Több barátom is évek óta szenved a fülzúgástól. Az orvosok sem sok jóval biztatják őket, bár van egy gyógyszer, ami hellyel közzel segít, de a végleges csendet nem hozza el. Pedig a kutatás egyre többet tár fel e kínzó jelenség hátteréből és ígéretes eredmények tűnnek fel a láthatáron, melyek előbb-utóbb hozzánk is elérhetnek. Ezeket foglalta össze érdekes anyagban a New Scientist is.
Az új kutatások egyebek mellett olyan idegstimulációs eszközöket hoztak létre, amelyek csökkentik a fülzúgás hangerejét. Sőt, több olyan kezelés is fejlesztés alatt áll, amelyek akár teljesen elhallgattathatják a kellemetlen zajokat. Ez valóban úttörő lehetőség, amely azonban még izgalmasabb eredményt is hozhat. A fülzúgás okait kutató felismerések ugyanis a halláskárosodás egy gyakori okára is fényt derítettek és egyenesen azt is megcélozhatják, hogy a fülzúgás kezelésére szolgáló néhány kezelés helyreállíthatja a hallást azoknál az embereknél is, akik az életkor előrehaladtával részlegesen megsüketültek.
Olyan zajok, amelyeknek nincs forrása
A fülzúgás az egyik leggyakoribb hosszú távra is kiható kórkép, vagy inkább állapot, amely az idősebb felnőttek akár negyedét is érinti. Vannak, akik nyöszörgésszerű, vagy zúgó hangokat hallanak, mások fütyülést, zúgást, kattogást vagy akár zenei hallucinációkat is hallhatnak.
A hangok kellemetlenek és zavaróak, néha depresszióhoz, szorongáshoz és alvási nehézségekhez vezethetnek, de ahogy a bevezetőben írtam, kimerítő rohamokkal is járhatnak. Nem mellesleg ugyanakkor a hallást is zavarhatják.
Forrás: Flickr.com – Coty Schwabe
Amikor valaki először keres segítséget fülzúgás miatt, az orvosok általában megpróbálják kizárni a potenciálisan kezelhető okokat, például a fülzsír felhalmozódását vagy valamilyen gyógyszerre adott reakciót.
A legtöbb embernek azonban végül azt tanácsolják, hogy próbáljon meg együtt élni fülzúgásával, alkalmazzon kognitív viselkedésterápiát, amely pszichológiai úton igyekszik kezelni a problémát, vegyen hallókészüléket, hogy a fülzúgás ne zavarja a valódi hangokat, vagy alkalmazzon úgynevezett fehér zajt, például hálószobai ventilátort, vagy légkondicionálót, hogy elfedje a fülzúgás hangjait alvás közben.
Ez az orvosi tanács az új felismeréseknek köszönhetően remélhetőleg hamarosan változni fog. Az elmúlt 15 évben jelentős előrelépés történt a fülzúgás és a halláskárosodás közötti összefüggések kutatásában. Az orvosok tulajdonképpen már régóta ismerik, hogy a két állapot között kapcsolat van. Ha ugyanis az emberek bizonyos hangfrekvenciákon halláskárosodást szenvednek, gyakran hallanak ugyanabban a hangmagasságban sípoló hangot. Még az is lehetséges, hogy átmeneti fülzúgást vált ki, ha néhány napig nagy teherbírású füldugót viselünk, hogy imitáljuk a halláskárosodást.
A fülzúgás és a halláskárosodás közötti kapcsolat azonban paradox: az előbbinél olyan zajokat hall az ember, amelyeknek nincs valódi forrása, míg az utóbbi azt jelenti, hogy a valódi zajokat nem vagyunk képesek teljes mértékben hallani. Az ilyen kapcsolati teória vezető magyarázata szerint a fülből érkező bemenet elvesztése arra készteti az agyat, hogy érzékenyebbé válva kompenzáljon – ezt szokták központi erősítés elméletnek is nevezni.
Ennek eredményeként az agy a fülzúgás illuzórikus hangjait hozza létre, hasonlóan ahhoz, ahogyan valaki amputált végtaggal fantomérzeteket érezhet a hiányzó testrészből.
Ez a hipotézis azonban úgy tűnt, hogy több esetben hibádzik. Vannak ugyanis olyanok, akiknek fülzúgása van, de a hallásvizsgálatok normális eredményt mutatnak – egyes becslések szerint ez az érintettek akár egynegyedét is érinti.
