Mangó Gabriella 1990-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Belgyógyászként kezdte a pályafutását, majd háziorvos lett. 2004-től foglalkozik különböző természetgyógyászati ágakkal, mert hiszi, hogy a két, egymással ádáz háborúban álló ágazat együttesen tehet a beteg jólétéért.
Miért lett orvos, mi volt a motivációja?
Nagyon szerettem volna nem orvos lenni, de a szüleim azt mondták, orvosra mindig szükség lesz.
Ehhez hozzájárult még az is, hogy tudtam, hogy hogy maradtam életben.
Koraszülött voltam, háromszor kaptam vérátömlesztést. Ehhez 3-5 embernek kellett a vérét adnia. A történtek miatt, érthető módon, nagyon sokáig gyerekorvos szerettem volna lenni.
Aztán az egyetemen történt valami, ami utána az egész pályámat, életemet meghatározta, mégpedig az, hogy a hatodév elején megszületett az első gyerekem. Azelőtt a párizsi Pasteur Intézetben ajánlottak állást patológusként, amit így, várandósan már nem erősítettek meg, nekem pedig családfenntartóvá kellett válnom.
Mit szólt ehhez a párja?
Egyetemista volt a férjem, volt egy gyerekünk, így elmentem belgyógyásznak oda, ahol kaptunk szolgálati lakást, így Salgótarjánban kezdtem. Ott, így meg tudtunk élni. Két évnyi munka után úgy gondoltam, háziorvosként nagyobb lenne a mozgásterem, könnyebben egyensúlyoznék a család és a munka között, jobban beoszthatnám az időmet. Emellett fontos indíttatás volt az is, hogy háziorvosként mi látjuk el a legbetegközelibb részt az orvoslásban. Az orvos-beteg találkozások 70 százaléka még mindig az alapellátásban történik ma is. Ismerni kell a betegeinket, hogy megfelelő diagnózishoz jussunk, meg kell találni velük a hangot.
Hogyan jött e mellé a természetgyógyászat?
Az egyetem után nagyon lelkes voltam, alig vártam, hogy mindenkit meggyógyítsak, persze akit lehetett, de szó szerint hittem abban, hogy falakat tudunk ledönteni. Aztán jött egy olyan betegem, akinek nagyon rossz veseértékei voltak, és az orvostudomány akkori állása szerint ezen nem is igazán tudtunk segíteni. A hozzátartozók elvitték az idős urat talpmasszázsra, én meg azt gondoltam, ártani nem árthat, mert már orvosként úgysem lehet mit tenni a javulásért, dialízis előtt állt. Aztán pár talpmasszázs után néztünk veseértéket a betegnél újra, és legnagyobb megdöbbenésemre látványosan javultak az értékek. Ezt sosem gondoltam volna. Még nem volt elég fogalmam arról, hogy a talpmasszázskor a mikrorendszeren keresztül hogyan dolgozik a szakember. Vagy mi történik íriszdiagnosztikánál, arcmasszázsnál, hátmasszázsnál, Kneipp- féle vízkúránál, hogy ezeknek a módszereknek milyen egészségügyi hatásai vannak. Egyáltalán, hogy hatással vannak az egészségünkre. Halvány fogalmam sem volt ezekről és nem is néztem utánuk.
Mikor kezdett természetgyógyásznak tanulni?
Amikor nálam jelentkeztek súlyos fájdalmak. Kétoldali ülőideg-gyuladással szenvedtem 6 hétig, mozgásképtelenül, iszonyú fájdalmak közt. Nagyon erős gyógyszerek, injekciók sem használtak. Mindent megtettem, ami orvosilag lehetséges volt és mégsem javultam.
Egy ponton úgy döntöttem, hogy nincs több gyógyszer, és egy hétre vizes ruhába tekertem magam, és természetgyógyászatot kezdtem tanulni. Vizsgáztam akupresszúrából, fül-addiktológiából, természetgyógyászati vizsgát tettem és természetgyógyász rendelőt indítottam.
Miért kell választanunk betegként a természetgyógyászat és a hagyományos orvoslás között?
Az emberek nagy része azt hiszi, hogy ha szed valamilyen étrend-kiegészítőt, az már természetgyógyászat. Nem tudják, mi alapján működik ez a terület, milyen hagyományos kezeléseket képvisel a természetgyógyászat, de azt sem, hogy éppen a gyógyszeriparban, milyen szigorú és hosszú ideig tartó vizsgálatokat, tanulmányokat kell készíteni ahhoz, hogy egy-egy új gyógyszert kihozhassanak.
