúlyi állapotból egy másikba.
Azt persze eddig is tapasztaltuk, hogy bizonyos betegségek előfordulása lépcsőzetes változásokat mutat – például a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata 40 éves korban 16 százalékról 40 százalékra nő, majd nagyjából stagnál 59 éves korig. A kockázat ezután 60 éves korban körülbelül 75 százalékra ugrik, majd 80 éves kor után ismét körülbelül 85 százalékra emelkedik.
Hasonlóképpen, a neurodegeneratív betegségek, mint a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór előfordulása először enyhébben gyorsul körülbelül 40 éves korban, majd agresszívebben körülbelül 65 éves korban.
Rengeteg kutatást felsorolhatnánk még, például 2020-ban német kutatók molekuláris profilokat készítettek nők bőrmintáiról. Ők körülbelül 30, 50 és 65 éves kor körüli fordulópontokról számoltak be, amelyek a bőr öregedését négy különálló szakaszra osztják.
Az a tény, hogy az egymástól távol dolgozó kutatócsapatok által bejelentett csúcsok nagyjából ugyanoda esnek, arra utal, hogy ugyanazokat a jeleket érzékelik – állítja Snyder.
Forrás: HFC Wellness
Mi okozza a fordulópontot?
Ha összevetjük az összes szerteágazó öregedési vizsgálatból származó fordulópontot, úgy tűnik, hogy miután elérjük az érettséget, életünk nagyjából 20 éves szakaszokra oszlik. Olecka szerint „több adatra van szükségünk, de az eddigiek alapján az emberek legfontosabb átmenetei körülbelül 40, 60 és 80 éves korban következnek be”.
Mondhatnánk, hogy ezt ösztönösen tudjuk – általában ezeket a szakaszokat fiatal felnőttkor, korai középkor, késői középkor és időskor néven emlegetjük. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ezek az informális elnevezések valódi életkori szakaszokat jelölnek, amelyeknek megkülönböztethető biológiai jellemzőik vannak.
Mi váltja ki ezeket a hirtelen változásokat? Olecka és Hoffmann szerint valószínűleg a felhalmozódott molekuláris károsodás, amely végül túlterheli a test képességét, hogy megbirkózzon vele – hasonlóan ahhoz, ami a gyümölcslegyeknél történik. Természetes javító rendszereink egy bizonyos pontig képesek kezelni ezeket a molekuláris változásokat, de aztán túlterhelődnek vagy kimerülnek, ami a rendszert egy új állapotba állítja át. Ez egyelőre hipotetikus, de néhány lehetséges puffer a DNS-javítás (a sejtek folyamatai, amelyek azonosítják és kijavítják a DNS-molekulák károsodását), antioxidánsok és a molekuláris „kísérők”, amelyek biztosítják a fehérjék helyes térszerkezetét. Lehetnek dominóhatások is, ahol egy fordulópont átlépése egy másikat is átlök a küszöbön – mondják.
Befolyásolhatjuk-e a fordulópontokat?
Van-e visszaút, ha egyszer átléptünk egy fordulópontot – azaz elértünk egy öregedési szakaszt? „Ez egy nagyon fontos kérdés, amelyre választ kell adnunk” – mondja Olecka. „Még nem tudjuk.” De hamarosan többet tudhatunk. Snyder például egy nagyobb csoport adatait elemzi, akiket 12 éven át követett.
Az egyik célja, hogy kiderítse, mely beavatkozások késleltethetik a fordulópontokat. „Az emberek életmódjának nyomon követésével jobban megérthetjük, hogy néhányan képesek-e ezeket a változásokat az 50-es éveikre vagy még későbbre tolni” – mondja. „És, ha igen, mit tettek azért, hogy ez megtörténjen?”
Snyder gyanítja, hogy a 40 éves kor körüli átmenet részben életmódbeli változásoknak köszönhető. „Az a tippem, hogy az étrend és a testmozgás kulcsfontosságú tényezők lehetnek az öregedési átmenetek késleltetésében.
Az emberek nem mozognak annyit, ülő életmódot folytatnak, és valószínűleg nem étkeznek olyan jól” – mondja, „és ennek hatásai utolérik őket, amikor elérik a korai 40-es éveiket.” Ezt támasztja alá a New Scientist folyóiratban 2024-ben megjelent írás is, amely szerint a 40-es éveinkben hozott életmódbeli döntések különösen fontos szerepet játszanak abban, hogyan öregszik az agyunk.
Ez kilátásba helyezi annak lehetőségét, hogy étrenddel, testmozgással és talán egy napon egy új, „anti-átmeneti ágenseknek” nevezett gyógyszercsoporttal késleltessük a fordulópontok elérését.
Forrás: Pexels.com
Új gyógyszerfejlesztési célpontok
Bár nem minden öregedési folyamat követ nem lineáris dinamikát – például a genetikai mutációk felhalmozódása igenis lineáris –, Hoffmann megjegyzi, hogy ezek a nem lineáris átmenetek azért is rendkívül érdekesek, mert vizsgálatuk új célpontokat nyithat az öregedésgátló terápiák számára. „Jelenleg az emberek olyan öregedésgátló gyógyszereket keresnek, amelyek mindenkinél működnének, de talán inkább olyan stratégiákat kellene keresnünk, amelyek megállítják vagy késleltetik az átmeneteket” – mondja Olecka. „Ez talán sikeresebb és célzottabb megközelítés lehet.” Az ilyen gyógyszerek még messze vannak, de már történtek lépések genetikai beavatkozások formájában, amelyek az említett francia csapat tervezett, hogy késleltessék a gyümölcslegyek belépését a kék állapotba.
Az öregedéskutatás gyakorlati hatásai
Olecka és Hoffmann azt gondolja, hogy a kutatás eredményei alapján egy öregedési fordulópontoknak megfelelő rendszer szerint az embereket négy, vagy akár öt-hat szakasz egyikébe kellene sorolni, és ennek megfelelően kezelni.
Úgy gondoljuk, hogy a fordulópontok az öregedési szakaszok természetes határait jelölhetik, és hasznosak lehetnek a megelőzésben
mondja Olecka.
Egyes beavatkozások előnyösek lehetnek egy fiatalabb szakaszban, de károsak lehetnek egy idősebb szakaszban.
Azonban a részletek még felfedezésre várnak. Az ilyen meggyőző bizonyítékok felhalmozódásával és az új kutatások előrehaladtával, ahogy Hoffmann mondja, az öregedéskutatás területe maga is közelíthet egy fordulóponthoz.