Ha az agy kevesebb hangingert kap, „visszazúg”
Szerencsére a kutatók egyre jobban értik, hogyan károsodhat a hallás. Normális esetben a hanghullámok áthaladnak a dobhártyán, és elérik a belső fülben lévő spirális kamrában, a csigában lévő folyadékot.
Az itt lévő apró szőrszálakkal rendelkező sejtek, amelyeket ez a folyadék megmozgat, a hanghullámokat elektromos impulzusokká alakítják, amelyek az idegeken keresztül az agyba jutnak. Ezek a szőrsejtek azonban az öregedés során fokozatosan elhalnak, különösen azok, amelyek a magas frekvenciájú hangokat regisztrálják. Sokáig az volt a feltételezés, hogy a hangos zaj a szőrsejtek elpusztításával a hallást is károsítja. Sharon Kujawa és Charles Liberman, a Harvard Medical School munkatársai azonban 2009-ben egereken végzett munkájuk során egy másik bűnösre bukkantak: kimutatták, hogy mérsékelt zajterhelés esetén az impulzusokat a szőrsejtektől az agyba továbbító idegrostok sokkal érzékenyebbek a zajkárosodásra, mint a szőrsejtek. Ráadásul a károsodás nem minden rostot érint egyformán. Külső hasonlóságuk ellenére valójában legalább három különböző típus létezik, amelyek lehetővé teszik számunkra a különböző hangerősségű hangok feldolgozását: csendes, közepes és hangos. A hangos hangokat feldolgozó rostok a legérzékenyebbek a károsodásra.
Az eredményeknek – amelyeket különböző állatokon is megismételtek – több fontos következménye is van. Az első az, hogy ha az öregedéssel járó halláscsökkenés ugyanezt a mintát követi, akkor ez megmagyarázza, hogy miért olyan gyakori, hogy az idősek nehezen értik meg a beszédet zajos környezetben, például egy étteremben. Ilyenkor a csendes hangokra reagáló idegrostok rendben vannak, de a hangos hangokra reagáló idegek károsodtak.
Csakhogy ott van a hallásvizsgálatokon normális eredményt elért embereken is jelentkező fülzúgás. Mivel az audiogram az emberek által hallott leghalkabb hangokat érzékeli, ezeknél valószínűleg a hangosabb ingereket feldolgozó idegek károsodtak.
Ezt 2011-ben a University College London kutatói ki is mutatták: az ilyen fülzúgást produkálók füléből az agyba vezető idegek aktivitása is alacsonyabb volt, mint a fülzúgás nélküli, normális hallású embereknél.
Az elmélet tehát a kivételnek látszó buktatót megcáfolva igazolódott: ha az agy kevesebb inputot kap a sérült „zajos idegektől”, a fülzúgás fantomhangjainak generálásával reagál.
Az is biztossá vált ezzel, hogy a zajterhelés cochleáris idegekre gyakorolt hatása csak zajos környezetben jelentkező, úgynevezett rejtett halláskárosodást okoz, még mielőtt a szőrsejteket elpusztítaná. Ennek gyakoriságát azonban még nem tudják pontosan.
Az egérkísérletek másik következménye új kezelésekre is reményt ad. A régi elképzelés, miszerint a zajnak való kitettség fő hatása a szőrsejtek elpusztítása, azt jelentette, hogy a károsodás visszafordításához új szőrsejteket kellene létrehozni – ami óriási kihívás lenne. A cochleáris idegrostok helyreállítása azonban talán könnyebben megvalósítható. Az állatkísérletes munka ugyanis kimutatta, hogy a kezdeti károsodás az idegek kiinduló szinapszisait – a szőrsejtekkel való kapcsolatokat – érinti, az idegsejtnek fontos további része, a sejttest, valamint az idegrost második fele, amely az agy felé halad tovább, évtizedekig életben maradhat.
Idegrost visszanövesztő molekulák
Ez azért jó hír, mert korábbi kutatások kimutatták, hogy a rostok és szinapszisok neurotrofinoknak nevezett természetes jelzőmolekulák segítségével visszanövésre bírhatók. A fülben a neurotrofin-3 nevű molekulára összpontosítottak, amely a fejlődő embriókban általában a szinapszisok kialakulását segíti elő a fülben.
Az egyik akadály az, hogy a neurotrofinok nagy méretű fehérjemolekulák, ami megnehezíti a belső fülbe juttatásukat, de vannak lehetséges megoldások. A Michigani Egyetemen génterápiákkal növelték meg a neurotrofin-3 szintjét az egerek belső fülében, ami a szinapszisok növekedéséhez vezetett. Egy kísérletben még azt is elérték, hogy az állatoknak a normálisnál több szinapszisuk lett, ami jobb hallást biztosított számukra.
