A Mol-csoportnak az okoz nehézséget, hogy a kelet-közép-európai államok mindenféle jogcímen extraadókat követelnek tőle. Mindez érthető, hiszen a csoportnál van nyereség, van pénz. Igen ám, de sok olyan feladat is lenne, amire viszont nagyon kellene házon belül is a pénz.
A Mol Nyrt. negyedévről, negyedévre közzéteszi a csoport pénzügyi eredményeit. Ilyenkor mindig nagyon részletes prezentációt isn elolvashatnak az elemzők, a befektetők.
Az elmúlt másfél évben láttunk hatalmas számokat, majd megtorpanást, most legutóbb, ismét pozitív meglepetést keltett a jelentés.
A Mol nyereségessége
Egy ekkora birodalom teljesítményében végtelen sok tényező játszik szerepet, amelyből vannak kiemelten fontosak is.
Elsősorban az, hogy mekkora az olajár, amit részben az határoz meg, hogy milyen geopolitikai feszültségek vannak a világban. De nagyon fontos, hogy mekkorák a finomítói marzsok, vagyis ismét eléggé leegyszerűsítve a nyersolajhoz képest mennyire jutalmazza a piac azt, ha valaki abból üzemanyagot, vagy más terméket gyárt.
Szintén nagyon meghatározó az, hogy a magyarok, illetve a környező ország lakói mennyire „gazdagok”, mennyit tudnak utazni, mennyi üzemanyagot vesznek, de az is, hogy tankoláskor van-e pénzük egyebekre, kávéra, csokira, üdítőre, ha már megálltak egy töltőállomásnál.
És természetesen az is nagyon fontos, hogy milyen szabályozással találkozik a cég, mennyi adót, mennyi különadót kell fizetnie, vagy szélsőséges esetben milyen ársapkával, hatósági árral találkozik az üzemanyagoknál.
Háború és energiapiac
Nos, az elmúlt időszakban azért nem panaszkodhatott a cég, mert az orosz-ukrán háború miatt olyan energia-árrobbanás történt, ami az olajipari cégeket is segítette, és bár jöttek sorba a rendkívüli adók, a Mol azon is nyert, hogy az oroszok Urál-típusú kőolajának relatíve kisebb volt az ára, mint a nyugati olajtípusoknak (Brent, WTI).
Így a Molnál jelentősen nagyobb rekord nyereség keletkezett a finomítás és az üzemanyag-értékesítés után. Természetesen a 480 forintos hatósági ár, amelyért a lakosság hozzájuthatott az üzemanyaghoz, cég szinten ebbe azért belerondított.
Aztán jöttek a nehezebb idők, amikor a magyar állam (illetve a környező államok) továbbra is sok adót szedtek a cégtől, de a külső környezet már nem volt annyira kedvező.
És ez bizonyos szempontból egy tartós gond.
A cégnek ugyanis a különböző szankciós szabályok miatt úgy kellene átalakítani a működését, hogy képes legyen megfelelni a szankcióknak. Például az olaj és olajtermékek piacán már vannak őt is érintő korlátozások az orosz nyersolaj használatában. De párhuzamosan az unió mindenféle direktívájának is meg kellene felelni, ami szintén fejlesztéseket igényel, például abban, hogy milyen biokomponenseket használ a cég az üzemanyag-gyártásban.
Upstream, downstream, kereskedelem
A Mol mindenesetre most is közzétette a harmadik negyedéves eredményeit, amely pozitív meglepetést keltett az elemzők körében, drágult is a részvény.
A csoport 976 millió dollárnyi (344,5 milliárd forint) eredményt ért el az idei év harmadik negyedévében.
Három szegmenst érdemes a cégnél nézni, ezek az upstream, a downstream és a fogyasztási szolgáltatások.
Az upstream maga az olaj kitermelése, a mezők felkutatása, közös mezők működtetése nagy cégekkel, azok megfúrása, gyakorlatilag a nyersanyag megszerzése. Ennek az ágazatnak a csoport életében most nincsen akkora súlya, mint a doenstreamnek, de a cég annak örülhet, hogy a harmadik negyedévben az eredmény azért kétszerese volt a második negyedéviinek.
A downstream már inkább a finomításról és az elkészített termékek értékesítéséről szól. A nagy kőolaj–finomítókban (a csoport életében elsősorban Százhalombatta és Pozsony meghatározó) az inputanyagokból többféle termék állítható elő. A szélesebb közvélemény a benzint, a dízelt, a kerozint biztosan ismeri, de a Mol-csoport nemcsak üzemanyagokat, de sokféle petrolkémiai terméket is gyárt. Ez már egy masszívabb nyereségforrás, és ahogy mondani szokták a Mol egyik fő nemzetközi versenyelőnye a „finomítói kiválóság”, vagyis az, hogy remek kihozatalú, hatékony finomítói vannak.
Végül vannak a fogyasztási szolgáltatások, amit nevezetünk akár „egyebeknek” is, de azért egyre fontosabb elemek is idetartoznak. Nemcsak a töltőállomásokon eladott kávé és szendvics, de például nagyon sok körforgásos, így hulladékgazdálkodási feladat és cég is. A harmadik negyedévben ez a terület szolgáltatta a legkedvezőbb meglepetést.
Kritikát is tartalmaz a gyorsjelentés
Az összkép tehát nem rossz, de azért, aki elolvassa a Mol-csoport riportját, azt is láthatja, hogy a cég sok burkolt, vagy nem is annyira burkolt kritikát is megfogalmaz.
A cég ugyanis továbbra is nagyon jelentős terhekkel, adókkal találkozik mind az upstream, mind a downstream ágazatban.
A Mol arról ír, hogy a kormányzati elvonások mértéke az első három negyedévben az EBITDA (vagyis az adók, a kamatok és az értékcsökkenés előtti eredmény) felét tették ki.
Az energiacégeknél ez az EBITDA az egyik legmeghatározóbb eredménymutató, mert valóban az energiaszakmai működés sikerességét mutatja, kiszűri azt, hogy a cégnek mennyi adót kell fizetni, vagy mennyi korábban megtermelt pénz után kapott kamatokat.
Az elvonások összege 1,061 milliárd dollár (373,8 milliárd forint) volt, ami ha visszaugrunk a nagyjából ekkora eredményre, akkor jól jelzi, hogy tényleg a profit felét elvitték az adók, miközben a cég előtt álló feladatokban most – uniós források hiányában – kevésbé érkezik külső segítség.
Ez nem annyira pozitív, de azért ne tegyünk úgy, mintha maga a riport ne hozott volna javulást a kilátásokban. Ezt maga a társaság is rögzíti, a Mol ugyanis az egész 2023-as évre eddig 2,5 milliárd dolláros EBITDA-t várt, de ezt a várakozását most felemelte 2,8 milliárd dollárra. 2022.ben az egész éves EBITDA 4,702 milliárd dollár volt, tehát a mostani emelt is közel két millárd dollárral elmarad az aranyévtől.