Átlagemberként, csak a természetgyógyászat kóklerségéről és a gyógyszeripar profitorientáltságáról hallhatunk. Emiatt írtam meg A gyógyítás útjai könyvem új fejezeteit, hogy ebben a bizalmi veszteséggel küzdő egészségügyben segítsek eligazodni mind szakembereknek, mind betegeknek.
Az is fontos új információ a könyvemben, hogy ha daganatos betegként kezelnek valakit a hagyományos orvoslásban, akkor jól kell időzíteni a természetgyógyászati kiegészítést. Sokszor előfordul, hogy amint a beteg elmondja az onkológusának, hogy természetgyógyászhoz jár, megkapja azt, hogy akkor mit keres az orvosi rendelőben, majd ugyanez játszódik le néhány természetgyógyásznál is. Egyik hozzáállás sem jó. Szakmailag és emberként kell segíteni beteget. A természetgyógyászoknak nincsenek mélyreható ismeretei a hagyományos orvoslásról, mert ők nem orvosok, és vica versa. Cserébe annyi biztos, hogy a természetgyógyásznak több ideje van és az ellátás is talán emberközelibb.
Miként tudjuk kiszűrni a csalókat?
Természetesen minden területen léteznek hozzá nem értő emberek. Csakhogy egy orvosról, ápolónőről sem tudom ránézésre megállapítani, hogy mennyire ért a szakmájához. A természetgyógyászoknál ugyanez érvényes. Amikor valaki azt állítja, hogy mindenben segít, az hazudik. A valóság az, hogy mindent megteszünk, amit lehet. Aki emberekkel foglalkozik és visszaél azzal, hogy neki a másik ember a kiszolgáltatottja, az minden szempontból elítélendő. Jó lenne, ha a betegek az egészségügy mindkét oldalán (is) jól éreznék magukat. Ezt nem tudom, hogy lehetne elérni. Ha éreznék, hogy megkapják a kellő figyelmet, időt és emberséget. Túlterhelt az egészségügyi pálya, kevés a szakember és sok a beteg, illetve azt is mondhatnám, hogy általánosan rossz az emberek egészségügyi állapota, kevés az egészségtudás és tudatosság.
Mit tehetnénk a két terület kibékítése érdekében?
Sokkal alaposabb felvilágosítást kellene adni az embereknek arról, pontosan mi is az a természetgyógyászat és ez hogyan egészíti ki az orvos által felírt gyógyszereket, kezeléseket. Külön rendelek háziorvosként és külön természetgyógyászként, de az agyamat nem tudom kettéválasztani. Ismerem az orvosi protokollokat, de nagy egészében a gondolkodásom másmilyen. És ezt szeretik a betegek. 14-15 éve kezdtem ezt a praxist 150-200 beteggel, most több mint 1300 betegem van.
Rengetegen érdeklődnek, üzeneteket írnak a közösségi médiában, főként orvosként keresnek meg, napi 20-30 Messenger üzenetet kapok, a koronavírus idején ez tízszer ekkora szám volt. Mindegyik üzenetre válaszolok a tudásom legjobbja szerint, hiszen ez nagy felelősség.
Tudatosabb betegekre és orvosokra lenne szükség
A Facebook oldalamon ugyanezt a felvilágosító munkát végzem, de figyelek arra is, hogy az orvosi információk mellett lélekemelő is legyen az oldalam. Pozitív hozzáállással a betegségeket is könnyebb elviselni. A követők szeretik a kis, rövid videókat, leginkább a húsz másodperces videók kelendőek. De arról is készítettem kisfilmet, hogy a nagy meleg miként hat a vérnyomáscsökkentőt vagy szívritmusszabályzót szedő betegekre, miként kell esetleg változtatni a gyógyszerszedésen, hogy ne ájuljanak el a kánikulában. Fontos dolgok történtek velem az elmúlt évben, A gyógyítás útjai című könyvem megjelent, podcastok készítésére koncentrálok most, de a kiadóval beszélgetünk arról, hogy decemberben a szépirodalmi oldalamat is megmutatjuk, kíváncsian várom majd a visszajelzéseket.