Az ausztráliai Melbourne-ben működő Bionikai Intézet kutatói nemrégiben kimutatták, hogy ha állatkísérletekben neurotrofin-3-mal töltött nanorészecskéket juttatnak be a fülbe, ez több héten át szabadítja fel a vegyületet. A Cilcare nevű francia cég még előrébb jár, amely több olyan gyógyszerrel is rendelkezik, amelyek több neurotrofin termelését indítják be. Vezető vegyülete – amelyet a Cilcare még nem nevezett meg nyilvánosan – már bizonyítottan biztonságosnak bizonyult embereknél, amikor szájon át adták egy másik betegség kezelésére. A cég jövőre kezdi meg a kísérletet rejtett halláskárosodásban szenvedő, fülzúgással vagy anélkül élő embereken.
Az ilyen megközelítésből kiinduló kezelésekre sajnos még éveket kell várni. Egy másik irány azonban, amely a fülzúgás hangerejének csökkentésére irányul, már most kezdi meghozni gyümölcsét. Ez a módszer azon alapul, hogy újabb ismeretek születtek azzal kapcsolatban, hogy az agy pontosan hogyan termeli ezeket a fantomhangokat. Több kutatócsoport munkája kimutatta, hogy ez elsősorban az agy alján lévő, cochleáris magnak nevezett helyen történik, ahol a cochleáris idegrostok belépnek az agysejtekbe, és kapcsolatot létesítenek velük. Állatkísérletek szerint itt történik az a lépés, amelynek eredményeként az agy kompenzálja a fülből érkező input hiányát.
Hangkibocsátó elektronikus kütyük
Neve ellenére a cochleáris magnak a test más részeiből is vannak idegi bemenetei, ide érkeznek többek között az arc, az állkapocs és a nyak érintési neuronjai, amelyek a test mozgása, például a rágás okozta hangok elnyomására szolgálhatnak.
Ez magyarázatot adhat arra, hogy sok fülzúgásban szenvedő ember miért tudja állkapocs- vagy nyakmozgással megváltoztatni a fantomhangok hangmagasságát vagy hangerejét, és arra is, hogy miért kezdődik a fülzúgás esetenként fejsérülés után
A fülzúgás keletkezési helyének megkeresése lehetővé tette, hogy megpróbálják meghekkelni ezt a folyamatot. Jelenleg már két cég is gyárt olyan eszközöket, amelyek célja a fülzúgás tüneteinek csökkentése azáltal, hogy az említett agybeli érintési neuronok elektromos stimulációjával hangokat is küldenek az érintett területre. Az elképzelés szerint ez idővel csökkenti a cochleáris magban lévő hallókörök hang hiányára beinduló túlműködését.
Az Auricle nevű cég, melynek egyik társalapítója a Michigani Egyetem fülzúgáskutatója Susan Share, állkapocsra vagy nyakra helyezett elektródákat használ az ingerléshez, amit 5 ezredmásodperccel később a kísérleti személy fülzúgásával megegyező frekvenciájú hangimpulzusok követnek. Egy 99 emberen végzett kísérlet során a berendezés hat héten keresztül napi 30 percig történő használata csökkentette a fülzúgás hangosságát a kontrollkezeléshez képest, amely csak hangot adott. Az Auricle már elindította eszközének engedélyeztetését.
Egy másik vállalat, a Dublinban működő Neuromod Devices már meg is kapta a Lenire nevű hasonló elven működő készülék engedélyét, amelyet 2019-től az Európai Unióban, tavaly óta pedig az Egyesült Államokban is használhatnak. A Lenire elektromos stimulációt juttat a nyelvre, miközben az illető fejhallgatón keresztül hangokat hallgat. A cég három vizsgálatot végzett, amelyek azt mutatták, hogy az emberek fülzúgásának súlyossága csökkent a kezelés hatására, bár placebós kontrollvizsgálatot nem végeztek.
A New Scientistnak nyilatkozó egyik szakember szerint lehetséges, hogy mindkét stratégia – a cochleáris idegek sérült részeinek visszanövesztése és az agyi cochleáris mag túlzott aktivitásának elektromos ingerléssel történő leállítása – segíthet a fülzúgásban szenvedő embereken.
A fülzúgás teljes megszüntetésében való túlzott reménykedés helyett azonban szerinte jelenleg a legtöbb bizonyítékkal alátámasztott megközelítés a kognitív terápiák alkalmazása, amelyek segítenek az embereknek megtanulni együtt élni a zavaró hangokkal. Reménykedni azonban sosem árt.
